A szélben ide-oda guruló ördögszekerek látványa hozzátartozik a puszta képéhez. E furcsa stratégiát folytató, vándorló növényfajok egyike a ritka sziki ballagófű. A dél-alföldi pusztákon idén ezek a különös növények még a szokásosnál is furcsábban „viselkedtek”.
A védett sziki ballagófű (Salsola soda) a szélsőséges vízgazdálkodású szikes területeken fordul elő. A Körös–Maros Nemzeti Parkban legnagyobb állományai a kardoskúti Fehér-tó térségében és a Csanádi-pusztákon vannak.
A sziki ballagófű a virágzás után veszi fel jellegzetes gömb formáját, majd késő ősszel letörik a tőről, és rábízza magát a szélre, ami aztán ide-oda görgeti a pusztában, hozzásegítve ezzel a növényt ahhoz, hogy magjait minél messzebbre juttassa el.
A Körös–Maros Nemzeti Park szakemberei több furcsaságot is észleltek ősszel és télen. Ahogy cikkükben írják, a sziki ballagófüvek nemcsak hogy az átlagosnál nagyobb méretűek és más formájúak, nem szép kerekek, hanem laposabbak, de a „ballagásuk” is késve indult el. Mivel ősszel nem igazán voltak szeles napok, így a sziki ballagófüvek gömbjei csak november végén, illetve decemberben mozdultak el a helyükről, amikor szelesebbre fordult az idő. Egyes helyeken, a magasabb partszéleken még most is egymásra halmozódva várják, hogy egy nagyobb szél végre útnak indítsa őket.
Az ördögszekér kifejezés egy gyűjtőfogalom, és minden olyan növényt takar, amelyre ez a speciális, szél által görgetett terjedési forma jellemző. A hazai növényfajok közül a legismertebb a tüskés mezei iringó. Ez a faj a sziki ballagófűhöz hasonlóan ősszel leszakad a tövéről, és a széltől hajtva terjed tova, akárcsak fokozottan védett fajunk, a tátorján is.
Ördögszekér módon terjedő fajok máshol is élnek, gondoljunk csak például az amerikai western filmek klasszikus képsoraira. Az Egyesült Államokban is több faj él ezzel a terjedési stratégiával, és ott időnként az is előfordul, hogy a szél által görgetett növények olyan tömegben vannak jelen, hogy utakat torlaszolnak el. A legismertebb, és a western filmekben is látott faj, a homoki ballagófű (Salsola tragus) egyébként nem őshonos az USA-ban, Európából hurcolták be, de olyan kiválóan alkalmazkodott új élőhelyéhez, hogy ikonikus részévé vált az amerikai vadnyugatnak. És ilyen, amikor „támad”.
