Az országban több mint hatvan erdőrezervátum található. Ezeken a védett erdőterületeken minden emberi tevékenységet beszüntettek annak érdekében, hogy megőrizzék ezeket a társulásokat, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul érvényesülhessenek, és hogy azok tanulmányozhatók legyenek.
Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki erdőrezervátumokat. Az 1990-es években itthon is megkezdődött az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, amely jelenleg 63 erdőrezervátumot foglal magába. A hazai hálózat erdőterületei az ország különböző pontjain találhatók, a Maros hullámterétől kezdve az Ócsai turjánoson és a Pilisen át a Zemplénig.
Az erdőrezervátumok kutatását részben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete végzi az Agrárminisztérium koordinációja mellett. Az Erdőökológiai Kutatócsoport vezetőjével, Ódor Péterrel a Turista Magazin december-januári számában olvashattok hosszabb interjút, amelyben a hazai erdők jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. Ezúttal az erdőrezervátumokról beszélgettünk, és arról, hogy ezek a hosszú ideje érintetlen erdők miről mesélnek a kutatóknak.
Turista Magazin: Milyen szempontok alapján választották ki a hálózatba kerülő erdőket?
Ódor Péter: Az erdőrezervátum-programba olyan erdőállományokat vontak bele, amelyek már a kihirdetésükkor viszonylag háborítatlan, idős erdők voltak. Legtöbbjüket különböző okok miatt már nagyon régóta kivonták a művelés alól. Nagy részük természetesen magukon viseli a gazdálkodás nyomát, de van olyan is, ami abszolút őserdőnek tekinthető, mint például a Kékes Észak Erdőrezervátum, vagy a „bükki őserdő”, ami egykor egy gazdasági erdő volt, egykorú állapotból indult el, de már olyan régóta felhagyták, hogy mostanra egy természetes erdő képét mutatja.
Mikor ezeket az erdőrezervátumokat kialakították, akkor fontos szempont volt, hogy a főbb erdőtársulások reprezentálva legyenek. Mert ha az a fő kérdés, hogy hogyan működnek természetes állapotukban az erdők, akkor az a jó, ha ilyen erdőrezervátumok a láperdőktől a bükkösökig, mindenféle erdőtársulásban vannak.
A Kékes északi része a Károlyi család birtoka és vadászterülete volt, így az itteni erdők sokáig megmenekültek a kivágástól. Az 1970-es években megindultak a turisztikai fejlesztések, és ezzel párhuzamosan (érthetetlen) azt is gondolták, hogy az idős erdőkre már nincs szükség. Nagy részüket, az aszfaltozott Hurok úton elérhető állományaikat le is termelték. Mire az illetékesek észbe kaptak, már csak a mai erdőrezervátum területén és néhány kisebb foltban maradtak meg az idős bükkösök. Ezekre az öreg, 160 évnél korosabb erdőkre most már nagyon vigyáznak, erdőművelés nem folyik itt, fontos kutatások viszont szép számban zajlanak.
Az idős erdők fennmaradása azért is nagyon fontos, mert számos olyan állatfaj van, amelyek ezeknek az erdőknek az eltűnésével szintén eltűnnének. Ilyen például a ritka, fokozottan védett fehérhátú fakopáncs vagy a remetebogár, amely nevéhez hűen meglehetősen visszavonultan él. Ha nem muszáj, egész életében nem hagyja el azt az odút, ahol peteként megkezdte életét. Ahhoz azonban, hogy élhessen, nélkülözhetetlenek az öreg fák.
TM: Mi mindent vizsgálnak az Erdőrezervátum-program keretében?
ÓP: Ez egy hosszú távú vizsgálat, nem olyan, mint egy rövid ökológiai felmérés, amiből néhány év alatt ki lehet hozni egy eredményt. Ennek a programnak az a lényege, hogy kövessük nyomon ezeket az erdőket, és az itt zajló folyamatokat. Mire ebből következtetéseket lehet levonni, ahhoz hosszú idő kell. A program részben arra irányul, hogy a faállomány változását nyomon kövessük. Milyen a fák méreteloszlása, hogyan nőnek, hogy jelenik meg az újulat, mennyi a holtfa, milyenek a záródási viszonyok. Az erre irányuló mintavételeket 10-15 évente tervezzük megismételni. A fákhoz hasonlóan természetesen az aljnövényzetre, a talajviszonyokra vonatkozóan is vannak mintavételek. Ezek mellett egyéb kutatások is zajlanak, egy-egy élőlénycsoportra, vagy egy-egy kérdésre fókuszálva. Egy nagyon fontos kitétel van, legalábbis az erdőrezervátumok magterületén, hogy itt mi csak megfigyelhetjük a természetes folyamatokat, vagyis csak olyan kutatások folyhatnak, amelyek az erdei életközösségeket nem zavarhatják, nem bolygathatják meg.
Német kutatók 2018-ban elkészítették Európa utolsó, háborítatlan őserdeinek térképét. A berlini Humboldt Egyetem kutatóinak munkája 34 ország több mint 1,4 millió hektárját öleli fel. Olyan erdőségekről van szó, ahol az állományban legalább 60-80 éve nincs állomány léptékű fahasználat, amelyekben nagyon kicsi az emberi beavatkozás mértéke, és az ökológiai folyamatok még a legtermészetesebb módon zajlanak. Magyarországról az alábbi 8 erdőrezervátum került be az utolsó európai őserdők közé.
Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum (Vértes)
Kunpeszéri Tilos-erdő (Kiskunság)
Vétyem Erdőrezervátum (Zalai-dombság)
Szalafő Erdőrezervátum (Őrség)
Kékes Erdőrezervátum (Mátra)
Vár-hegy Erdőrezervátum (Bükk)
Őserdő Erdőrezervátum (Bükk)
Alsó-hegy Erdőrezervátum (Aggteleki-karszt)
TM: Az erdőrezervátumok kutatásai nyomán született eredményeket az erdőgazdálkodásban is lehet majd kamatoztatni?
ÓP: Igen, ha erdőgazdálkodást olyan irányba próbáljuk vinni, ami minél jobban közelít a természetes erdők működéséhez, akkor az egy kardinális kérdés, hogy minél jobban ismerjük meg ezeket a természetes folyamatokat. Az örökerdő gazdálkodás pont ezt a természetes erdőbolygatási léptéket próbálja lekövetni. Hiszen, ha megnézzük a bükkösök vagy az üde erdők esetében a nagyléptékű bolygatások, mint amit például a vágásos üzemmód létrehoz, viszonylag ritkák. De azért vannak olyan élőlénycsoportok, amelyek számára a nagymértékű bolygatások is fontosak. Van például sok olyan lepke, bogár, zuzmó, amik kifejezetten akkor tudnak megjelenni, amikor az erdőállomány záródása lecsökken. Vagy vannak olyan fafajok, amelyek egy bükkösben akkor tudnak teret kapni, ha nagyobb lékek, nagyobb bolygatási foltok, vagy nyíltabb állományrészek jönnek létre. Az erdő dinamikája sem csak fekete-fehér, de alapvetően a mérsékelt övi lombhullató erdőkben a finomléptékű lékdinamika a domináns, az, amit az örökerdő-gazdálkodásban is alkalmaznak.
Az erdőrezervátumokról részletesebben az https://erdorezervatum.hu/ honlapon olvashatunk.
Folyamatos erdőborítást biztosító vagy örökerdő-üzemmód esetében nincs véghasználat, vágásterületek nem keletkeznek, a területen folyamatos az erdőborítottság, a fákat egyesével vagy kisebb csoportokban termelik ki. A beavatkozások gyakoribbak, de kis intenzitásúak.
Az örökerdő-gazdálkodás beavatkozásai során a lombkoronában kialakuló kis területű „lukakat” nevezzük lékeknek, amelyek alatt foltokban jelenik meg az újulat. A természetes őserdőkben is megfigyelhetők idősebb fák, facsoportok kidőlése után. A jelenleg alkalmazott lékek mérete változó, a leggyakoribbak a kb. egy famagasságnyi átmérőjű lékek.
Turista Magazin december-januári számában hosszabb interjút olvashattok Ódor Péterrel a hazai erdők jelenéről és jövőjéről. A magazinból ízelítőt kaphatsz ezen a linken.
A Turista Magazint keresd az újságárusoknál és TuristaShop kínálatában.
