Vajon az európai folyókban lebegő szemét, például egy Elbába dobott sörösdoboz tényleg eljuthat Drezdából az északi sarkvidékre? Egy német filmrendező végigkövette a szemét útját, és elgondolkodtató dokumentumfilmet forgatott róla.
Steffen Krones személyes indíttatásból kezdett el a témával foglalkozni. A fiatal rendező szülővárosából, Drezdából Norvégiába, a messzi északon fekvő Lofoten-szigetcsoport egyik szigetére költözött, hogy távolabb kerüljön a civilizációtól és közelebb lehessen a természethez. A világ egyik legszebb helyén aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy szemetet gyűjt. Ráadásul olyan dolgokat talál, amelyek nem ott és akkor kerültek a tengerbe, hanem a kontinens más tájain sokkal korábban. De hogy kerül oda ez a sok szemét, a sarkkör közelébe, Európának erre a távoli pontjára? Olyan érintetlen partvidékekre, ahol alig élnek emberek?
Jeladóval az úszó szemét nyomában
A téma elkezdte foglalkoztatni, és kamerájával a kezében elindult, hogy felkutassa a műanyaghulladék útját. Útközben társai is akadtak, akik mellészegődtek, és segítették a küldetésben, amelynek legfontosabb szereplői azok a GPS-jeladóval ellátott, úszó bóják, amelyeket Németországban bocsátottak vízre, és útjukat az Elbán és az Északi-tengeren át az Atlanti-óceánig követték. Hasonló eszközt készített itthon a PET Kupa csapata is. Az ő jeladós palackjaik a tiszai szennyezések nyomonkövetését segítik.
A filmben szakértők is megszólalnak, egy oceanográfus például elmondja, hogy a sarkvidékek törékeny és nagyon speciális ökoszisztémájának helyzete komoly aggodalomra ad okot. Az itteni élőlények olyan szinten specializálódtak és olyan érzékeny a közöttük lévő kapcsolat, hogy ha ebben bárhol zavar keletkezik – például az ide érkező tengeri szemét, a mikroműanyagok, vagy a klímaváltozás miatt – akkor az az egész rendszert megrendíti.
Amit összeszedtek estére, újratermelődött reggelre
Norvégia északi részén, egy maroknyi csapat évek óta azon dolgozik, hogy a szigetekre sodródott rengeteg szemetet összeszedje. Öt éve, tizenhatan, főállásban ezt csinálják, de hiába tisztítanak meg egy területet, az előbb-utóbb újra tele lesz. Az Észak-atlanti-áramlás hozza magával Európa és Észak-Amerika szemetét, ami itt, az Atlanti-óceán északkeleti szegletében ér utazása végére.
És egyelőre nem tűnik úgy, hogy elapadna az utánpótlás.
Ahogy azt az Alfred Wegener Intézet kutatója elmondja a filmben, 2004 és 2017 között hétszeresére nőtt a szemét mennyisége a tengeri aljzaton az általuk vizsgált sarkvidéki területeken. Ami pedig már ott van a tengerekben és az óceánokban, annak jelentős része, pláne, ha már mikroműanyaggá töredezett, ott is fog maradni.
A sarkvidék, Európa szemétlerakója
A film rendezője és barátai által vízre bocsájtott GPS-jeladós bóják is a szemét útját járják be. Némelyik bója az Elbától közel kétezer kilométert megtéve 150 nap alatt az északi sarkkörön túlra is elért. Még ha olvasott is már erről az ember, nyomon követni egy műanyag hulladékot szimbolizáló bója hosszú útját, egészen mellbevágó.
Fájdalmas azt látni, hogy a sarkvidékek gyönyörű tájait több ezer kilométerről érkező szeméthalmok borítják.
Sörösláda, mosószeres flakon, gumiabroncs, halászháló, leamortizálódott baseballsapka. Már a távoli, érintetlennek tűnő sarkvidéki tájak sincsenek biztonságban az embertől. Mert hiába élnek ott kevesen, és ők hiába vigyáznak az otthonukra, nincs hatásuk arra, hogy Európa és a világ más részein mi történik.
És ami különösen aggasztó, hogy mindez csak a felszín, a mikroműanyagokról még mindig nagyon keveset tudunk, de megdöbbentő adatok már vannak. A kutatók például egy liternyi olvadt sarkvidéki jégben 10 ezer mikroműanyag darabkát találtak, ami azt mutatja, hogy a mikroműanyagok vízben vagy a levegőben utazva a világ bármelyik tájára eljuthatnak.
Közhelynek ma már közhely, de attól még – ahogy ez a film is bizonyítja – igaz, hogy bárhol is élünk, az, amit teszünk nem csupán a közvetlen környezetünkre van hatással, de az egész bolygóra kihat.
Az Északi sodrás című filmet a november 9-én kezdődő Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon tudjátok megnézni. A mozivetítések mellett november 14-től a filmek többsége online is elérhető lesz.
További információt a filmfesztiválról, filmekről, időpontokról, helyszínekről ITT találtok.
Az online VERZIÓRÓL itt tudtok tájékozódni.
A fesztivál egyik állandó blokkja az Antropocén szekció, ahol környezet- és természetvédelmi problémákkal foglalkozó dokumentumfilmeket láthattok a világ minden tájáról. Ebben a szekcióban szerepel az Északi sodrás is.
Az antropocén kor kifejezés arra utal, hogy az emberiség olyan nagymértékű hatással volt és van a bolygóra, hogy a tudósok szerint indokolt lenne azt külön korként jelölni a földtörténeti időskálán. Az antropocén kezdőpontjával kapcsolatban egyelőre nincs egyetértés. Egyesek az ipari forradalomtól számítanák ennek kezdetét, de a többség inkább 1950 körülre tenné a kezdőpontot.
