A Przsevalszkij-lovak nemcsak szépek, de az alkalmazkodóképességük is kiváló, a hétköznapjaik azonban kicsit megváltoznak a tél folyamán.
A hó nem zavarja őket különösebben, rendületlenül legelnek tovább, válogatni viszont ilyenkor egyáltalán nincs lehetőségük, így még a legfinnyásabbak is csak azt eszik, amit találnak. Ez pedig nem túl sok. Előfordul, hogy a lovak a nádasok szélén keresnek élelmet és menedéket a szél elől – írja a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a Facebook-oldalán, akik jó pár fotót is csatoltak a poszthoz a gyönyörű és vad állatok téli mindennapjairól, leszögezve: az utóbbi években a pentezugi vadlórezervátumban is egyre ritkább a tartósan hóval borított táj.
Félteni azonban nem kell a Przsevalszkij-lovakat:
a szőrzetük rendkívül vastag, nyáron pedig megfelelő zsírréteget halmoztak fel, így simán átvészelik a telet.
A hideg az agglegények harci kedvét nem befolyásolja – jobb, ha a háremcsődörök ilyenkor is résen vannak, mert a kancák uralma felett akár komoly verekedések is kitörhetnek – számol be róla a nemzetipark-igazgatóság.
A Przsevalszkij-ló (Equus ferus przewalskii) eredetileg leginkább Ázsiában, Kínában, Kazahsztánban és Mongóliában fordult elő. Formára a zebrához hasonlít, pont olyan zömök és robusztus, de persze nem csíkos, hanem a barna különböző árnyalataiban játszik a szőrzete, így bele tud olvadni a környezetbe. Hasa és pofája világosabb, sörényétől a farkáig egy sötét csík húzódik, és a lábai is feketék.
Ellenálló a betegségekkel szemben, strapabíró és rendkívüli az állóképessége. Jól alkalmazkodik a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, és akár kevés, gyengébb minőségű táplálékkal is beéri, ami jól jön ilyenkor, télen. Általában nem szelídíthető.
A hortobágyi vadlórezervátum 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy megőrizzék a fajt és ezt a rendkívül érzékeny, védett természeti területet, illetve tenyészprogramot is működtetnek. Egy csődörrel és három kancával kezdtek, az elkövetkezendő években még 18 ló érkezett, ma pedig már nagyjából 300 egyed él a Hortobágyon.
