A halfarkas nem emlős, de még csak nem is hal, hanem egy madár, amely ha valahol megjelenik, akkor a többi halfogyasztó madár elkezdhet aggódni.
A most felbukkant ékfarkú halfarkast (Stercorarius parasiticus) a gemenci terület déli részén, a Kádár-szigetnél figyelték meg a Duna főmedrében július 22-én. A Természetvédelmi Őrszolgálat vízi területellenőrzést és biotikai adatgyűjtést végzett ezen a napon, és számos, területre jellemző madárfaj mellett ezt a fiatal halfarkast is sikerült lencsevégre kapniuk.
Az ékfarkú halfarkas hazánkban rendszeres átvonuló, de csak kis számban bukkan fel, jellemzően a Balatonnál észlelték eddig, a Dunáról csekély számú megfigyelést regisztráltak eddig.
Ez az érdekes nevű madár táplálékparazita, azaz más madarak által elfogott halakra pályázik. Addig zaklatja, űzi a sikeres halfogót, míg az el nem ejti a zsákmányt, vagy fel nem öklendezi azt, a halfarkas pedig ezután elégedetten gyűjti be a megszerzett eledelt.
Az ékfarkú halfarkas étlapján dögök és rovarok is szerepelnek, de előfordul, hogy maga is halászik. Nem mondható társasági lénynek, a már említett okok miatt kerülik őt, de maga sem tűri meg a fajtársakat maga mellett.
Fészkelőhelyei Alaszkától kezdve Kanada sarkköri területein, Grönlandon és Észak-Európán át egészen Kelet-Szibériáig megtalálhatók. Tundrai tavak partján, szigeteken sokszor kisebb telepeket alkot, de előfordul, hogy valahol csak egy pár telepszik meg, és a fészekaljba legtöbbször csupán két tojást rak, amiken aztán a szülőpár mindkét tagja kotlik. Hosszútávú vonuló a telet a déli féltekén, trópusi tengereken tölti.
Az ékfarkú halfarkas Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
