Lillafüred szépséges természeti környezete sok írót és költőt ihletett meg, köztük József Attilát is. De vajon miért az ő szobra került a Palotaszálló függőkertjébe a vízesés mellé? Egy biztos, a történet épp olyan romantikus, mint maga a helyszín.
Lillafüred vízesése, a hegyek közt megbúvó smaragdzöld tó, a Palotaszálló és a gyönyörű erdőkkel borított hegyek mindenkit elvarázsolnak, és így járt József Attila is, aki 1933-ban járt ezen a romantikus helyen. Az Írók Gazdasági Egyesülete által szervezett első írótalálkozóra érkezett, mint vendég, az előadók között pedig ott volt többek közt Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső is.
Lillafüred gyönyörű vízesése
József Attila itt írta egyik leghíresebb szerelmes versét, az Ódát, persze ebben nemcsak a környezet, hanem egy hölgy jelenléte is segítségére volt. Bár a költő ebben az időben Szántó Judit élettársa volt, a találkozóra egyedül érkezett. Kapcsolatuk nem volt zökkenőmentes, és anyagi gondokkal is küzdöttek, így József Attilának felüdülés lehetett e táj szépségében elmerülni, és a szíve is megnyílt egy szintén itt tartózkodó másik hölgy iránt.
Marton Márta művészettörténész ihlette a híres verset, a kapcsolat pedig maradt plátói, viszont a költő fellángolása majdnem tragédiát okozott.
Miután József Attila hazatért Pestre valahogy Szántó Judit kezébe került a vers, és megtudta, hogy az nem hozzá szól. A szerelmi csalódás és az állandó anyagi nehézségek miatt Judit öngyilkosságot kísérelt meg. Bár a tragédia nem következett be, de a kapcsolatuk sem bírta már túl sokáig, 1936-ban végleg elváltak útjaik. Az Óda című vers viszont megszületett, amely a magyar irodalom egyik jelentős műve lett.
József Attila szobra a lillafüredi vízesés közelében
A lillafüredi Palotaszálló függőkertjében a Költészet teraszán 2005-ben avatták fel József Attila szobrát, a költő születésének 100. évfordulójának alkalmából. A szobrot Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, amelyen József Attila behunyt szemmel áll a vízesés közelében, mintha épp most írná a verset fejben. A terasz falának támaszkodó költő mellett az Óda című vers töredékei egy női alakban jelennek meg. A versben pedig a Mártához szóló szép képek mellett a Bükk szépségei is megjelennek, íme egy részlet:
"És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget."
