2004. november 19-én pusztított a Magas-Tátrában az Alžbeta nevű szélvihar, amelynek nyomait ma is sokfelé lehet még látni.
Nem ez volt az első szélvihar a Magas-Tátra történetében, de a hatása katasztrofális volt, az elmúlt harminc év tíz legpusztítóbb európai szélvihara közé is bekerült. A 20 évvel ezelőtti viharról és annak hatásairól a magas-tátra.info közölt áttekintő cikket.
A szélvihar 12 600 hektárnyi erdőt pusztított el.
A legnagyobb károk a Magas-Tátra középső részén, a Csorbató (Štrbské Pleso) és Matlárháza (Tatranské Matliare) közötti területen keletkeztek. A szélvihar nem csak jelentős anyagi károkat okozott, de egy emberéletet is követelt.
A szélvihar következményeinek felszámolásával kapcsolatos munkák 2006 májusában fejeződtek be. Ezt követően az Állami Természetvédelmi Hivatal döntései alapján az erdészeknek meg kellet hagyniuk a fatömeg mintegy 28 %-át. Az erdészek szerint ez a feldolgozatlan fatömeg vált a betűzőszú táplálékbázisává, aminek következtében 2014-re több mint 4000 hektár erdő pusztult el.
Az elmúlt 20 évben több mint nyolcmillió facsemetét ültettek az ún. mesterséges regeneráció keretében, ezek kétharmada tűlevelű volt.
A természetes megújulás és a meghozott intézkedések révén két évtized alatt 8 ezer hektár területet sikerült helyreállítani a nemzeti park állami kezelésű területén.
Az erdészek, kutatók bevonásával, olyan projekteket dolgoztak ki, amelyeknek célja, hogy stabil, természetközeli szerkezetű erdőket hozzanak létre, amelyek faj-és korösszetételüket tekintve is változatosabbak annál, mint ami a faállományt a természeti csapás előtt jellemezte. Ezek az erdők ugyanis sokkal ellenállóbbak az éghajlatváltozás hatásaival és a kártevőkkel szemben, és hozzájárulnak a biológiai sokszínűség növeléséhez is.
