Ha valaki terepen szeretne bringázni, azt Magyarországon elméletileg nem teheti meg akárhol. Ezt sokan nem tudják, de sokan azok közül sem tarják be, akik tudják. Utánajártunk a szabályoknak.
A terepbringázást alapvetően két törvény szabályozza: az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról), valamint az előzőnél jóval szigorúbb természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről).
Az erdőtörvény kimondja, hogy az állami és a helyi önkormányzati tulajdonú erdőkben lehet kerékpározni, de feltételekkel. Bringázni többek között a megfelelő jelzésekkel ellátott turistautakon lehet, másrészt az erdészeti feltáróhálózat részein (útjain), kivéve az olyan időszakokat, amikor éppen valamilyen korlátozás van érvényben az adott területen. Védett természeti területen ezeket a szabályokat felülírja a természetvédelmi törvény: járművel (e törvény értelmében a kerékpár értelemszerűen az) csak az arra kijelölt utakon szabad közlekedni. Fokozottan védett természeti területeken a kijelölt turistautak (bringások esetében a kijelölt kerékpárutak) elhagyása tilos.
Súlyos bírság is lehet az illegális kitérőkből
Az erdőtörvény szerint kijelölt turistautakat akkor lehet kerékpárral is használni, ha az együttes használat lehetősége jelezve van, vagyis a kis kerékpáros piktogram is ott virít a fán a turistaút jelzése mellett. Ha valaki például olyan jelzett gyalogtúraösvényen teker, ahol nincs külön kerékpárosokra is vonatkozó jelzés, az jó, ha tudja, tilosban jár, és elméletileg szabálysértési bírsággal sújtható. Más kérdés, hogy mindezért ritkán szoktak büntetni. Hisz vajon melyik nemzetipark-igazgatóságnak, erdészetnek vagy önkormányzatnak van arra kapacitása, hogy minden útra őröket állítson? Akinek azonban nincs szerencséje, és illegális utakon bringázva például fokozottan védett növényeket tipor el, még akkor is, ha akaratán kívül is tette ezt, az szankciókra számíthat. Az illegális pályák építése pedig, mondanunk sem kell, szintén törvénybe ütköző cselekmény.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén az illegális utakon járó biciklisek leginkább a hegyvidéki területek sziklagyepjeiben és lejtőgyepjeiben, valamint a bokorerdőkben okoznak károkat, ahol sok védett faj él, mondta el Novák Adrián tájegységvezető. „A sekély, sziklás talaj nagyon könnyen erodálódik, az ilyen kikerekezett nyomvonalak évtizedekig fennmaradnak, a használat folytán egyre szélesednek. Ez a probléma elsősorban a Budai-hegyek, a Pilis és a Visegrádi-hegység területén jellemző, például a Budaörsi-kopárok, a Tarnai-pihenő vagy a Vadálló-kövek térségében. A leginkább érintett területek Budapesten találhatók: Normafa, Széchenyi-hegy, Hárs-hegy, Hármashatár-hegy.”
Jó, hogy van, csak nem elég technikás
Hegyikerékpárosokkal beszélgetve egyesek azt mondták, hogy a kijelölt kerékpárutakkal sokszor az a gond, hogy egy gyakorlottabb bringás számára nem jelentenek kihívást. Ezért mindig vannak olyanok, akik inkább a technikásabb, izgalmasabb terepen haladó, egynyomos turistautakat választják. Beszélgetőtársam szerint azonban ez csak felesleges feszültséget kelt a gyalogtúrázók és a hegyikerékpárosok között. Szerinte megoldás lehetne, ha a korlátozásokat időlegesen feloldanák, és a hétköznapokon, amikor kevés gyalogtúrázó van az erdőben, lehetne használni az egynyomos ösvényeket is. Van, aki jó megoldásnak tartaná a Svájcban használt kerékpároskolompok bevezetését is, amelyekkel jelentősen csökkenthető a balesetveszély, hiszen a bringás közeledése már messziről hallható.
Honnan lehet informálódni?
A jelzett kerékpárutakról elméletileg az illetékes erdőgazdálkodó (erdőgazdaság) honlapján lehet tájékozódni. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy van, ahol tényleg találni hasznos infókat, illetve van, ahol nem. Hogy egy-két pozitív példát kiemeljünk: az Ipoly Erdő Zrt. honlapján például részletes tájékoztatás kaphatnak az érdeklődők arról, hogy a Börzsönyben hol és pontosan mely útvonalakon lehet kerékpározni. A hegységet 65 km hosszúságú jelzett kerékpárútvonal szeli át. A honlapon térképek sajnos nincsenek, de a túrák részletes leírását, illetve azoknak az erdészeti utaknak a listáját, amelyek minőségük miatt bringázásra alkalmatlanok, megtalálhatjuk. A Pilisi Parkerdő Zrt. Pilis Bike útvonalainak köszönhetően már közel 600 kilométernyi jelzett túraútvonal (átfedésekkel) várja a kerékpárosokat a Pilisben, a Visegrádi- és a Budai-hegységben is. Az útvonalakról részletes tájékoztatást találunk a honlapon. A Bükkben 350 kilométer jelölt útvonalat találnak a bringások, de például a Karancs-Medves-vidéken is van egy 63 kilométeres túraútvonal, a „Medvés Kör”, amely 1413 méternyi szintkülönbséget tartogat. A Bakonyban szintén találhatunk néhány jelzett túraútvonalat, például Eplényben, a Kab-hegy környékén és Várpalota térségében.
A gravitáció lovagjai
A downhillesek külön csoportot képviselnek a terepbringások között, és talán ők a legkevésbé népszerűek a gyalogtúrázók körében. A kirándulók ugyanis úgy érzik, a hegyoldalakon nagy sebességgel leszáguldó biciklisek komolyan veszélyeztetik az ő testi épségüket is. Ugyanakkor természetvédelmi szempontból is a downhillezés a legproblémásabb, mivel a biciklisek által kialakított ösvényeken, illegális útvonalakon kipusztul a növényzet, és megindul a talajerózió.
Az egyik legzajosabb konfliktus a Normafa rehabilitációja kapcsán alakult ki. A projekt részeként ugyanis tervben van egy kijelölt pálya kialakítása a downhillesek részére. Az azonban még mindig nem dőlt el, hogy ez a már most is használt ösvények legálissá tétele lesz, vagy egy teljesen új területet jelölnek majd ki. Mikó Gergely, a Hegyvidéki Önkormányzat munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta, hogy mindenképpen szeretnének egy kijelölt pályát kialakítani, de lehetőleg távolabb a turisták által sűrűn látogatott területektől. „Ehhez persze fontos lenne a libegő átalakítása is, hogy az a kerékpárok szállítására is alkalmassá váljon. Jelenleg a fiatalok a fogaskerekűn szállítják a bicikliket, ami szintén komoly konfliktusforrás.” A Normafa park honlapon ez olvasható: „Jelenleg folynak egyeztetések elkülönített útvonalak kijelöléséről, ahol szabályok betartása mellett hódolni lehet majd ennek a veszélyes, de kétség kívül izgalmas sportnak.”
Az országban működik néhány legális downhillpálya, például Eplényben, ahol májustól augusztus végéig használhatók a pályák, és felvonóval lehet feljutni a startpontra. A Mátrában egy 7 kilométeres pálya várja a gravitáció lovagjait. A Kékestetőtől Mátrafüredig tartó pálya átlagos szélessége 2-4 méter, és 600 méteres szintkülönbséggel kell megküzdenie annak, aki itt leszáguld. A Soproni-parkerdőben 2013-ban alakítottak ki egy 11 kilométeres pályát. A Lövér kempingtől induló útvonal szintkülönbsége 300 méter.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei évente több ellenőrzést is tartanak a downhillezés, illetve a fokozottan védett területeken terepkerékpározók miatt. A megállítottakkal szemben - a jogszabályi feltételek fennállása esetén - elsősorban helyszíni bírságot szabnak ki, amelynek összege 5 és 50 ezer forint között mozoghat. Ha valaki védett, fokozottan védett növényt vagy állatot károsít, pusztít el, akkor közigazgatási eljárás indulhat ellene, amelyet a természetvédelmi hatóság folytat le. A természetvédelmi bírság megállapítása során számos körülményt mérlegelnek, de a bírság összege akár több százezer forint is lehet.
