Mi a közös Koppenhága vezetőiben, a normandiai permakultúrás farm alapítóiban, az indiai Kutthambakkam polgármesterében és a budapesti Wekerle-telep lakóiban? Így első olvasatra talán semmi, valójában azonban nagyon is sok. Ők mindannyian saját kezükbe ragadták sorsuk alakítását, hogy így járuljanak hozzá egy élhetőbb világhoz.
„Tudtuk, hogy megmenthetnénk, de igazából soha nem próbáltuk” - szól a Holnap című francia dokumentumfilm egyik betétdala. És valóban, jó ideje tudjuk, hogy nagy a baj, hogy veszélyben a jövőnk, és mégsem mozdulunk, csak aggódva várjuk, mi vár ránk. Végre egy film, amely megpróbál olyan alternatívákat is felmutatni, melyek kicsiben már ma is működnek, és globális léptékben akár megoldást is jelenthetnének. Ehhez azonban a változást valóban az alapoktól kell elkezdeni, az élelmiszertermelés, az energetika vagy épp a demokrácia szintjén. Mindez nem megy lemondások nélkül, de megéri a próbálkozás.
20 évünk van arra, hogy rátaláljunk a jó irányra
A Stanford Egyetem két kutatója, Liz Hadly, biológus és Tony Barnosky, paleontológus 2012-ben a Nature-ben jelentett meg egy tanulmányt, melyben felhívják a figyelmet arra, hogy az emberiség kritikus pillanatban van, nincs sok időnk, talán csak 20 évünk arra, hogy elinduljunk a megfelelő irányba.
És hogy mi lenne a helyes irány? A Holnap című francia dokumentumfilm készítői ezt próbálják kideríteni. Olyan embereket, közösségeket kerestek meg, akik nem nézik ölbe tett kézzel, ahogy egyre nagyobb a baj, hanem megpróbálnak tenni is valamit. Nem világmegváltó dolgokat, csak a saját környezetükben elhozni a változást. „Nem a bolygót akartuk megmenteni, csak elkezdtük azzal, amink volt” - meséli a filmben Mary és Pam, akik egy angliai kávézóból indították el mozgalmukat, melynek neve „Incredible Edible”, vagyis Elképesztően ehető, és a lényege, hogy a városi üres telkeken, közparkokban alakítanak ki kerteket, melyek nemcsak ízletes zöldségeket és gyümölcsöket adnak, nemcsak szebbé teszik a várost, de össze is hozzák a városlakókat. De találkozhatunk az angol Rob Hoskinssal, a ma már világméretű Átalakuló Közösségek mozgalom alapítójával, a detroiti városlakókkal, akik olyan szintre fejlesztették a városi kertészkedést, hogy mára már ellátják szinte egész várost. Ellátogatunk egy normandiai permakultúrás farmra is, ahol jóval nagyobb termelékenységet tudnak elérni, mint a hagyományos, monokultúrás gazdálkodással.
San Francisco és Koppenhága is jó példával jár elöl
A film segítségével megismerhetjük San Francisco egy másik, kevésbé ismert arcát is. A város jelenleg hulladékának 80%-át újrahasznosítja, és nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, minthogy hamarosan elérjék a nulla hulladékot, vagyis minden városban termelődő hulladékot újrafelhasználjanak, komposztáljanak, újrahasznosítsanak, és semmi se kerüljön égetőbe vagy hulladéklerakóba.
A film készítői bemutatják Koppenhágát is, mely 1995 óta 40%-kal csökkentette széndioxid-kibocsátását. A város vezetői rengeteg pénzt fektettek abba, hogy függetlenítsék magukat a széntől és az olajtól, például azzal, hogy szélturbinákat építenek, a meglevő fosszilis erőműveket átalakítják biomassza erőművekké, melyek a farmerektől kapott biomasszából annyi energiát állítanak elő, ami 1,3 millió háztartást lát el árammal, és 200 ezer ház fűtését biztosítja. A cél, hogy a város 2025-re teljesen megújulókból fedezze energiaellátását, és 2050-re szeretnék, hogy egész Dánia átálljon.
És hogy az energia milyen sarkallatos kérdés jövőnk szempontjából, talán jól megvilágítja a filmben megszólaló szakértő, aki szerint a világon felhasznált energia több mint 60-65%-át meg lehetne spórolni. De az is döbbenetes adat, hogy Franciaországban csak a készenlétben tartott eszközök által igényelt energia miatt két atomerőműre van szükség.
Átalakuló közösségek Magyarországon
A filmben még számos inspiráló kezdeményezést láthatunk, melyek azt bizonyítják, hogy létezik egy világ, ahol a közösségek valódi változások elindítói lehetnek. És mindennek már Magyarországon is vannak előfutárai. Ilyen például a soroksári Jószomszédok, a dél-alföldi tanyákon élő fiatal családok alkotta SZÖSZ, a nagyszékelyi permakultúra közösség vagy a Kispesten működő Átalakuló Wekerle közösség, mely Magyarország első hivatalos „Átalakuló” közössége. Ez egy helyi összefogás magánemberek, civil szervezetek és intézmények között. Az összefogás olyan lehetőségeket próbál teremteni az itt élők számára, melyek erősítik a helyi közösséget, gazdagítják életüket, de nem károsítják a környezetet. Többek között van Bio-doboz-rendszer, Magbörze, Bolhapiac, szerveznek ablakszigetelési tréninget, komposztálási programot is.
„Ez a két órás film kicsit olyan, mint egy terápia, az emberek látnak egy másik narratívát, és a film segíthet abban is, hogy észrevegyük azokat az embereket magunk körül, akik hozzánk hasonlóan már szeretnének valamit tenni. Egy-egy vetítés segíthet az egymásra találásban” - mondja Tracey Whitley, az Átalakuló Közösségek Hálózatának munkatársa.
A Holnap című filmet a Védegylet által szervezett közösségi vetítéseken lehet látni. A vetítések időpontjáról itt lehet tájékozódni, és aki szeretne maga is vetítést szervezni saját közösségében, itt tudja felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel.
Kapcsolódó cikkek:
Nincs többé PET-palackos üdítő a budapesti állatkertben
