Hívogató sziklaormok Sárisáp határában

Egy dimbes-dombos és fehérlő sziklabércekkel tarkított tájat indulunk felfedezni, ahol tavasszal megkapóak a környék színei. Aki nem csupán a csodás panorámáért látogat el ide, annak e vidék számos érdekességet is tartogat.

Szöveg és fotó:
2021. május 6.

Egy dimbes-dombos és fehérlő sziklabércekkel tarkított tájat indulunk felfedezni, ahol tavasszal megkapóak a környék színei. Aki nem csupán a csodás panorámáért látogat el ide, annak e vidék számos érdekességet is tartogat.

A Keleti-Gerecse hullámzó dombvidékén járunk, ahol kevés kirándulóval találkozni. Errefelé sem turistautakat, sem kiemelt látnivalókat nem jelölnek a térképek és útikalauzok, holott ha jobban körbenézünk a páratlan hangulatú környéken, igenis bőven találunk túraélményt. Ez, a szépen berendezett terepasztalra emlékeztető vidék elsősorban bringázásra csábítja az embert, de gyalogszerrel is érdemes bebarangolni, felkapaszkodni egyik-másik sziklatarajára, amelyek messzi tájak hangulatát idézik, a panoráma pedig lenyűgöző.

Érdemes jobban szétnézni a környéken
Lehet, hogy elsőre fel sem tűnnek az errejárónak a Dorogtól alig pár kilométerre, délnyugatra fekvő Sárisáp határában megbúvó természeti értékek, ugyanis a hosszan elnyúló települést övező magaslatok leglátványosabb példái, a fehér tarajos sziklacsúcsok mondhatni háttal állnak a községnek. Az egykori bányavasút nyomvonalát követve viszont egy nem túl hosszú sétával máris elénk tárulnak. Ez az út a Sárisáp és Bajna között félúton fekvő kaolinos homokkőbányához vezet, amelyről a pompás ormok mellett az ember formálta táj festői szépségét is megcsodálhatjuk. Különösen magával ragadó a táj ilyenkor, repcevirágzás idején, aminek köszönhetően szemet gyönyörködtető sárga színben úsznak a dombok.

A Kőszikla- és a Babál-hegy panorámáján túl
Sárga színpompát ilyentájt nem csupán a mezőgazdaság állít elő. Jelzetlen ösvényeken felkapaszkodva a nagyszerű kilátást ígérő sziklakúpokra tavaszi héricsek tengere fogad bennünket, melyek mesés idillt varázsolnak az amúgy is fantasztikus környezetbe.

A térkép Kőszikla-hegyként és Babál-hegyként jelöli ezeket a sziklameredélyes, de csupán 280 méteres magaslatokat, melyekről a szélrózsa minden irányába kitekinthetünk. A két köves, helyenként sziklagyepes hegytetőt csupán alig pár száz méter választja el egymástól, s ugyanazon ösvényt követve fedezhetjük fel őket, melyen a Sápi-völgyből felhágtunk. Érdemes GPS-t használni a kényelmes navigáció érdekében, de gyakorlott terepezőknek biztosan nem fog gondot okozni a tájékozódás.

A tavaszi héricsen kívül számos más színes virágot is megpillanthatunk a hegytető gyepes, illetve sziklás részein egyaránt. Helyenként igazi, természetes sziklakerteket láthatunk, melyek főszereplői a pozsgások, mint például a varjúháj vagy a kövirózsa. Legyünk óvatosak, mielőtt leheveredünk a hegytetőn, ne üljünk vagy tapossunk rá ezekre a csodás növényekre.

A Babál-hegy egy 128 méter hosszú barlangjáratot is rejt, aminek bejárata a hegy délnyugati sziklaterasza alatt található. A megkülönböztetetten védett járatot csak a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet látogatni, az illetékteleneket vasajtó tartja távol. Tehát a kíváncsiskodóknak felesleges leereszkedniük a meredek és omladékos hegyoldalban, hiszen bejutni úgysem tudnának, így pedig az itt élő denevéreket biztosan senki nem fogja háborgatni.

Mit is látunk innen?
A hegytetőről egészen jól belátni a Gerecse keleti részeit. Sárisáp és Annavölgy irányába a Nagy-Gete tömbje magasodik, tőle balra a mindössze 311 méteres Hegyes-kő tűnik fel, tovább pásztázva a tájat jól látszik az innen nem túl messzi bajóti Öreg-kő. Nyugatra a távolban a Nagy-Gerecse vonulata húzódik, melynek tájsebei messzire ellátszanak, de ilyen kőfejtőből a közvetlen közelünkben is megpillanthatunk egyet. Ez a már említett kaolinos homokkőbánya, aminek egy részét kezdi visszahódítani a természet. A Dunántúlon kizárólag itt találtak bányászati célra is alkalmas mennyiségben kaolint, ami a porcelán- és finomkerámia-gyártás nélkülözhetetlen alapanyaga.

Az ipari múlt nyomában
Ebből a bányából egykoron vasúttal szállították a kitermelt kőzetet, de mára jóformán csak a térkép felirata árulkodik a pálya nyomvonaláról. Aki viszont kíváncsi az ipartörténet kis darabkájára, a hajdani vasút alagútját ma is megtalálhatja. A bányát és a települést elválasztó vékony dombvonulatot anno kénytelenek voltak átfúrni az anyag szállítása érdekében, később egyszerűen átvágták, hogy aszfaltutat alakítsanak ki. A rövidke alagút Sárisáp felöli bejáratát vasajtóval lezárták, nyugati végét eltömedékelték.

Szerte a környéken találunk bányászattal kapcsolatos nyomokat, s magán Sárisápon is több helyen visszaköszönnek az egykor fő megélhetést biztosító ipar emlékek. Igaz, ezek nem a kaolin, hanem a környékre sokkal jellemzőbb szénbányászat mementói, melyek hol a büszke múltat, hol pedig a bányászat gyakori velejáróját: a tragédiát hirdetik.

Az országos hírű bányaszerencsétlenség

1947. január 20-án szörnyű tragédia rázta meg Sárisáp és Annavölgy lakosságát, a X-es aknában dolgozó bányamunkások családjait. 33-an vesztették életüket a bánya Zsigmondy-mezőn lévő vágatában keletkezett tűzben, illetve menekülés közben a sűrű füstben. A sárisápi temetőben örök nyugalomra helyezett bányászok emlékét ma is őrzi a település, annak idején pedig az egész ország gyászolta a szerencsétlen munkásokat, akik közül többen még csupán tizenévesek voltak. A gyászszertartáson magasrangú politikusok mondtak beszédet, köztük maga Rákosi Mátyás is.

Az epöli Kősziklát se hagyjuk ki
Bár Sárisápról és a Kőszikla-, illetve a Babát-hegyről nem látunk rá, de a közelben egy másik látványos sziklaszirtre is érdemes felmenni, melynek lenyűgöző sziklafala elsősorban a szomszédos Epöl felől mutatja meg magát. A Kősziklának nevezett, mindössze 315 méter magas hegyecskét már egy korábbi cikkünkben bemutattuk, ide kattintva kaphatsz egy kis ízelítőt a hangulatából.

Cikkajánló