A válasz sokrétű, függ attól is, hogy a történelmi Magyarországra gondolunk-e, illetve, hogy mit is tekintünk turistaútnak.
Általánosan elfogadott vélekedés, hogy a magyar turistaság bölcsője a Magas-Tátrában jött létre: 1873. augusztus 10-én – itt, Ótátrafüreden alakult meg Magyarország első és a világ hetedik turistaszervezete, a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE), mely gyorsan országos jelentőségű szervezetté vált. Lázas munkájuknak köszönhetően rövid időn belül számos turistalétesítményt, köztük kiépített, jelzett turistautakat hoztak létre. Az egyesület első turistaútját a Lomnici-csúcs ölelésében húzódó Kis-tarpataki-völgyben alakították ki 1875-ben. A festői helyszín korábban csak a bátrabb pásztorok, az arany és réz után kutatók, illetve a zergevadászok elzárt és vadregényes világa volt.
Zamkovszky menedékház idilli környezete a Kis-Tarpataki-völgyben
Az első magashegyi utat az MKE Sziléziai Osztálya 1892-ben építették ki a Magas-Tátrában, ami a Felkai-völgyben vezetett végig egészen a panorámás Lengyel-nyeregig.
Az első turistaklub
Kevésbé ismert tény, hogy már a Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulása előtt is ébredezett a magyar turistaszellem, és ehhez a szerveződéshez ösztönzésül nem is volt szükség olyan hatalmas hegyekre, mint a Tátra mesés csúcsai. A 19. században az ércfeldolgozás következtében második virágkorát élő Selmecbányán már az 1850-es években elkezdődött a mai értelemben vett turistáskodás: szervezett kirándulásokon járták a Selmeci-hegység magaslatait és erdeit. Egyes források arra utalnak, hogy a selmeci természetjárók 1861-ben létrehozták a „Szitnya Club”-ot, ami az érchegység legkiemelkedőbb hegyéről, az 1009 méter magas Szitnyáról (Sitno) kapta a nevét, s amely szerveződés elsőnek mondható a magyar turistaság történetében.
A Szitnya Club 1874-ben festette fel Selmecbánya határában Magyarország első jelzett turistaútját, ami Európa egyik legkorábbi túraútvonala is egyben. Hogy az első jelzett út a városhoz közeli Tanád erdős kúpjára vagy a sziklaszirtes Szitnyára vezetett fel, arról megoszlanak a vélemények.
A Szitnya szirtjeiről elképesztő a panoráma
A Szitnya Club alapjain szervezte meg a Selmecbánya közelében, Stefultón bányaorvosi állást vállaló Téry Ödön a Magyarországi Kárpát Egyesület (majd később a Magyar Turista Egyesület) Szitnya Osztályát, amely úttörő szerepet vállalt a természetjáró infrastuktúra kialakításában. Európa legkorábbi jelzett turistaútjainak egyike és a hazai útjelzési rendszer előzményei is az ő munkájukat dicsérik, de a kontinens egyik első, túrázóknak szánt épülete, a Szitnyán egy évszázaddal korábban létesített kilátópavilon újjáépítése (1887-ben) is nekik köszönhető. A Szitnya Osztály 1891-ben csatlakozott a Magyarországi Kárpát Egyesülethez.
A Szitnyán ma is álló (átalakított) pavilonban berendezett kiállításon a Szitnya Osztályról is láthatunk néhány dokumentumot, az épülettől néhány méterre pedig nem csupán fenséges panoráma, hanem turistaház is várja a hegyre felkapaszkodókat.
Dr. Téry Ödön
Kis hazánkban
A mai Magyarország területén az első jelzett turistautat 1888-ban Mátrafüred (akkor még Bene) és a Mátraházán található Szent László-forrás között hozta létre az egy évvel korábban megalakult Mátra Egylet. Szintén ebben az évben alakította meg Téry Ödön és Thirring Gusztáv a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Budapesti Osztályát, mely főként a Pilis térségében alakított ki útvonalakat. Elsők között a Dobogókő és Dömös között vezető, ma Téry útnak nevezett piros jelzésű utat, melyet ifj. Tirts Rezső jelölt ki. A Budapesti Osztály 1891-ben kivált az MKE-ből és önállóan, Magyar Turista Egyesületként (MTE) működve tovább, folyamatosan építette, bővítette a turista-infrastruktúrát. Ekkor óriási eredménynek számított, hogy viszonylag rövid időn belül 124 km jelzett utat hoztak létre.
Dobogókőn a kilátónál találjuk a Téry emlékművet
A múlt és a jelen kapcsolata
Kezdetben a turistautak jelzései ötletszerűen lettek kialakítva – számokat, különböző alakzatokat és színeket alkalmaztak, a ma megszokott fehér alapot sem használva –, míg az 1913-ban megalakult Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1929. december 2-án megszületett az az egységes, néhány év alatt az egész országban bevezetett (utolsónak a Mecsekben, 1960-ban), Dr. Strömpl Gábor által kialakított turistaútjelzés-rendszer, amit a mai napig alkalmazunk.
Magyarországon ekkor már nem voltak magashegységek, ezért a jelzésrendszer kialakításánál nem nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolták a turistautakat, hanem fontossági sorrendjük szerint: az országos jelentőségű, fő turistautakat kékkel, a hegységeken belüli főutakat pirossal, a helyi érdekeltségű mellékutakat pedig sárgával, szükség esetén zölddel jelölte az új rendszer. Bevezették továbbá a sáv, a négyzet, a kör, a háromszög, a kereszt, valamint a rom motívumokat, amelyek azóta is használatban vannak.
Szabályok és keretek
Egyre többen kirándultak, így szükségessé vált a hálózat bővítése. Azonban a turistautakat sokszor nem lehetett úgy vezetni, ahogy az a legpraktikusabb, a legkedvezőbb lett volna, mert a földbirtokosok és erdőtulajdonosok ezt meggátolták. Az 1930-as években az akkori MTSZ az ilyen jellegű problémákat egyrészt a tulajdonosokkal kötött megállapodásokkal, másrészt vadászterületek bérlésével oldotta meg, így biztosítva a jelzések elhelyezését és az erdei útvonalak járhatóságát.
A szabványos turistajelzések
Zsitvay Tibor nevéhez fűződik az a fejlemény, hogy az 1935-ös erdőtörvénybe bekerült néhány cikkely a jelzett utak tényéről, funkciójáról és védelméről. Zsitvay éllovasa volt a jelzett utak létjogosultságáért való küzdelemnek, hogy a magánbirtokot a közjó érdekében korlátozni kell. Ez a turistautak első, jogi értelemben vett védelme. Ekkor a magyarországi jelzett turistautak hossza már meghaladta a 4000 km-t.
Napjainkra Magyarországon a szabványos jelzéssel kijelölt turistautak hossza országosan eléri a 17 000 km-t. Az utak létrehozását, módosítását és megszüntetését, valamint a rendszeres karbantartások munkáit és mindezen folyamatok koordinálását országos szinten a Magyar Természetjáró Szövetség végzi. Ezzel párhuzamosan dolgozik a jogszabályi környezet rendezésén, valamint egyeztetéseket folytat az érintett szereplőkkel, szervezetekkel.
