A parányi mikroműanyagokra ma már egyre több kutatás irányul. Megtalálták már azokat mindentől távol eső, hegyi tavakban, kimutatták vízi élőlények szervezetéből, és azt is vizsgálják, vajon ránk, emberekre milyen hatással vannak.
A mikroműanyagokról manapság egyre többet hallani. Nemrégiben két hír is felkavarta a jövőért aggódók lelkivilágát. Kiderült, hogy a Tisza is jelentős mennyiségű mikroműanyagot szállít, egy nemzetközi vizsgálat nyomán pedig már azt is tudjuk, hogy a világ több országában, például az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában vett ivóvízminták nagy részében is találtak mikroműanyagokat.
Korunk egyik legnagyobb környezetvédelmi kihívása
Kétségtelen, hogy a műanyagok számos kiváló tulajdonsággal rendelkeznek, sajnos azonban a természetben csak nagyon-nagyon sokára, több száz, akár ezer év alatt bomlanak csak le, ha ugyan. 2014-ben világszerte több mint 300 millió tonna műanyagot gyártottak. Az Európai Unió országaiban csak az egyszer használatos csomagolóanyagok mennyisége 24 millió tonnát tett ki.
Az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabkák, a mikroműanyagok az utóbbi öt-tíz évben kerültek egyre inkább a kutatók látóterébe. Elsőként az 1970-es években, a tengerekben, óceánokban figyelték meg azokat. Mára már szinte minden élővízben jelen vannak, az iparvidékekkel ölelt észak-amerikai Nagy-tavaktól kezdve, a lakott területektől távol eső mongol hegyi tavakig. A Duna ausztriai szakaszán végzett vizsgálatok során kiderült, hogy folyó évente 1500 tonna mikroműanyagot szállít a Fekete-tengerbe.
A mikroműanyagok nagy része a műanyagok - például UV-sugárzás vagy mechanikai hatás miatti - szétesése során keletkezik, kisebb részét pedig eleve ilyen picire gyártották, ezeket például kozmetikai termékekben (pl. fogkrémekben, bőrhámlasztó készítményekben, folyékony szappanokban) használják, és ezek a szennyvízzel közvetlenül kijutnak a környezetbe. Épp ezért Németországban 2020-ra a kozmetikai iparban a mikroműanyagok teljes kiváltását tervezik.
Több millió mikroplasztik úszik a halakkal
Magyarországon először idén nyáron, a PET Kupa keretében, a Tiszán végeztek mikroműanyagok jelenlétére irányuló vizsgálatot. Az eredmény sajnos egyáltalán nem lett meglepő, kiderült, hogy a Tiszában is az európai mérésekhez hasonló mennyiségű mikroműanyag található. Az eredmények szerint a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb részecske úszik le. Ugyanebben a tartományban a Duna ausztriai szakaszán 0,3 részecskét, olaszországi tavakban 1-4 részecskét, míg a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként. A fenti adatok tükrében valószínűsíthető, hogy több millió mikroplasztik úszik le a Felső-Tiszán óránként.
A leggyakoribb kimutatott műanyagfajták között volt a polipropilén, amelyből például a tejtermékek dobozai, a műanyag edények készülnek, a politetrafluoretilén vagy közismertebb nevén a teflon és a polietilén, mely a leggyakrabban használt műanyag, különböző csomagolóanyagokhoz, pl. tisztítószeres flakonokhoz, palackokhoz vagy a nejlonzacskókhoz is használják.
Ukrajnában még ma sincsenek megfelelő hulladéklerakók
A PET Kupán résztvevő önkéntesek idén közel 8 tonnányi hulladékot szedtek össze a Tiszából. „A PET palackok mellett rengeteg egyéb hulladékot is találunk, de azokról, amelyek lesüllyednek a meder aljára, egyelőre nem tudni semmit- mondja Hankó Gergely, a PET Kupa projektvezetője. Ezért is lenne fontos, a víz mellett az üledékek rendszeres vizsgálata is.”
A PET Kupa csapata - a tiszai szemétszedésen túl - folyamatosan dolgozik a hulladékprobléma okainak megszüntetésén. „Ehhez szükséges, hogy a már idáig megszerzett ismeretek, mérési eredmények a határon túlra is eljussanak. Oda, ahonnan a folyó a legtöbb hulladékot szállítja.” Idén ősszel ismét csatlakoznak a Tiszta Kárpátalja elnevezésű környezetvédelmi mozgalomhoz, emellett egy pályázaton is dolgoznak, melynek keretében Kárpátalján bekapcsolódnának a szemléletformálásba, előadásokkal, rendezvényekkel, oktatóanyagokkal. Terveznek egy expedíciót is, szeretnének végig menni a Fekete-Tiszától a magyar határig, hogy felderítsék a hulladékszigeteket, és a tiszai élővilág vizsgálata is napirenden van, melynek keretében a halak nehézfém- szennyezettségét illetve a mikroműanyagok jelenlétét is vizsgálni fogják.
Ukrajnában az elmúlt évtizedekben nem épültek hulladéklerakók, és amelyek vannak, azok sincsenek szigetelve, ráadásul veszélyes hulladékok is találhatóak bennük, a talajvízbe pedig akadálytalanul szivárognak a szennyező anyagok. Vannak olyan szállodák is, melyek még ma is, a hulladékot egyszerűen a folyómederbe borítják.
Vissza a feladóhoz
De miért is veszélyesek a mikroműanyagok? Egyre több vizsgálat irányul már a mikroműanyagok élő szervezetekre gyakorolt hatására. Kimutatták már azokat a zooplankton szervezetektől kezdve, a tengeri uborkákon és csigákon át, az ehető kék kagylókig és különböző halfajokig.
A mikroműanyagok által okozott egészségügyi hatások ma még nem tisztázottak teljesen. Azt tudják, hogy az emésztőrendszerben okozhatnak például gyulladásos folyamatokat, beágyazódhatnak a szövetekbe, potenciális veszélyt jelenthet a műanyaggyártás során használt, hormonháztartást zavaró anyagok (pl. BPA, ftalátok) kioldódása a szervezetben, de az is komoly veszélyforrás, hogy a mikroplasztikok felületén egyéb, már vizekben lévő szerves szennyező anyagok is megtapadnak, így azok koncentráltan jutnak el az élő szervezetekbe.
Jelenleg még nem látjuk világosan, milyen hatása is van a mikroműanyagoknak az ökoszisztémára és az emberre. De a kilátások nem túl jók, a kutatások intenzívebbé válásával várhatóan újabb káros hatásokra derül majd fény.
Mossunk környezettudatosan!
Mit tehetünk mi, hogy kevesebb mikroműanyag kerüljön a környezetbe? Természetesen a legjobb, ha megpróbálunk minél kevesebb műanyagterméket vásárolni, kerüljük a műanyagba csomagolt árukat, de ha már megvettük, legalább gyűjtsük szelektíven a keletkező műanyag hulladékot.
Jelentős mennyiségű mikroműanyag kerül a környezetbe az autógumik kopása révén is. Ezt, azon kívül, hogy nem driftelünk ész nélkül, azzal is csökkenthetjük, ha kevesebbet járunk autóval. A szintetikus ruhák mosása során is sok mikroműanyag kerül a vizekbe. A poliészterből készült ruhák helyett, ahol van erre lehetőség, válasszunk inkább természetes alapanyagokból, például pamutból vagy lenből készült ruhákat. Persze, ez sok esetben nehéz ügy, hisz például a sport-és túraruhák jelentős része ebből az anyagból készül, de például aláöltözetből természetes gyapjú és selyem ruhadarabok is kaphatóak. Műszálas ruháink esetében úgy csökkenthetjük a környezetbe kerülő műanyagrostok mennyiségét, ha környezettudatosan, kímélő programon és alacsonyabb hőfokon mossuk azokat.
Ha még több információt szeretnél megtudni a mikroműanyagokkal kapcsolatban, vagy szeretnél te magad is tenni valamit a Tiszát elborító műanyagáradat ellen, kattints a PET Kupa oldalára! Tárt karokkal várnak minden önkéntest és támogatót!
Amit még tudni érdemes a mikroműanyagokról, ha nem tudsz angolul, akkor is érdemes megnézni ezt a videót, mert igen jól szemlélteti a problémát:
Kapcsolódó cikkek:
Közel 8 tonna hulladékot halásztak ki a Tiszából
Hamarosan újra vízre szállnak a PET-kalózok
