A Balaton legtöbbünk számára a nyarat, a szabadság felhőtlen heteit jelenti. Nem úgy a tihanyi kutatók számára, akik egész évben a tó egyik leggyönyörűbb pontján dolgoznak. Számukra a Balaton nemcsak az ország egyik legszebb helye, de kutatásaik titkokkal teli tárgya is.
A nyári szezon kezdetén mindenki arra kíváncsi, milyen a Balaton vízminősége. Ilyenkor hallunk legtöbbet az MTA Balatoni Limnológiai Intézetéről, ugyanis az itt dolgozó kutatók egyik rutinszerű feladata, hogy folyamatosan ellenőrizzék a tó vízminőségét. Az itteni kutatók voltak azok, akik a 70-es-80-as években nagy szerepet játszottak abban, hogy az algásodó Balaton „meggyógyult.” Tihanyban ma is számos izgalmas témával foglalkoznak, például azzal, hogy a vízben található gyógyszermaradványok milyen hatással vannak a csigák viselkedésére, a tóban megjelenő invazív halfajok a vízgyűjtőterület mely részéről jönnek be a tóba, vagy milyen az őshonos és az invazív kagylók viszonya. Az intézet júliusi nyílt napján beleshettünk az itt folyó munkába.
A nyílt nap résztvevői itt épp a partmenti vizek gerinctelen állataival ismerkednek
A programok többsége az épületeket övező, gyönyörű ősfás parkban kapott helyet, ahol már nagy a nyüzsgés, mikor odaérünk. A kicsik kincset keresnek a kertben, a nagyobbak bolharákokat a mikroszkóp alatt, a szülők pedig fejvakarva próbálnak válaszolni a bejáratnál kapott feladatlap kérdéseire. Még szerencse, hogy a kert tele van nagyon okos kutatókkal, akik mindenre tudják a választ. Mindehhez a hátteret pedig a gyönyörű Balaton adja, bárányfelhőkkel az égen, vitorlásokkal a vízen. Ahogy azt kell, így a nyár kellős közepén.
A tihanyi kutatások tárgya, a gyönyörű Balaton
A víz minősége jó, a nádasok rossz állapotban vannak
Az intézet igazgatójával, Jordán Ferenccel a tóparton beszélgetünk, és először természetesen a Balaton vízminőségéről kérdezem. „Nagyon jó a tó vízminősége, mind a vízben lévő kémiai összetevők, mind a szerves anyagok tekintetében. Vizsgáljuk például a gyógyszermaradványokat is, ezek mennyisége mind az ártalmas határértékek alatt van. A turistaszezon lehetne elnyújtottabb, mert júliusban és augusztusban elég nagy terhelés éri a tavat, a túlterheltségnek pedig előbb-utóbb lehetnek rossz hatásai. Az ökológiai rendszerek megértésével kapcsolatban az a legnagyobb kihívás, hogy rendszerint nagyon lassan adnak választ a változásokra, és mire látványosan jelentkezik a probléma, már lehet, hogy túl késő azt megoldani. Okos kompromisszumokat kellene találni. Sok az ember, sok a beton, sok a beépített terület. Meg kellene találni annak a módját, hogy a tavat fenntartható módon lehessen kezelni. Ez a jó nekünk, embereknek is, nem arról van szó, hogy áldozatot kellene hoznunk.”
Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója lelkesen mesél a Balatonnal kapcsolatos kutatásokról
Jordán Ferenc szerint a nádasok állapota különösen nagy probléma. A nádasok fogynak, pusztulnak, területük széttöredezik, az egymástól elkülönült kis fragmentumok pedig sok faj számára már nem jelentenek megfelelő élőhelyet. „A nádas számára a legrosszabb az, hogy jelenleg a Balaton vízszintje mesterségesen magasan van tartva, a nádasnak viszont ingadozó vízszint lenne jó, ami a tó természetes állapota is. Ezzel kapcsolatban sok érdek ütközik egymással, a jachttulajdonosoknak például az a jó, ha magas a vízszint, a nádasok vagy a földművelők számára viszont ez nem kedvező. Vannak olyan elképzelések, melyek szerint nyáron magasan kellene tartani a vizet, egyébként meg hagyjuk ingadozni. Ez lehet, hogy jó kompromisszum lenne. A tó ma már annyira be van az emberi civilizációba, agrárrendszerekbe ágyazva, hogy nagyon nehéz jó megoldást találni.”
A tóparton ma már csak kevés helyen maradtak meg a nádasok, a körbebetonozott, kikövezett part sok faj számára kedvezőtlen
A Balaton vízszintje a múltban jelentős ingadozást mutatott. Ha megnézzük a tóparti településeket, a fontos épületek többsége távol van a parttól, nem kockáztatták azt meg, hogy víz alá kerüljön például a falu temploma. Aztán az 1850-es években, a magyar fővárost Fiumével összekötő, déli vasút építése során, a sínek nyomvonalát a parttal párhuzamosan alakították ki, egészen közel a vízhez. Csakhogy mindezt egy olyan időszakban, amikor a tó vízállása alacsony volt, és arra valahogy nem gondoltak, hogy a vízszint megemelkedhet. A következő években ez be is következett, olyannyira, hogy egy-egy vihar alkalmával a hullámverés alá is mosta a síneket, és volt olyan vonat is, amely kisiklott. A vasút fennmaradása érdekében lépni kellett. 1862-ben megépítették a Sió-zsilipet, csatornává alakították a Siót, és ezáltal lehetővé vált a tó egyenletes vízállásának biztosítása.
Trollok a tóban
A Balaton élővilága számára nemcsak a nyári túlterheltség jelent nagy kihívást, de a nádasok helyén kialakított betonozott partfal és az idegenhonos fajok terjedése is. „Ez utóbbi probléma elsősorban a globális kereskedelemmel és a klímaváltozással hozható összefüggésbe. Egy invazív fajjal attól kezdve lehet igazán problémájuk a természetvédőknek, ha az Ťbeletrollkodikť a helyi közösségbe és kiszorítja a helyi fajokat.”
Vannak olyan idegenhonos fajok, melyek már évtizedek óta jelen vannak. A századfordulón jelent meg például naphal, mely egy Somogy megyei tógazdaságból szabadult be a tóba, és ma már az inváziós halfajok harmadik legnépesebb táborát alkotja az országban. Olyan fajok is vannak, melyek jelenléte egészen friss. Idén áprilisban találtak például egy pici kagylófajt, mely eddig itt még nem volt jelen, és egyelőre még csak ezres nagyságrendben figyelhető meg a sziklákon.
Nemcsak a halak, de gerinctelenek között is számos invazív fajt találni. Mára a kagylók között is két idegenhonos faj, a vándor-és a kvaggakagyló az uralkodó
A legismertebb inváziós történet talán az angolnáé, amit halászati céllal telepítettek a tóba. 1962 és 1991 között 83 millió angolnaivadék került a Balatonba. A faj Kuba mellett, a Sargasso tengerben ívik, ahonnan az ivadékok az édesvizekbe úsznak, ott nőnek fel, majd szaporodni újra visszatérnek a Sargasso-tengerbe. Halászati szempontból a Balaton azért tűnt ideális helynek, mert a tavat zsilipekkel le lehet zárni. Ha ugyanis felnyitották a zsilipet, az angolnák megérezték azt, és ösztöneiknek engedelmeskedve, elindultak arra. A halászoknak nem kellett mást tenni, mint a zsilipek közelébe helyezni a varsákat, amikbe aztán a halak önként és dalolva beúsztak. Az angolna halászata egyszerű volt és olcsó, viszont egy idő után túl sokan lettek a tóban, annak ellenére is, hogy itt nem szaporodnak, és hozzájárultak számos itt honos faj - például a kecskerák vagy a menyhal- eltűnéséhez. Ma már nem telepítenek angolnát, de még mindig vannak szép számmal a Balatonban.
Mit keresnek a futurisztikus tartályok a tóparton?
A nyílt napon a látogatók megismerkedhettek az intézetben folyó kutatások obektumaival is. Az egyik állomáson például a tó halait láthattuk, a másikon a parti régió gerinctelen állatait, és az is kiderült, mi mindent lehet megtudni laboratóriumi körülmények között a Balaton kagylóiról. Ahogy világszerte a hasonló intézetekben, úgy Tihanyban is egyre nagyobb szerepet kap a környezeti DNS kutatás, melynek lényege, hogy akár egyetlen pohárnyi víz molekuláris biológiai elemzésével megállapítható, hogy ott milyen fajok élnek, vagyis így nagyságrendekkel több információhoz lehet hozzájutni, mint a korábbi módszerekkel.
A Balatonban élő halak bemutató akváriumaiban természetesen a tó emblematikus faja, a garda is ott van
Természetesen a klímaváltozás hatásainak elemzése is fontos kutatási terület, ennek egyik új és várhatóan jelentős eredményeket hozó eszköze a kísérletes mezokozmosz rendszer. A sci-fiket idéző elnevezés egy valóban futurisztikus kinézetű, kültéri laboratóriumot takar, egészen pontosan 12 óriási fehér tartályt a park végében, ahol idén tavasz óta folynak a modellkísérletek.
A mezokozmosz-rendszer óriási tartályaiban egyenként 5000 köbméter víz fér el
A kutatás lényege, hogy ezekben a tartályokban a balatoni ökoszisztémát lehet modellezni és vizsgálni, miközben a környezeti tényezőket tetszőlegesen lehet változtatni. Lehet például modellezni a hullámzást, és vizsgálni, hogy a vízmozgás milyen hatással van az algákra. Lehet azt vizsgálni, hogy a víz hőmérsékletének emelkedéséhez, melyik algafaj alkalmazkodik a legjobban, de lehet variálni a világítással is, lehet fényszennyezést szimulálni, és azt is vizsgálhatják, hogy egyes fajok milyen hatással vannak egymásra. Mit lépnek például az ágascsápú rákok, ha a közelben ugrásszerűen megnő a szélhajtó küszök száma? Ebben az esetben nemcsak a viselkedésbeli változásokat lehet követni, de a fiziológiaiakat is, ugyanis ezek a parányi rákok emberi léptékkel mérve nagyon rövid ideig élnek, így a változó viszonyokhoz is hamar alkalmazkodnak, például úgy, hogy néhány generáció után nagyobb lesz a szemük.
A mezokozmosz-rendszert tavaly októberben adták át és idén tavasszal kezdődhettek meg a modellkísérletek
Szóval a mezokozmosz lehetőségei határtalanok, nem véletlen, hogy a nemzetközi kutatói közösség is élénk érdeklődést mutat iránta. Pláne, hogy Kelet-Európában hasonló sincs, különösen olyan, amelynél a vizsgálatok alanya, a Balaton, csak néhány lépésnyire van. Szóval, egészen biztos, hogy a tihanyi kutatásokról a közeljövőben még sokat fogunk hallani.
Kapcsolódó cikkek:
Kilencven éve kutatják a Balatont Tihanyban
A "barlangi póktól" az ürgékig, avagy kisgyerekkel Tihanyban
Azt hiszed, mindent tudsz a Balatonról?-kvíz
A Duna egyre jobb passzban van, de még sok a tennivalónk
