Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Ki ne tudná betéve ezt a kis mondókát, amit már egész kiskorunkban megtanítanak nekünk. De valóban tudjuk, mi a különbség?
Ha egyáltalán van különbség. Mert, ahogy a fenti szólás is mutatja, a rovarok (Insecta) általános jellemzői mind igazak a bogarakra is. Mik ezek? A latin Insecta szó azt jelenti, hogy bevágottak. Vagyis a testet bevágások részekre tagolják, esetünkben három jól elkülöníthető részre, és már ezt is fújjuk kívülről: fej, tor és potroh.
A másik tipikus jellemzője a rovaroknak, ami kiemeli az őket is magába foglaló ízeltlábúak törzséből, hogy a Hexapoda, azaz hatlábúak altörzsébe tartoznak.
Ami nem azt jelenti, hogy aminek hat lába van, az biztosan rovar. De itt álljunk is meg, nehogy jobban belezavarodjunk, meghagyjuk inkább ezeket az eszmefuttatásokat az entomológusoknak, vagyis a rovartannal foglalkozóknak.
E cikkünk apropója amúgy is a szerkesztőségünkbe érkezett azon gyönyörű fotók, amelyek közelről mutatják meg ezeknek az aprócska élőlényeknek a valódi és különleges arcát, és lehet, hogy ennek hatására nem fintorogva, hanem érdeklődő figyelemmel fogjuk szemlélni őket, ha összetalálkozunk valamelyikükkel.
Gyakori acsa (Aeshna affinis)
Magyarországon nem védett
A gyakori acsa főleg Dél- és Közép-Európában honos szitakötőfaj. Hím és nőstény egyedei színeikben igen változatosak. A hímek szeme kék, tora felülről barna, oldalt zöldessárga, vékony, fekete, ferde csíkokkal, potroha fekete-kéken mintázott. A fiatal hímek halvány sárgásbarnák, csak ivaréretté válva színesednek ki.
A nőstény szemei zöldek, potroha sárgán-barnán mintázott.
Előfordulnak azonban a hímek színezetét viselő, androkróm nőstények is, akiknek szemük kék, potrohuk kék-barna színűek. A képen egy ilyen androkróm nőstény látható. Főleg mediterrán faj, és az utóbbi időben az éghajlat melegedésével észak felé terjeszkedik, különösen meleg nyarakon vándorol északra. Magyarországon országszerte megtalálható, de főleg az Alföldön lehet találkozni vele.
Közönséges skorpiólégy (Panorpa communis)
Magyarországon nem védett
A közönséges skorpiólégy neve a hím sajátos potrohára utal, amely végszelvényei a skorpióéhoz hasonlóan kampószerűen kunkorodik felfelé, és tű formában végződik. Igaz, a fenti képen ezt az érdekes formát pont kitakarja szárnyával ez a skorpiólégy, de ide kattintva megbizonyosodhatsz, hogy valóban ilyen formájú az a potroh. Kinézete ellenére ez a rovar teljesen ártalmatlan. A „skorpiófarok” valójában a nőstény megtartásához kell párzás közben. A köves helyeket és a sövényeseket választja élőhelyéül. Mindenevőként gyümölcsökkel és elpusztult rovarokkal táplálkozik, táplálékának számottevő részét a pókok hálójából lopkodja ki.
Imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa)
Magyarországon védett
Eszmei értéke: 5000 Ft
2012-ben az Év rovarának választották. Tudományos nevében a Mantis szó jóst, látnokot jelent. Kizárólag ragadozó életmódot él. Jellegzetes háromszög alakú feje különböző irányokba elfordítható. Jól felismerhető megnyúlt előtoráról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések, és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű. Köztudott tulajdonsága a kannibalizmus, amit annak köszönhet, hogy a nőstény néha (de közel sem mindig) felfalja a hímet párzás után, de akár a nemi aktus közben is, és a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha a feje vagy más testrészei már hiányoznak.
- 2011: Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata)
- 2012: Imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa)
- 2013: Citromlepke (Gonepteryx rhamni)
- 2014: Földi poszméh (Bombus terrestris L.)
- 2015: Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
- 2016: Mezei tücsök (Gryllus campestris)
- 2017: Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus)
- 2018: Óriás-szitakötő (Anax imperator)
- 2019: Havasi cincér (Rosalia alpina)
- 2020: Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
- 2021: Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)
- 2022: Óriás énekekabóca (Tibicina haematodes)
Piros szender (Deilephila porcellus)
Magyarországon nem védett
Könnyen összekeverhető a színben és rajzolatban nagyon hasonlító szőlőszenderrel, viszont a piros szender lényegesen kisebb hasonmásánál. A színek és rajzolatok alaposabb megfigyelése után egyértelmű lesz a különbség. A piros szender nevében is mutatja, hogy sokkal pirosabb, míg a szőlőszendernél egyenes vonal húzódik a szárny külső szélén egészen annak csúcsáig, a piros szender elülső és hátulsó szárnyain széles, vörösbarna, cikcakkos vonalú sáv látható, mely ugyancsak a szárnyak csúcsánál végződik. A piros szender potroha felül majdnem egyszínű vörös, a szőlőszenderé felül olajzöld, középen lilásvörös, hosszanti sávval.
A piros szender nyirkos ligeterdők, lapályok és patakpartok lakója. E szenderfaj nappal is repül, áprilistól júniusig lehet találkozni vele, tápnövénye a füzike- és galajfajok.
Homoki hernyóölő (Ammophila sabulosa)
Magyarországon nem védett
Másik nevén a közönséges homoki darázs a száraz, homokos-füves vidékeket szereti. És hogy miért kapta a hernyóölő nevet? A megtermékenyített nőstény 4-5 helyen tojás alakú üreget kapar a homokba, majd hernyóvadászatra indul. Amint talál egyet, azt több szúrással megbénítja, majd behúzza a fészekbe, és rátojik egy petét. A petéből kikelő lárva élve falja fel a megbénított hernyót, az anya pedig rendszeresen látogatja az ivadékbölcsőt, hogy pótolja az elfogyott táplálékot.
Óriás lószúnyog (Tipula maxima)
Magyarországon nem védett
Az óriás lószúnyog hegyvidéki erdőkben, lassú folyású, iszapos patakok partján, forráskifolyóknál él.
Repülési ideje május és július között van. Jellegzetes, hosszú lábának előnye, hogy amikor magas növényzetben közlekedik, egyszerre több fűszálban is meg tud kapaszkodni, és így a szél nem tudja elsodorni. Hátránya viszont, hogy a ragadozók így könnyebben elkaphatják. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a megragadott lábát otthagyja a megmenekülés reményében.
Keleti rablópille (Libelloides macaronius, régi nevén Ascalaphus macaronius)
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei értéke: 100 000 Ft
Se nem lepke, se nem szitakötő, de mindkét csoportra hasonlít, és ez az egyetlen faja él Magyarországon. A képek alapján egy nagyon kedves kis élőlénynek tűnik, de magyar nevét nem véletlenül kapta, ugyanis ragadozó életmódjára utal. Szárnyai fekete-sárga, riasztó színkombinációjúak, mely feltűnő színek a madarak megtévesztését szolgálják. A talaj felszínén mozog, lesben állva várja áldozatát, és különlegesen, sarló alakban módosult, félelmetes, hosszú rágóival megöli zsákmányát, majd a testnedveit kiszívja. Elsősorban meleg, száraz, sztyepp-erdőssztyepp jellegű élőhelyeket kedvel, alföldi tölgyerdők szélén és tisztásain lehet gyakori.
Hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentata)
Magyarországon védett
Eszmei értéke: 100 000 Ft
Feltűnően nagy szitakötő, testhossza elérheti a 80 mm-t. Egész teste sárga-fekete mintás. A potroh fekete alapján egyesével elhelyezkedő keskeny sárga gyűrűk láthatóak. Tipikus élőhelyének a hegyvidéki, kisebb forráslápok tekinthetők. Magyarországon a Kőszegi-hegységből, az Északi-középhegységből és a Bakonyból ismert. Bár nagy területen elterjedt, specializált élőhelye miatt előfordulása ritka. Délen a melegedő éghajlat miatt a patakok kiszáradása is veszélyt jelent számára, mert azt nem tolerálja. Dél-Franciaországban és Görögországban több helyi populációja kipusztult a vízhiány következtében.
Szegélyes pöszörlégy (Bombylius major)
Magyarországon nem védett
A pöszörlegyek vagy gyapjaslegyek (Bombyliidae) az egész világon elterjedtek, a családba több mint 4500 faj tartozik. Képesek egy helyben repülni, mintegy lebegni. Ezt táplálkozásukkor is felhasználják, akárcsak a szenderek vagy kolibrik, a virágok kelyhe előtt lebegve nektárt szívogatnak. Ehhez alkalmazkodott szájszervük is: hosszú, előrenyúló szívókájuk fejlődött ki. A pöszörlegyek bizonyos szempontból igen jelentősek, de jelentőségük kettős: egyrészt hasznosak, mert pusztítják az ember szempontjából káros fajok lárváit és bábjait (pl. növényeinket tizedelő hernyókat és sáskalárvákat), ugyanakkor a hasznos rovarok (pl. fürkészdarazsak, fürkészlegyek) lárváit is elpusztítják, mely végeredményben igencsak káros.
Laposhasú acsa (Libellula depressa)
Magyarországon nem védett
Másik nevén közönséges acsának is hívják, amit köszönhet nagy elterjedésének, valamint ezeken a területeken előfordulása is igen gyakori. Síkvidéki állóvizekben, csatornákban és vizesárkokban él. Májustól augusztus elejéig repül, a leghamarabb feltűnő szitakötők egyike. Mindig a levegőben párzik, az aktus pedig néhány másodperctől akár egy percig is tarthat.
Rablólégy (Asiloidea)
Magyarországon nem védett
A rablólegyek vagy farkaslegyek az egész világon elterjedtek, Magyarországon mintegy 110 fajukat találták meg. Könnyen felismerhetők a homlokuk felső részén, a szemek közt húzódó nyerges mélyedésről és kiduzzadó szemeikről. Szemeiket erős tüske védi a védekező áldozatok kapálózásától. Különböző népies neveik egyaránt ragadozó életmódjukra utalnak. Lábaikkal megragadják áldozatukat, amit pihenőhelyükre cipelnek, és ott kiszívogatják nedveit. Egyes rablólegyek legelő lovak és marhák körül szedik áldozataikat, gyors, csapongó mozdulatokkal kerülgetik a legelő állatokat, és az azok körül nyüzsgő egyéb legyekre vadásznak.
Tiszavirág (Palingenia longicauda)
Magyarországon védett
Eszmei értéke: 10 000 Ft
A tiszavirág a legnagyobb európai kérész, és ahogy neve is mutatja, a Tiszán, illetve egy-két mellékfolyóján, főként a Kőrösön, figyelhető meg. Egy nőstény általában 7-8000 darab petét rak a víz felszínére. A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek, kikelnek, majd az aljzatba és a partoldalba fúrják magukat, és az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Az egyedfejlődésük 3 évig tart, s közben kb. 20-szor vedlenek. A kifejlett kérészek három év múltán emelkednek fel a víz felszínére. A tiszavirágok ezután kezdenek el repülni, párosodnak, majd elpusztulnak. A tiszavirág egyedeinek tömeges megjelenését és a folyó fölötti halálos násztáncát hívja a népnyelv tiszavirágzásnak, amely minden év júniusában esedékes, Szerencsére újra megjelentek a kérészek a Dunán is, köszönhetően annak, hogy az utóbbi években ismét annyira tiszta lett a Duna vize, hogy meg tudnak benne telepedni a dunavirágok. A tiszavirághoz képest a dunai rokonok jóval kisebbek, és később is zajlik a násztáncuk, amely augusztus kornyékén szokott lenni,
Ha érdekelnek a kérészek, ebben a cikkünkben mindent megtudhatsz róluk.
Széleslábú szitakötő (Platycnemis pennipes)
Magyarországon nem védett
A széleslábú szitakötő elterjedési területe Európa, de a sarkkörtől északra, valamint az Ibériai-félszigeten hiányzik. A síkságokon gyakori, a hegységekben ritkábban fordul elő, Magyarországon pedig közönségesnek számít. A hímek világoskékek, a nőstények világos zöldessárga vagy krémszínűek. Lábának sajátos felépítése alapján jól felismerhető, a második és harmadik lábszár kifejezetten lapos, kiszélesedett, szélén hosszú szőrökkel. Kisebb-nagyobb tavak és lassú folyású vizek mentén él. A széleslábú szitakötő petéit szívesen rakja a sárga vízitök virágainak kocsányára.
Bögölyfélék, bögölyök vagy böglyök (Tabanidae)
Magyarországon nem védett
Hogy pontosan milyen bögöly látható a képen, nem tudjuk, de most ez nem is olyan fontos, hiszen igazán különleges hangulata lett ennek a reggel készült fotónak. A bögölyfélék közül leírt fajok száma mintegy 4500, ebből Európában mintegy 200 él. Hazánkban eddig 61 faj előfordulását sikerült kimutatni. A családba köztudottan vérszívó állatok tartoznak, táplálkozási szokásaik eléggé egységesek. A hím bögölyök soha nem szívnak vért, kivétel nélkül nektár- és virágporfogyasztók, így virágokat látogatnak, esetleg kifolyó növényi nedveket szívogatnak, például gyümölcsökét. A nőstények is kedvelik és felkeresik a növényi eredetű táplálékot, azonban a peték érleléséhez szükségük van kiegészítő táplálékként melegvérű állatok vérére, főképp emlősök vérét szívják. E táplálkozási szokásuk szerint a bögölynőstények három típusba sorolhatóak:
- autogén, nem vérszívó típus: sohasem szívnak vért, a peteérleléshez szükséges fehérjéket más módon szerzik meg;
- autogén, vérszívó típus: csak alkalmi vérszívók, de ez nem szükséges a peték érleléséhez és a peterakáshoz;
- anautogén típus: csak akkor képesek petéket érlelni, ha előzőleg vért szívtak, állat- és humán egészségügyi szempontból ezek a legjelentősebbek.
Zöld fűbagoly (Calamia tridens)
Magyarországon nem védett
Ez az egész Európában elterjedt helyes, zöld rovar jól láthatóan nem bagoly, hanem egy lepke. Sajnos nem találtunk arra vonatkozó adatokat, miért kapta ezt az igen szokatlan nevet. A zöld fűbagoly kedveli a meleg, száraz gyepeket és pusztákat. Egy nemzedékes faj, júniustól szeptemberig rajzik. A hernyók tápnövényei a különböző fűfélék: csenkeszfélék és perjefélék.
