De milyen? Megosztó. Van, aki szerint a rekonstrukció után oda a felfedezés izgalma a romok között, mások szerint steril lett, a kiegészítések idegen testként ülnek a váron, de akad olyan is, akinek tetszik ez az újjávarázsolt várkép.
A 81-es útról már messziről hívogat a Vértes oldalába „tapasztott” építmény. Robusztus középkori kőfalai mellett szinte világítanak az újonnan hozzáépített hófehér falrészletek Csókakő sziklaplatóján. Fejér megye egyetlen ma is álló középkori eredetű erődítményét nem véletlenül építették ide elődeink.
Az Árpád-korban Csókakő a térség jelentős hatalmi és közigazgatási központja volt.
A vár tövében húzódott a mai 81-es főút elődje, amely nem más volt, mint a tihanyi apátság alapítólevelében is szereplő Fehérvárra vezető hadi út. Ezzel a szerencsés adottsággal a település évszázadokra bebiztosította stratégiailag fontos szerepét.
A várhegy aljából egy viszonylag rövid, de meredek kaptató után érkezünk meg a bejárathoz, ahol rögtön szembetűnik, hogy az utóbbi években jelentős átalakításokon esett át az építmény. Szépen felújított kapuzat és mögötte kaputorony fogad minket felvonóhíddal, amely azért is különleges, mert ilyen teljesen rekonstruált csapórácsos-felvonóhidas kapuszerkezetre máshol az országban nem nagyon bukkanhatunk.
A csapórácsos felvonóhidat mozgató faszerkezet a kaputorony belsejében, a teljes felújítása után
Romokon modern épületek
A kaput átlépve rögtön a rendezett alsó várba jutunk, amelyet a Rozgonyiak toldottak hozzá a jóval kisebb felső várhoz a 15. században, amikor is az erődítményt családi rezidenciává alakíttatták át. Ebben az időszakban épült a kápolna is, amelynek romjain ma szinte toronyként áll egy fehérre festett, modern építészeti alkotás. Az épület egyházi funkcióját jól láthatóan hangsúlyozza a falán aszimmetrikusan elhelyezett kereszt.
Már a kaputorony, de a várfal lőréses pártázatának újjáépítésén is látszik az a tervezői szándék, amely direkt erős kontraszttal választja el a meglévőt a kiegészített részletektől. A kápolna esetében pedig már teljesen egyértelmű, hogy ilyen építmény sohasem létezett a középkorban. Ez rendben is van, a tervező nem akart történelmet álmodni, az arányok azonban mindig fontosak. Az összhatás meglepő, de mégsem zavaró. A kaputorony és a várkápolna hivatalosan nem látogatható, csak a szeptemberi várjátékok ideje alatt, esetleg egy-egy csoportos idegenvezetés során nyitja ki a kapuit. A kápolna ráccsal van lezárva, így betekinteni azért be lehet.
Számos egyéb néznivaló akad még így is várban, akár több órát elbámészkodhatunk, érdekes részleteket felfedezve, a parádés panorámáról nem is beszélve, amely hosszú percekig odatapaszt a vár fokára.
Belátni a fél Dunántúlt, a lábunk előtt hever a móri táj kordonos szőlőivel, a távolban felkéklik Fehérvárcsurgó tava, és a Keleti-Bakony is jól látszik.
Az alsó várból korláttal ellátott fa- és kőlépcsők vezetnek fel a kulturáltan kialakított, szürke kőzúzalékkal borított várudvarra, ahol mutatós várkút díszeleg. Innen az öregtoronyhoz, illetve az erősség legrégebbi részéhez, a felső várhoz jutunk, amelyet nagy valószínűséggel a Dudary Csákok emeltettek a 13. század második felében.
A 14–16. században a király mellett olyan jelentős főúri családok is birtokolták, mint a Rozgonyiak, a Kanizsaiak vagy a Nádasdyak. 1543–44-ben oszmán-török fennhatóság alá került, ami (a 16. és 17. század fordulóján néhány évet kivéve) 1687-ig így is maradt.
Dzsámi a várban
Ennek a korszaknak egyedülálló építészeti emléke az a dzsámi, amelynek alapjait magyar régészek tártak fel 2014-ben az alsó vár belsejében. És ez az a mecset, amelyről Evlia Cselebi török világutazó említést tesz 1664-ben írt úti jegyzeteiben. Az érintett területen az ásatások jelenleg is folynak, ezért az egykori mecset maradványai még nem látogathatók.
Várfunkcióját hellyel-közzel a török kiűzése után is megtartotta, az 1800-as évekig viszonylag épségben állt. Ekkortól vette kezdetét a magára hagyott erősség természetes pusztulása. 1953-ban nyilvánították műemlékké. 1995-ben a végnapjait élő romok életében jelentős fordulat állt be, megalakult a Csókakői Várbarátok Társasága, amely a teljes rekonstrukciót tűzte zászlajára, és immáron több mint 20 éve a vár helyreállításán munkálkodik. Az eredmény pedig szemmel látható.
Újjáépítés: hitelesség vagy vármentés?
A rekonstrukció és a műemlékvédelem nem egyszerű kérdés. Szakmai szempontból nem biztos, hogy amit felépítenek nekünk, az teljesen korhű. Ha viszont azt nézzük, hogy a ráépítéssel az eredeti falszakaszok is megóvásra kerülnek, és ezáltal a pusztulásra ítélt romok esélyt kaptak a megmenekülésre, ráadásul még látogathatók is lesznek, akkor mindenképpen jó dolog az újjáépítés. Azon persze lehet vitatkozni, hogy maga a létrejött alkotás szép-e, szerethető-e, de ezt is inkább majd akkor, ha az utolsó simítások is befejeződnek a csókakői váron. Időnként érdemes lesz ide ellátogatni, és megnézni, mivé alakul a vár.
Csókakő községet autóval a 81-es műútról leágazó bekötőútról érjük el a legkönnyebben. A falu főutcáját követve a vár alatti parkolóhoz érkezünk, amely mellett hangulatos pihenőhely terül el, ahol számos pad és játszótér is található. Innen a táblákat követve gyalog egy jól jelzett szerpentinúton, kb. 20 perces, kényelmes sétával a vár bejáratánál találjuk magunkat. Választhatunk rövidebb, bár kissé meredekebb útvonalat is, az Országos Kéktúra jelzését követve, amely szintén felvezet a várhoz. Egész évben ingyenesen látogatható: áprilistól októberig 9.00 – 20.00, novembertől márciusig 9.00 – 17.00 óráig. Idegenvezetést előzetes egyeztetés után lehet igényelni (+36-22/422-260; +36-20/253-5041). További infók itt.
A cikk a Turista Magazin 2018. novemberi számában jelent meg.
