A Tokaji borvidék a borkóstolóktól kezdve a gasztronómiai programokon át a dűlőtúrákig számos izgalmas, borokhoz kapcsolódó programot kínál. Mi most olyan hegyaljai látnivalókból szeretnénk egy kis ízelítőt adni, amelyek a borvidék gazdag múltjáról mesélnek.
A Tokaji borvidékre gyönyörű, napsütéses őszi időben látogattunk el, amelynek nemcsak mi, messziről jött kirándulók örültünk, de a helyiek is, hisz épp a szüret kellős közepén jártak. Ahogy a környéken barangoltunk, egyszerre láthattuk a borvidék jelenét és múltját, villanásnyira pedig már a jövőjéről is képet kaptunk, és közben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „minden mindennel összefügg” ősi törvényszerűség a Tokaj-Hegyalján akár így is szólhatna: itt minden, így vagy úgy, de a szőlőhöz és a borhoz kötődik.
A Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található Tokaj-Hegyalja 2002 óta az UNESCO-világörökség része. Az abaújszántói Sátor-hegy, a tokaji Nagy-Kopasz és a sátoraljaújhelyi Sátoros-hegyek által közrezárt Tokaji borvidék 87 kilométer hosszúságban, 3-4 kilométer szélességben húzódik, és 27 település tartozik hozzá. Ez az összeállítás most a Tokajon és Sárospatakon túli látnivalókról szól, hisz a két város amúgy is minden látogató számára kötelező úti cél.
Kastélyok és templomok
Kezdjük a nézelődést a borvidék szívében elhelyezkedő Tolcsván, ahol ma is sokaknak van szőlője, a települést szinte teljesen körülölelik a szőlődombok. Rögtön adja is magát az első célpont, a Bormúzeum és Borászati Kultúra Háza, ahol többek között megismerhetjük a borvidék jellegzetes szőlőfajtáit, régi használati eszközöket láthatunk, ráadásul kerékpárkölcsönzésre is van lehetőség, így a környékbeli dűlőkben is tehetünk egy bringatúrát. Az épület eredetileg a bolgár borkereskedő Constantin család háza volt, a múzeum 2007-ben nyitotta meg a kapuit, és egész évben várja a látogatókat.
A tolcsvai pincesoron a Constantin- és a Felső-Rákóczi-pince összenyitásával jött létre a Tokaji Muzeális Borok Gyűjteménye. A több mint százezer üveg különleges ital között van egy igazán unikális, egy 1680-ban készült aszú, amely az 1970-es években egy londoni árverésen bukkant fel, majd vásárlója ajándékaként került vissza Magyarországra.
Tolcsván négy kisebb kastély és kúria található, amelyek neves szőlőbirtokos családok tulajdonában voltak. A bormúzeum közelében áll a Szirmay–Waldbott-kastély, amelynek kiállításán megismerhetjük az egykori nemesi rezidencia történetét és régi birtokosait.
A bormúzeum mögött áll a hajdani Dessewffy-kastély, ahol ma már egy kozmetikumokat forgalmazó magyar cég gyógynövény-és szépségközpontja működik, sok más mellett egy kastély- és kozmetikatörténeti kiállítással.
A tolcsvai Bormúzeum és Borászati Kultúra Háza kiváló kiindulópontja lehet a borvidéken tett kirándulásnak
Tolcsván nemcsak kastélyból, de templomból is több van, egészen pontosan három. A gyönyörű kerített, római katolikus templom a 14. században épült gótikus stílusban, majd 1733-ban átépítették, ekkor kapta a fazsindelyes hagymakupolát. A templomot a századok során a reformátusok is használták, de 1711-ben végleg a katolikusoké lett.
A 18. században a reformátusok számára is épült egy templom. Ebben állítólag nagy szerepe volt egy tehetős református helyi borkereskedőnek, aki csak azt követően volt hajlandó tárgyalni a borairól a kereskedőkkel, miután azok adakoztak az épülő templom javára. A feljegyzések szerint varsói, krakkói, gdański, lembergi és kijevi zsidó borkereskedők jelentős összegekkel járultak hozzá a költségekhez. Ez is bizonyítja, hogy a Hegyalja borainak nagy részét észak, északkelet felé vitték ki. Szintén a tokaji bor galíciai kisvárosokba történő szállítását támasztja alá, hogy Lengyelországban az Alacsony-Beszkidek egyik hágójának Magyar út a neve, és egy sor galíciai kisváros déli utcáját węgierskinek, vagyis magyarnak hívják, hívták.
A tolcsvai római katolikus templom 1733‐as átépítésekor kapta a fazsindelyes hagymakupolát
Borkereskedők nyomában
Bármelyik hegyaljai településre is megyünk, mindenhol találkozhatunk a bortermeléssel és a borkereskedelemmel kapcsolatos emlékekkel. Vámosújfaluban még ma is áll a Tolcsva-patakon átívelő, 18. századi, késő barokk kőhíd, amelyen áthaladt a Galíciába vezető kereskedelmi útvonal.
A vámosújfalui barokk kőhíd
Erdőbénye a kádárok faluja, akikre a tokaji bor népszerűségének növekedésével egyre nagyobb szükség lett. Egy szólás is fennmaradt velük kapcsolatban: „Ha valaki Erdőbényén egy fát elhajint, az vagy kádárt üt, vagy kőfaragót.” A faluban napjainkban is dolgoznak kádárok, akik szívesen beavatják a látogatókat a mesterség rejtelmeibe. Máig fennmaradt a kádártánc hagyománya is, amelyet valószínűleg a német tanulóévek után hazatérő mesterlegények honosítottak meg.
Tállya, a hajdani mezőváros, amely szintén a Tokaj–Kassa–Tarnów királyi borút vonalán fekszik, kiemelt fontosságú kereskedelmi központ volt, amiről a település régi épületei is tanúskodnak. A Rákóczi-család az egyik legfontosabb városának tartotta Tállyát. A központban áll az 1670-ben kora barokk stílusban épült Rákóczi-kúria, amely ma vendégház. Mögötte található a nemrég felújított, ma főleg rendezvényközpontként funkcionáló Maillot-kastély, amelynek építési idejét 1720-ra teszik, így ez azon kevés épületek egyike, amelyek feltehetően nem a Rákócziakhoz köthetők.
Az egykor csaknem ötezer lakost számláló mezőváros már a 15. században is Tokaj-Hegyalja legjobb dűlőivel rendelkezett.
A legenda szerint a tridenti zsinaton a tanácskozások szünetében IV. Pius pápa és főpapjai tállyai édes bort kortyolgattak. Ekkor hangzott el, hogy „summum pontificem talia vina decent”, azaz „a pápának ilyen (tállyai) bor dukál”.
A nemrégiben felújított tállyai Maillot‐kastély
Ha a környéken járunk, Tarcalra mindenképpen látogassunk el, ahol 2015-ben állították fel Európa legnagyobb Jézus-szobrát. A 8,5 méter magas, 50 tonnás Áldó Krisztus egy domb tetején áll, ahonnan hosszan gyönyörködhetünk a szőlőültetvényekkel tarkított dombokban és Tarcal bányatavának kékjében.
A Tállya és Mád között fekvő Rátka határában egy pillanatra a borvidék jövője is felvillan, a domboldalba helyezett két óriási palacsintasütő képében. A látvány több mint meglepő, első pillantásra nem is tudtuk, mi lehet ez a futurisztikus építmény, de mivel minden oldalról szőlőültetvények veszik körül, arra jutottunk, alighanem egy borászat készül itt valami nagy dobásra. Gyors netes böngészés után kiderült, ráhibáztunk, valóban egy rendhagyó pincészet épül itt.
Zsinagóga a domboldalban
Mád utcáin sétálgatva viszont sokkal inkább a múlt köszön vissza. A főutcában századokkal ezelőtt élt borkereskedők szépen felújított házai sorakoznak, a legtöbbjük ma is hasonló szerepet lát el, mint régen, pincészet vagy vendégház működik bennünk.
A kívül‐belül gyönyörű mádi zsinagóga felújítását 2005-ben Európa Nostra díjjal ismerték el
A település legnevesebb épülete a gyönyörű zsinagóga, amely 1795-ben épült. Mádon – ahogy a környékbeli településeken is – a zsidó családoknak nagy szerepe volt a borkereskedelemben. A zsinagóga építését két gazdag borkereskedő család sarjai, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták. A régi zsidó ttörvények szerint a köveket helyi nők, gyerekek és férfiak hordták a környező hegyekből, bányákból az építkezéshez, hogy idegen kéz ne érintse azokat.
A zsinagóga a domboldalban áll, közvetlenül a helyi iskola műfüves pályájának szomszédságában. Múlt és jövő egymás mellett. Az épület kívül-belül gyönyörű és harmonikus. A belső tér közepén álló négy oszlop valószínűleg a sivatagi sátorban a frigyládát rejtő belső szentély négy tartórúdját szimbolizálja.
A második világháborút követően Mád a zsidó lakosságának 90%-át elveszítette, a zsinagóga magára maradt. A rabbiházban lakásokat alakítottak ki, a zsinagógát azonban nem használták, így az egyre pusztult, egészen 2000-ig, amikor is megkezdődött az épület helyreállítása.
A felújított zsinagógát 2004-ben adták át, egy évvel később pedig megkapta a legrangosabb európai örökségvédelmi kitüntetést, az Europa Nostra díjat.
A zsinagóga egész évben látogatható, a kulcsot a szomszédos rabbiházban kaphatjuk meg, ahol egy kis látogatóközpont működik, valamint kialakítottak egy szálláshelyet és egy kóser konyhát. A közelben van a mádi zsidó temető, amely a Hegyalja legnagyobb zsidó temetője.
Pincétől pincéig
A tokaji bor minőségében nagy szerepe van a borvidék riolittufába vájt pincerendszereinek. A pincék falát ugyanis egy penészgomba, a nemes pincepenész, a Cladosporium cellare borítja, amely a világon csak itt, illetve a Rajna menti borpincékben fordul elő. Ez a gomba adja az aszúbor sajátos, friss kenyérre emlékeztető illatát, zamatát és aranysárga színét.
A világörökségi helyszín történelmi pincerendszerei közül talán a legismertebbek a Sárospatak közelében fekvő kis falu, Hercegkút többszintes pincerendszerei, amelyeket a település két ellentétes végén találhatjuk.
A falu hajdan a Rákóczi-család uradalmához tartozott, a szabadságharc bukása után a Trautson hercegi család birtoka lett. Hercegkút szőlő- és bortermesztésében meghatározó szerepe volt a 18. században betelepült sváboknak, akik a herceg hívására érkeztek az elnéptelenedett zempléni területekre.
A borvidék pincerendszerei, köztük Hercegkút jellegzetes pincéi is a világörökség részét képezik
A környéken szüretelt szőlőt a falu két szélén lévő kőporosi és gombos-hegyi, riolitba vájt pincesoron dolgozták fel. A pincék egy része szinte egyidős a faluval, többségük azonban a filoxéravész után épült. A jellegzetes, háromszög alakú bejárattal rendelkező pincék négy sorban állnak a domboldalban, háztető alakú bejáratukat zöld gyep fedi, amely még októberben is tele volt virágokkal. Kicsit olyan érzésem támadt a pincék között sétálva, mintha A Gyűrűk Ura hobbit házai között járkálnék.
A hangulatos kőporosi és a gombos‐hegyi pincesorokat Hercegkút két szélén találjuk
A hercegkúti pincékhez hasonló a Sátoraljaújhelyen található ungvári pincerendszer, csak a pincebejáratokat szegélyező bokroknak és fáknak köszönhetően sokkal vadregényesebb.
A 15–30 méter mélyen fekvő pincék többszintes, bonyolult pincerendszert alkotnak, összesített hosszuk pedig meghaladja a 10 kilométert.
A pincéket az 1200-as évek végén pálos szerzetesek kezdték építtetni, a lakosok később élelmiszer-tárolásra és az ellenség elől menekülve búvóhelyként is használták. Az elnevezés eredetével kapcsolatban két feltételezés is van. Az egyik szerint a hely az itt elhaladó, északkelet felé irányuló borszállító útvonalról kapta a nevét, amely Ungvárt is érintette, a másik elképzelés szerint a név az egykor itt élő Ungvári család tanyájára utal. (Utóbbi esetben az Ungvári-pincerendszer volna a megfelelő írásmód.)
Innen nem messze Sátoraljaújhelynek van egy másik érdekes és hangulatos pincesora, a 29 pincéből álló zsólyomkai pincesor.
A Magas-hegy és a Szár-hegy közötti völgy mélyén a Zsólyomka-patak csörgedez, itt található ez a különleges hangulatú hely, amelyre a pincesikátor elnevezést is szokták használni.
Az elnevezés találó, ugyanis a hegyek közé zárt, hűvös völgyben a tér meglehetősen szűkre szabott. De vajon hogy kerülhettek ide pincék?
A különleges zsólyomkai pincesor Sátoraljaújhely szélén, a Szár‐hegyre vezető út mellett
A legenda úgy tartja, hogy a környékbeli lakosok a tatárjárás idején ide menekültek, és a patak partján föld alatti üregekben rejtőztek el. Az biztos, hogy a pincék több száz éve itt vannak. A völgy az 1900-as években a város népszerű mulatóhelye volt. Ősszel, szüret idején most is megélénkül itt az élet, kinyílnak a pinceajtók, és kóstolót kaphatunk a pincékben tárolt borokból. A pincesor meglátogatását összeköthetjük a szár-hegyi Magyar Kálvária bejárásával, illetve a magas-hegyi libegőhöz és kilátóhoz tett kirándulással is.
Ahogy az elején írtuk, terjedelmi okokból csupán egy kis ízelítőt adhattunk a Tokaj-Hegyalja látnivalóiból. A sort még hosszan lehetne folytatni. A borvidék nemcsak szüret idején, de egész évben kiváló úti cél, ahol mindenki megtalálja a számára kedves időtöltést, legyen az egy e-bike-os túra a dűlők között, faluséta valamelyik nagy múltú borkereskedő településen vagy kirándulás a környező zempléni hegyekben.
A Tokaj-Hegyalját az UNESCO 2002-ben „Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj” névvel vette fel a világörökségi listára. A világörökségi terület magterülete kilenc települést (Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj) és hat világörökségi objektumot (ungvári pincék [Sátoraljaújhely], Rákóczi-pince [Sárospatak], gombos-hegyi pincesor [Hercegkút], kőporosi pincesor [Hercegkút], Oremus-pincék [Tolcsva], a tolcsvai bormúzeum pincéi [Tolcsva]) foglal magában. A magterület a védőterülettel együtt alkotja a világörökségi kultúrtájat, amelynek kiterjedése összesen 88 124 hektár. A borvidéken közel 600 borászat található, szőlőtermeléssel pedig mintegy 15 ezren foglalkoznak. A filoxéra előtt 30-40 szőlőfajtát termesztettek itt, mostanra 6 maradt: a furmint, a hárslevelű, a sárga muskotály, a kabar, a zéta és a kövér szőlő.
A cikk a Turista Magazin 2021. novemberi számában jelent meg, amelyet a linkre kattintva megrendelhetsz. A Turista Magazin korábbi lapszámai szintén elérhetőek.
