Így láttuk egymást 2018-ban

 

Aggodalomra semmi ok, Hidvégi Brigi, a szerkesztőnk, végül nem repült el - ez a régi Tu-154-es gép a Repülőskanzenben, azaz az Aeroparkban áll, amiről még nyáron készítettünk egy hosszabb anyagot, és bárki beülhet a pilótafülkéjébe, sőt, hogy kerek legyen a dolog, még ruhát és sapkát is kap hozzá. A gyerekek ezt nagyon élvezik, de ahogy a képen látható, nem csak ők.

 

 

Még a nyári összevont (július-augusztusi) számba készítettünk egy nagyobb összeállítást a Tisza-tóról, és ahogy az a fenti fotón is látható, meglehetősen vidáman telt a terepi munka. A csónak elejében Farkas Péter, a termeszetjaro.hu vezető szerkesztője látható egy némileg szokatlan, de annál hatékonyabb UV-biztos megoldással, középen Joó Annamária, a Turista Magazin vezető szerkesztője, mögötte Szabó Eszter ül, míg leghátul, a kormányos szerepében, Lánczi Péter látható, akit a Jelvényvadász és a Mesél a Térkép rovatból ismerhetnek az olvasók.

 

 

Az újságíró nem csak kérdez, figyel, jegyzetel, de ha a helyzet és a szigorú fotós úgy kívánja, derít, modellt áll vagy élő méretarányként próbál beleolvadni a háttérbe. Ahogy tette azt a Zemplénben Francz Ilona fotós, képszerkesztőnk kamerája előtt Tóth Judit újságíró.

 

 

Az ember gyanútlanul ül a szerkesztőségben, majd egyszer csak halk röfögést hall az asztal alól, lenéz, és hirtelen egy szörnyeteg bukkan fel a lába között. A látszat csal, mert az ötéves Daphni a világ legjámborabb és legaranyosabb buldogja, nem mellesleg pedig a csapatunk hangulatfelelőse.

 

 

Itt már Daphnika „igazi arca” látható, amint kedvenc helyén, a szerkesztőség sokat látott kanapéján sziesztázik. Bájos partnere ezúttal a minden hibát kiszúró olvasószerkesztőnk és szaklektorunk, Nagy Loránd, és ahogy az a képen is látszik: egy meglehetősen összeszokott párosról van szó.

 

 

Reggelizőasztal zokniharmóniával - a tökéletes terítés szaklektorunk érdeme, akinek a sosem titkolt rendmániája bizonyára összefügg a magazinos pozíciójával. Ahogy a fenti kép is bizonyítja, szerencsére akadnak olyan pillanatok, amikor magasról tehet a vesszőkre, az egybe- és különírásra meg a nyelvhagyományra. A kép a Hónap Turistaháza rovat egyik szálláshelyén készült. 

 

 

Hoppá, Űrgolyhók 2. Ja, nem. Nyáron a szolnoki RepTárban is jártunk, és nagyon élveztük az egész napos „repülős” kalandot. Az élményekről ide kattintva olvashatsz.

 

 

Márciusban körbejártuk a rovarevés témáját. Arra voltunk kíváncsiak, hogy tényleg annyira egészséges és környezetbarát-e, mint mondják, és ha már ezzel foglalkoztunk, a hitelesség kedvéért ki is próbáltuk a rovarkosztot. Szabó Mariann-nál vendégeskedtünk, aki beavatott minket a rovarfogyasztás rejtelmeibe, és megmutatta a kis házi kedvenceit is, akikkel Ica, a fotós-képszerkesztőnk barátkozott. 

 

 

Esti elmélkedés a világ dolgairól egy „Gandalf-szakállú”, bölcs kecskével Esztergom közelében, a Vaskapu (Brilli Gyula) menedékháznál. Lánczi Péter újságíró kollégánk a nagy hideg ellenére is kijárt a házból barátkozni a kecskével, aki a hátvakargatást szelíd dörgölőzéssel hálálta meg. Találkozásuk meghittségét még a jeges szél sem tudta megtörni.

 

 

A természet betör a belvárosi betondzsungelbe is: ezt a kókatag kis lepkét a Károly körúti szerkesztőségben sikerült újraélesztenünk némi víz és méz segítségével a legnagyobb nyári kánikulában.

 

 

A fenti képeken sorban a pilismaróti hajótemető, kisújbánya határa és a Balaton-felvidéki Kéktúra Csönge-hegyi szakaszának gondos képi illusztrálása történik éppen. Ez a három példa egyébként csak a töredékét villantja meg fotósunk, Gulyás Attila terepen alkalmazott technikáinak. Számára gyakorlatilag az egész világ  egy nagy fotóállvány. 

 

 

Hát igen, a fotósok kívülről néha igencsak figyelemfelkeltő látványt nyújtanak. Nem a kalkuttai reptéren próbál asszimilálódni ezzel a pózzal Pálvölgyi Krisztina képszerkesztő-fotós (bár szívesen ellátogatna oda is), hanem a lehető legjobb szöget keresi a budapesti Repülőskanzenről szóló cikkünk egyik illusztrációjához.

 

 

Áprilisi História rovatunk témája a komáromi Monostori erőd volt, mellette állították ki ezt a tankot, aminek Gulyás Attila fotósunk ennyire nagyon örült. Nem is vitás, hogy rendkívül impozáns látványt nyújtanak együtt.

 

 

Csókakő várához tartottunk, de Csákberény határában nem tudtunk ellenállni a csábításnak, hogy ne metrózzunk egyet a földből kijövő szerelvényen. Annamari éppen azon tűnődik, hogy vajon ide érvényes-e még a BKK-bérlete.