Így kéktúráztunk mi október 8-án

Tóth Judit, az Alföld természeti és kulturális értékeinek lelkes hírvivője például a Szarvas és Mezőtúr közötti, 116-os szakaszt vezette. Pálvölgyi Krisztina fotós és képszerkesztő munkatársunkhoz a Berettyóújfalu és Hencida (128-as túra) közötti szakaszra csatlakozhattak a lelkes kéktúrázók egy, a Berettyó mentén kanyargó kellemes sétára. Lánczi Péter kollégánk, az erdőmélyi történetek lelkes kutatója a 94-es szakaszon, Zobák és Apátvarasd között mesélt minden bizonnyal érdekeseket a résztvevőknek.

Bába Imre, íróvénával megáldott térképész segítőnk igazán vadregényes tájon, Szinpetri és Bódvaszilas (59-es túra) között sziporkázott. És végül, de nem utolsósorban ott van Vastag Barbara, a lapot marketingesként segítő munkatársunk, aki Lispeszentadorján és Borsfa (82-es túra), valamint Szórád Szilvia, pénzügyes munkatársunk, aki pedig Dabronc és Sümeg között (9-es szakasz) vezette csapatát. No, és osztották meg persze természetszeretetüket és outdoor élményeiket.

Ez mind-mind megérne egy cikket természetesen, de mivel én Nógrádi Attila kollégámmal a minden évben megrendezésre kerülő TM-túrát szerveztem és vezettem Piliscsaba és Hűvösvölgy között (32-es szakasz), ezért én erről fogok mesélni.

Történelmi bélyegzés, történelmi helyszín

Kiváló emberek jöttek össze, remek hangulatban, gyönyörű őszi időben telt a nap, hasonlóan, gondolom, az összes többi túrához. Én a seprű és az előadó voltam a túrán, ezért viszonylag kisebb számú résztvevővel tudtam mélyebben beszélgetni, de nagy örömömre szolgált rögtön a túra elején, hogy szemtanúja lehettem két történelmi (azaz a füzetben az első) pecsételésnek is. Ez a mosoly kitartott az egész túra során, de most nem erről akarok értekezni.

Piliscsabán, az ország egyik legrövidebb jelzésén kitérőt téve lehetőségünk volt leróni tiszteletünket Horváth József sírja előtt, aki 1952-ben először teljesítette az OKT-t. Ennél jobb helyszínt keresve sem találtunk volna, hogy elmerüljünk kicsit a kéktúrázás történelmében (na jó, van azért pár másik, szintén nagyon megfelelő helyszín is az országban).

A természetvédelem, mint túratematika

Ez a szakasz összességében azonban leginkább a Nagy-Szénásról szól. Ahogy a Természetjáró.hu írja roppant érzékletesen: „Piliscsaba erdősége után a Kutya-hegy oldalának hangulatos tisztásfüzére vár, majd a főváros környékének talán legszebb, magashegyi hangulatú panorámáját nyújtó Nagy-Szénás gyepes tetejére visz az utunk. Nagykovácsi szomszédjában távoli hegységek hangulatait idéző fenyvesek, bércekben gazdag kilátások váltják egymást.” Nem kétséges, hogy természetjáró szemmel nézve is különleges a helyszín, főleg egy világváros határában, de nem mellesleg a Nagy-Szénás a hazai természetvédelem egyik ikonikus pontja is.

Nemcsak a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság óvja ezt a területet, de egyben hazánk mindössze három Európa Diploma által jegyzett területének egyike ez a helyszín (Tihany és Ipolytarnóc mellett). Márpedig ez az 1965-ben alapított, rangos elismerés európai szinten jegyzett természetvédelmi értékeknek szól. Itt, a Nagy-Szénáson ennek jelképe a világon csak itt található pilisi len törékeny állománya. A dolomitsziklagyepen túrázva szó esett tehát arról, hogy miért is annyira különlegesek ezek az élőhelyek (a hazánkban védett kb. 500 nővényből mintegy 200 található meg ezeken a foltszerű területeken), és hogy miért kell rájuk fokozottan vigyáznunk, hiszen itt taposásunkkal valóban nagy (értsd: milliós) kárt tudunk okozni.

Szó esett arról is, hogy élővilágát tekintve a Kárpát-medence mennyire különleges helyet foglal el Európában, milyen nagy itt a biológiai sokszínűség, mennyi, csak a Kárpát-medencében élő faj található itt, s ennek akár szimbóluma lehetne Budapest is. Hiszen 2,5 millió lakos ide, vagy oda, helyi védelem alatt álló területek sokasága, továbbá 11 országos jelentőségű természetvédelmi területet és 4 darab Natura 2000-es területet egyaránt találunk a fővárosban, illetve annak közvetlen környezetében. Az sem véletlen, hogy a Magyarországon eddig megfigyelt mintegy 400 madárfajból majdnem 300-at Budapesten is észleltek már a madarászok az elmúlt évtizedekben, valamint, hogy a hazai flóra mintegy fele jelen van Budapesten is.

A barlangok fővárosa és a helytörténet, mint túratematika

A napon való sütkérezéssel, a valóban páratlan panoráma megcsodálásával, az előadással, a turistaház emlékfalánál a természetjárás történetének felidézésével persze eltelt az idő, úgyhogy az erdőfürdőre (na jó, egy ízelítőre) már nem maradt idő, galoppoztunk a Remete-szurdok felé, ahol szó esett még a barlangokról, végül az éppen a szeptemberi lapszámunkban bemutatott Nagy-réten röviden megidéztük a múltat is.

Hát ilyen tematikák mellett zajlott a túránk. Azt hiszem, az egyik résztvevőtől a túrát követően kapott alábbi Messenger-üzenet elmond mindent:

Mi köszönjük, hogy velünk túráztatok, nemcsak élmény, de megtiszteltetés is volt!