Házi macskák a vadonban

Évezredek óta élnek együtt az emberrel, azonban az egykor hasznos funkciójuk, a rágcsálók megfékezése, mára már teljesen átalakult, és inkább társállatként tekintünk rájuk. Ezt az átalakulást azonban a házi macskák tulajdonságaikban nem követték le, ugyanis megőrizték vad viselkedési jellemzőiket, így simán képesek továbbra is az embertől függetlenül életben maradni.

Nem igénylik annyira az emberi törődést sem, mint a kutyák, így sokan talán kényelemből is választják háziállatként a macskát, amely aztán szabadon lófrálhat a természetben, ezzel komoly károkat okozva a természetes ökoszisztémákban.

A szabadon kóborló és kijáró macskák problematikájára már évek óta próbálják felhívni a figyelmet, ezúttal a királyréti Hiúz Ház dolgozói írtak erről egy blogbejegyzést, amelyhez kameracsapdás felvételek adták az apropót. Potyó Imre, a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa a Hiúz Házban dolgozik évek óta, és sok érdekes felvételt láthattunk már tőle a Börzsöny állatairól. Most eredetileg nyestre és rókára helyezett ki kameracsapdát, azonban a vadon élő állatok mellett nem várt ragadozók is színre léptek.

Fotó / Gif: Potyó Imre

„A fagyalsövény alatt egy fekete, karcsú árny figyel, majd egyre közelebb settenkedik a talajon csipegető énekesek népes társaságához” - áll a mesés leírás a kép mellett, a zöld szemű kandúr pedig ezúttal szerencsére hoppon maradt, az örökmozgó csízek megneszelték a veszélyt és gyorsan elrebbentek. Imi elmondása szerint három, a közelben etetett macska portyázik a környéken, és több kilométerre is elkalandoznak az erdőben. Sajnos csak elképzeléseink lehetnek arról, hogy a portyázásuk alatt mennyi vadon élő és sokszor védett rágcsálót, énekesmadarat, hüllőt vagy ízeltlábút pusztítanak el.

A fenti jelenet nem egyedi, a Föld szinte bármely pontján játszódhatott volna, ugyanis kiváló alkalmazkodóképessége, gyors szaporodása (egy nőstény élete során akár 100 utódot is szülhet), hatékony vadásztechnikája okán a házi macska az ember segítségével mára világszerte elterjedt.

A félig vadon tartott, tökéletes ragadozó pedig elképesztő pusztítást okoz az élővilágban. Hatékony vadászképességeik alátámasztására pedig jó példa az, hogy nemcsak a földön táplálkozó, de a felrebbenő és alacsonyan repülő madarakat – akár a fejük felett elsuhanó fecskéket – is el tudják kapni, köszönhetően akrobatikus ugróképességüknek, rendkívüli érzékszerveiknek, reflexeiknek és a visszahúzhatóság miatt folyton tűhegyes, a vastag tollazatot átütni képes karmaiknak.

Sokan azt hihetnék, hogy a rendszeresen etetett macska nem okoz kárt a természetben, de sajnos hiába a házi koszt és a szoros kötődés a gazdihoz, ez szinte semmilyen hatással nincs vadászkedvére, hiszen a macskák nem csak éhségük csillapítása miatt vadásznak. A macska szívesen játszik zsákmányával és kölykeit is élő prédával tanítja a vadászat fortélyaira. Ilyenkor a csapdába esett apró állatok legtöbbször a félelem miatti stresszbe halnak bele.

ráadásul az elvadult házi macskák a védett vadmacskák legnagyobb veszélyforrásai is: elfoglalják élőhelyeiket és táplálékkonkurenciát is jelentenek. A vadmacskák állományát a közel rokon házi macskával való hibridizációja is veszélyezteti, génállománya ugyanis lassan összeolvad a házi kedvencek genetikai készletével.

Több ország táplálékpreferencia-vizsgálatai alapján a cicák természetes ökoszisztémákra gyakorolt hatása egészen elképesztő. Lengyelországi mezőgazdasági területeken évente pl. több, mint 600 millió kisemlős és 140 millió madár esett a macskák áldozatául. Nyakörvkamerás vizsgálatok alapján azonban ez a szám még magasabb lehet, mert az elejtett egyedek közel felét a cicák nem viszik haza (és meg sem eszik).

A szigeti ökoszisztémákba behurcolt, addig ismeretlen ragadozó, a házi macska megjelenése még durvább kihalási hullámokat indít(hat) el. Hawaii-on pl. az endemikus tengeri madarak vannak veszélyben az elvadult házi kedvencektől.

Hiába tehát a vonzódás és az erős érzelmi kötődés a cicákhoz, fel kell ismerni ártalmas jelenlétüket a természetben, és muszáj változtatnunk macskatartó szokásokon. A lehető legsürgősebb és legfontosabb lépés a házimacska-állomány túlnyomó többségének ivartalanítása lenne.

Ne etessük a kóbor macskákat, mert ezzel hozzásegítjük őket a korlátlan szaporodáshoz, amelynek következtében néhány év alatt akár több tucatnyira is emelkedhet a számuk. Ha kóbor macskát találunk, vigyük el egy állatotthonba, ahol megfelelő ellátást kap, és ivartalanítás után esélye van gazdához kerülni. De a legjobb az lenne – ha már etetni kezdünk egy kóbor példányt –, hogy vállaljuk a teljes felelősséget érte, fogadjuk be, ivartalanítsuk, és korlátozzuk mozgásterét, vagy tegyünk rá csörgővel ellátott nyakörvet. A felelős macskatartásra sok hasznos tippet kaphattok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán is.

Nagyon ötletes, akár házilag barkácsolható megoldások elérhetők már az interneten is, így kis erőfeszítéssel „macskabiztossá” válhat a kert. Ezzel nemcsak megóvjuk a cicánkat, hogy az autók kereke alá kerüljön, vagy megmérgezzék, esetleg összeszedjen bármilyen betegséget, hanem a vadvilágot is óvjuk a macskák kártételétől.

Természetesen a probléma megoldására szükség van az egyénen túli cselekvésre is, amelyre akadnak már jó példák Európában. Németország egyik kisvárosában például a talajon fészkelő búbospacsirták védelme érdekében akadályozzák a macskák kijárását a fészkelési időszakban. Ha a cicát mégis kint találják, a gazda súlyos pénzbírságra számíthat. Lengyelországban az invazív fajok közé sorolták a házi macskát, Új-Zéland kormánya pedig komolyan felvette a harcot (nem csak) a macskákkal szemben, és 2050-ig felszámolná az összes özönragadozót a területén.

Jó volna, ha egyre többen belátnák, hogy lépni kell a probléma megoldása érdekében, és igazából ehhez nincs is másra szükség, mint néhány szokás megváltoztatására, így kis odafigyeléssel már sokat tehetünk a cicák és természeti világunk megóvása érdekében is.