Nappali és éjszakai halászattal vizsgálták a partközeli halállományt a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont ökológusai még októberben gyűjtöttek adatokat arról, hogy mely fajok választják tartózkodási helyül a sekély partközeli helyeket nappal, illetve éjszaka. A szakemberek összesen 15 halfajt azonosítottak Sződliget és Vác között a halászatok során.
Ezek közül a balin, a halványfoltú küllő, a leánykoncér és a selymes durbincs nemzetközileg is kiemelt jelentőségű, az Európai Unióban az úgynevezett Natura 2000-es fajok közé tartoznak, az utóbbi három hazai védettség alatt is áll.
A leánykoncér és a selymes durbincs pedig a Duna vízrendszerének őshonos fajai, ezek ma sem élnek máshol, csak a Duna vízgyűjtőjén, ahol a törzsfejlődés során kialakultak.
Nappal és éjszaka is vettek mintát a kutatók
Az Ökológiai Kutatóközpont közleményéből az is kiderült, hogy az említett "kincsek" mellett olyan halak is használják a Duna vízparthoz közeli, sekélyebb élőhelyeit, amelyeknek eredeti hazája nem a Kárpát-medence, így nálunk idegenhonosak. Ilyenek a fenéklakó gébfélék közé tartozó fajok, amelyek a Fekete-tenger környéki félsós vizek és a tengerbe érkező folyók torkolatainak, köztük a Duna-deltának is a lakói.
Gébfajok, halványfoltú küllő és selymes durbincs egyedek a mintában
A halászatok során a kutatók öt ilyen, hazánkban idegenhonosnak számító gébfajt fogtak: csupasztorkú gébet, feketeszájú gébet, folyami gébet, Kessler-gébet és tarka gébet. A kifogott példányok 54 százaléka az éjszakai, 46 százaléka pedig a nappali mintavétel során került elő, mintegy háromnegyedüket az idegenhonos gébek adták. A kutatók folytatják a vizsgálatokat, és a jövőbeli eredményektől mélyebb ismereteket várnak, hogy milyen halak, mikor és miért tartózkodnak a partközeli élőhelyeken.
