Hogyan születnek a turistajelzések? Egy napunk jelzésfestőként

A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) fennállása óta foglalkozik a turistaút-hálózat kialakításával és fenntartásával, mint amilyen a jelzésfestés is. Nemrég adódott egy kisebb változás a turistaút-hálózatban, így kihasználtuk a lehetőséget, és mint az MTSZ más területen dolgozó munkatársai, beálltunk jelzéseket festeni, eltüntetni és áthelyezni tapasztalt kollégáink vezetésével.

Szöveg:
2024. augusztus 12.

A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) fennállása óta foglalkozik a turistaút-hálózat kialakításával és fenntartásával, mint amilyen a jelzésfestés is. Nemrég adódott egy kisebb változás a turistaút-hálózatban, így kihasználtuk a lehetőséget, és mint az MTSZ más területen dolgozó munkatársai, beálltunk jelzéseket festeni, eltüntetni és áthelyezni tapasztalt kollégáink vezetésével.

A hazai erdőkben 1930 óta segítik a túrázók tájékozódását az egységesített turistajelzések, amelyek karbantartását és nyilvántartását a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) végzi. A 2021-ben megújult szabványú turistajelzéseket, azaz a fehér alapra festett színes szimbólumokat rendszeren fel kell újítani, amelyre az MTSZ 2015 óta minden évben jelzésfestés-pályázatot ír ki. A munkára vállalkozások és civil szervezetek pályázhatnak, a lényeg, hogy azt egy MTSZ által nyilvántartott útjelzővezető szakember irányítsa. A legtöbb esetben a jelzésfestés-karbantartást az MTSZ tagegyesületei végzik.

Felújított turistautak

A pályázatösszesítéseink alapján évente közel 1100 kilométernyi útvonalon végeznek jelzésfestést a pályázóink. Az eddigi elvégzett munkák az MTSZ publikus térinformatikai térképes portáján követhetők nyomon, akár éves lebontásban is. Az egyes turistautak szakaszaira kattintva megjelenik az adott szakasz felújítását végző szervezet neve, a festett útvonal hossza, valamint a jelzés képe, színe.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor új útvonalak jönnek létre vagy régiek módosulnak meg. Ilyen lehet akár, amikor a kéktúra nyomvonalán kell változtatni - ekkor szintén szükség van a jelzésfestő szakemberekre, amit az MTSZ sürgős esetben sokszor „házon belül” old meg. A festési munkák jellemzően tavasztól kora őszig zajlanak, így

egy kellemes nyári napon kollégáink vezetésével mi is kipróbáltuk, milyen munka a jelzéseket felfesteni, eltüntetni, áthelyezni, és mennyi mindenre kell még a festésen kívül odafigyelni.


Előzmények

A Dunaújvárostól délre található Pentele-híd hídmérnöke jelezte az MTSZ-nek, hogy a piros sáv jelzés a híd üzemi területén vezet egy szakaszon, ezért ott módosítani kellene az útvonalat. Az MTSZ elfogadta a felvetést, és először számítógép előtt, majd a helyszínen is felmérve a lehetőségeket a turistautakkal foglalkozó kollégák előkészítették a változtatást. Mivel a turistautak hálózatosan kapcsolódnak, ezért egy ilyen módosítást is úgy kell megtervezni, hogy a hálózati logika ne sérüljön.

Így aztán volt, ahol meg kellett szüntetni a turistautat, máshol megmaradt, de változott a jelzés, megint máshol pedig új szakaszt kellett létrehozni.


Tervezés

Aki egy addig nem jelzett útvonalon jelzéseket fest (vagy akár csak felújít), ismernie kell a terepet. Az első kérdés általában az, hogy az útvonal kinek a tulajdonán vezet? A jelzéseket ugyanis a terület tulajdonosának engedélyével lehet felfesteni. Miután az erről szóló egyeztetés is megtörtént, olyan szemmel kell végignézni a szakaszt, hogy megfeleljen a legfőbb szempontnak, azaz biztonságos úton vezesse a túrázót.

A jelzésfestőnek tudnia kell, hogy hol van elágazás, hova érdemes sűrűbben festeni, hol látható jobban a jelzés, ráadásul mindezt mindkét irányból vizsgálva.

A munka fontos része tehát a tervezés, az előkészület, mint pl. mennyi festék és milyen szerszámok szükségesek.

Oktatás

Jelzésfestő napunkat egy munkavédelmi oktatással kezdtük, amit Argalász Péter, az MTSZ szakági munkatársa, bronzjelvényes túravezető, útjelző-vezető tartott. Mindenki kapott védőszemüveget és kesztyűt, és már eleve olyan ruhában mentünk, amit nem sajnáltunk, ha véletlenül rácsöppen egy kis festék. Kaptunk egy rövid oktatást a festés technikájáról, a sablonokról, a jelzések típusairól és a szerszámokról, amelyekre feltehetően szükségünk lesz.

Argalász Péter elmondta, hogy

a festés 3 ütemben történik: két réteg fehér színt viszünk fel, közte kivárjuk a száradási időt, majd a második réteg száradása után festjük a színes jelképet.

Minél kevesebben végzik a festést, annál többször kell ide-oda végigmenni a kijelölt útvonalon. Extrém esetben előfordulhat, hogy 1 km-nyi jelzésfestéshez 6 km-t kell gyalogolni. Mi szerencsére elegen voltunk, bár négy területet kellett lefednünk. Ezért négy csapatot alkottunk, mindegyiket egy-egy, jelzésfestésben és turistautakkal kapcsolatos ügyekben tapasztalt kolléga vezette: Argalász Péteren kívül Sajtos Péter, Makrai Kornél és Kuris Oszkár. Megbeszéltük, hogy melyik csapat hol ér össze a másikkal, és mindenki elindult a területe felé: ki a település utcáira, ki a híd felé, ki pedig a szúnyogoktól hemzsegő ártérbe.

A terepi munka

Akár felújítjuk a jelzéseket, akár újat festünk fel, előtte mindenképp meg kell tisztítani a felületet. Ha oszlopra vagy egyéb szilárd felületre kell festeni, a drótkefét (vagy akár motorizált drótkefét) célszerű használni, majd egy ronggyal letörölni a felületet. Ezután jöhet az első fehér alap felfestése sablonnal vagy - ha egyedül vagyunk - maszkolószalaggal.

Mivel mi négyen dolgoztunk egy csapatban, jól haladtunk, kettesével festve a jelzéseket. Egyikünk tartotta a sablont, a másik pedig a festéket vitte fel. Azt is hamar megtanultunk, hogy nem húzzuk az ecsetet ide-oda, hanem csak pecsételünk vele, mert így nem folyik a sablon alá a festék. Amit így is minden használat után le kell törölni, hogy ne piszkolja be a következő festést.

Jelzésfestés, mint csapatépítés

Az Magyar Természetjáró Szövetség lehetőséget biztosít a vállalati szintű, társadalmi felelősségvállalás keretében szervezett jelzésfestésre. A programon résztvevők megismerkedhetnek a hazai turistaút-hálózat felépítésével, a jelzésrendszer történetével és kollégáink vezetésével tevékenyen vehetnek részt a jelzésfelújítási munkákban az ország bármely tájegységén.


Mivel a településen belüli szakaszon egy meglévő jelzést kellett felváltani egy másikra (piros sávot piros négyzetre), festés előtt mindig el kellett távolítani az ott lévő jelzést. Ezt a kefével végeztük, és ha nem is tűntek el tökéletesen a régi jelzések, annyira igen, hogy a dupla fehér alap már eltakarta azt.

Az odafele úton mi, kezdők is belejöttünk annyira, hogy visszafelé már különváltunk,

és ketten mentünk előre a második fehér alapot felfesteni, a csapat másik két tagja pedig kis lemaradással a színt vitte fel a már nagyjából megszáradt alapra.

Az erdei csapatok feladata az új jelzések felfestése volt egy addig nem turistaútként használt, ártéri ösvényen, ami több szempontból is nagy kihívás volt. Egyrészt a növényzet a tőle elvárható módon mindenfelé nőtt, ezért nem volt egyértelmű, hova lehetne a jelzéseket jól láthatóan felfesteni. Így hát előkerültek a nagyobb szerszámok, mint a metszőolló és az ágvágó, hogy a láthatóság miatt kicsit megtisztítsuk a jelzést környező növényzetet. Másrészt a jelzések helyét is gondosan kellett kiválasztani, hogy ne csak az elkövetkező napokban legyenek láthatóak, hanem hosszútávon is segítsék a túrázók tájékozódását.

Amint a jelzésfestő csapat megállapodott egy fánál, először a felületet kellett előkészíteni.

Általában a vastagabb kérgű fákat keresik a szakemberek (mint pl. a tölgyfa), ezen óvatosan, de lehet használni a vonókést. Különösen figyelni kell arra, hogy a nedvszállító szöveteket ne sértsük meg, ezért a vékonyabb kérgű fákon csak raskettát (kaparót) szoktak használni, de pl. a bükkfán csak minimális drótkefe és letisztítás is elég – a lényeg, hogy ne okozzunk sérülést.

Ezután a festés ugyanúgy zajlott: két réteg fehér és egy színes festés, köztük száradási idővel. A hatékonyság kedvéért előfordult, hogy a csapat tagjainak egyedül kellett felfesteni az alapokat, így a maszkolószalag használatát is gyakorolhattuk.

Az összes csapatnál akadt olyan helyzet, hogy egy meglévő jelzést kellett eltávolítani. Vagy azért, mert az útvonal szűnt meg, vagy azért, mert rossz, felesleges vagy nem jól látható helyen volt.

Ezt a műveletet hívják konyhanyelven „szürkézésnek”, bár valójában nem mindig szürke színű festéket kell használni hozzá.

Érdekel a jelzésfestés?

Ha valaki kedvet kapna a jelzésfestéshez, akkor egy, az MTSZ által akkreditált tanfolyamot kell elvégeznie. Az oktatás időtartama bő fél év, amely magában foglal elméleti és gyakorlati képzést, terepi tájékozódási ismerettel kiegészítve.


A megszüntetendő jelzést olyan színnel kell lefesteni, ami a környezetétől a legkevésbé üt el, így téve „láthatatlanná” az egykori útjelzést. Az összes művelet közül ez a legegyszerűbb, hiszen itt kiélhetjük festői hajlamunkat, és minimális tisztítás után széles ecsetmozdulatokkal mázolhatjuk le a jelzést.

A híd környékén festő csapatnak is akadtak nehéz helyzetei, szokatlan helyekre kellett festeniük jelzéseket: vékony oszlopra, tábla hátuljára, az aszfaltra vagy éppen egy felüljáró alagútjának két oldalára. Ehhez a tériszonyt hírből sem ismerő kollégák kellettek, mivel a jelzéseket a magasan lévő falra kellett felfesteni.

Miután minden csapat befejezte a munkát, még egyszer ellenőriztük a jelzéseket ott, ahol kicsit kifolyt a festék a sablonok szélén, és korrigáltuk azokat vékony ecsettel. Elvégre – ha nem is az örökkévalóságig, de – hosszú évekre itt maradnak ezek a jelzések, amiket saját kezünkkel vittünk fel.

Önkéntesség

Ha szívesen részt vennél a jelzésfestéseben mint önkéntes, akkor írj a jelzesfestes@termeszetjaro.hu címre! Írd le röviden, hogy ki vagy, és mikor (időszak), hol (terület, tájegység) tudnál részt venni a jelzésfestésben, mi pedig összekötünk azzal a szervezettel, amelynek munkájában te is segíteni tudsz majd.




Cikkajánló