Ez a jellegzetes tollazatú madár hazánk középhegységeinek gyors folyású, tiszta vizű patakjai mentén fordul elő. Nálunk kis számban költ, ezért szerencsés, aki egy erdei séta lakalmával megpillanthat egy példányt.
Az Európa és Ázsia jelentős részén megtalálható, Észak-Afrika bizonyos helyein is előfordul hegyi billegető (Motacilla cinerea) – nevéhez hűen – Magyarországon is elsősorban a magasabban fekvő környezetet, illetve a vizet kedveli. Leginkább gyors sodrású folyók, patakok mentén lehet találkozni vele, ahogy a vizek mentén előforduló rovarokat, lárvákat, csigákat keresgéli. Fészkét is legtöbbször (április végén, május elején) a víz közelébe építi, melybe 4-6 tojást rak. Többnyire a tojó kotlik, a hím ez idő alatt a patakhoz közeli revírben énekel, vagy a csörgedező vízből kiálló kövek között szaladgál élelem után. A félfészekhagyó fiókák etetését azonban mindkét szülő egyaránt végzi.
Testhossza 18-19 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 14-22 gramm. Tavasszal a hím felsőteste hamuszürke, hasi része pedig kénsárga, torka fekete. A szürke színű felsőrész és a fekete torokfolt között hosszant futó fehér sáv húzódik, ugyancsak fehér sáv van a szem fölött. A szárnyakon két, alig feltűnő világosszürke szalagja van. Őszi ruházata fakóbb, torokfoltja fehéres. A szem sötétbarna, a csőr fekete, a láb szaruszínű vagy élénk világosbarna.
A hegyi billegető hazai költőállománya stabilnak mondható, jelenleg 3-600 pár közé tehető, amelyek elsősorban az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben és a Mecsekben élnek. Vonuló, télen alacsonyabb területekre húzódik. Ebben az időszakban megnő a hazai megfigyeléseinek száma, ilyenkor gyakran alföldi területeken is feltűnik, de a hideg évszak nagy részét be nem fagyó folyók, patakok, tavak partján tölti. Területhűsége a költő- és telelőhelyére egyaránt jellemző.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
