Mi az a hamuzsír, és mi köze van a Bükk északnyugati részén, Szilvásvárad határából induló vadregényes Szalajka-völgyhöz?
A Szalajka-völgy vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb kirándulóhely az országban, és évente több tízezer ember megfordul benne, hogy megcsodálja természeti látnivalóit. Arra azonban már kevesebben kíváncsiak, hogy honnan kapta e pompás adottságokkal megáldott völgy a nevét.
A magyarázathoz egy kicsit vissza kell repülnünk az időben, úgy két-három évszázadot.
A 18-19. században ugyanis e völgy lakóinak fő megélhetési formája a fahamuból előállított, zsíros tapintású hamuzsír volt.
A hamuzsír latin neve sal alcali, avagy ’szalalkali’, amit a völgy népe egyszerűsített szalajkára. A Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a Szalajka-völgy megnevezés az itt működő hamuzsírfőző telep emlékét őrzi.
Továbbá a szótár megemlíti, hogy a völgyben pisztrángnevelő tavacskák is vannak, és ezzel kapcsolatos a korábban használt Pisztrángos-tó-völgy elnevezés. A népnyelv azonban Vasgyár-vőgy-nek is hívja egy hajdani vashámor nyomán. De ismeretes a völgynek Hámor-völgy, Nagy-völgy és Szilvás-völgy neve is.
De mi is a hamuzsír és mire való?
A hamuzsír tulajdonképpen kálium-karbonát, egy fehér, könnyen málló, szilárd só, amely a szappan- és az üveggyártás nélkülözhetetlen alapanyaga, valamint felhasználható tisztítószerek összetevőjeként is. A 18. században igen értékes kincs és Magyarország egyik fő exportcikke volt, Franciaországba és Angliába is szállítottak a Szilvásváradon és a Szalajka-völgyben készült kiváló minőségű, erősen lúgos alapanyagból.
A hamuzsír előállítása jelentős fakitermeléssel jár, amely nálunk sajnos az erdők kíméletlen pusztításához vezetett, egy mázsa hamuzsírhoz egy kataszteri hold, azaz fél hektár fát kellett kivágni.
A hamuzsír előállításának munkálatairól és eszközeiről a Szilvásváradi Szabadtéri Erdei Múzeumban találhatunk további érdekes információkat, a kiállítási tárgyak között pedig láthatunk egy hamuzsírfőző üstöt is, közvetlenül az üveghuta mellett.
A völgy a legfőbb vonzerejét a Szalajka-patak, a Szikla-forrás, a Fátyol-vízesés, a Szilvásváradi Erdei Kisvasút és a pisztrángtelep jelenti.
