Egy készülő természetfilm izgalmas képsoraiba kukkanthattok most bele, amelyben nádirigó-fészkekbe csempészett kakukktojásokból kikelt fiókák ösztönös ténykedését kísérhetitek végig. A címből kiderül, hogy a végén csak egy maradhat, és az kizárólag egy kakukk lehet. A cikkből sok érdekességet tudhattok meg a jelenetek készítéséről és a fészekparazitizmusról is.
Korábbi cikkünkben már megismerhettétek a kakukkok sajátos és ritka szaporodási stratégiáját, a fészekparazitizmust, amelyet a Földön élő madárfajok mindössze 1%-a alkalmaz. Most képeken és egy nem mindennapi videón is megnézhetitek, miként cseperednek fel a nádirigó-fészkekbe becsent tojásokból kikelt kakukkfiókák, miközben minden lehetséges vetélytársat kilökdösnek a fészekből, legyen az tojás, a gazdaállat fiókája vagy saját unokatestvérük. A felvételeket Szendőfi Balázs halkutató-természetfilmes készítette, a Ráckevei-Duna élővilágát bemutató készülő filmjéhez, amelyből már nálunk is láthattatok pár érdekes részletet korábban. A mostani izgalmas jelenetek helyszíne egy kiskunsági csatorna partjának nádasa, ahol Balázs több fészket is bekamerázott. Segítségére Marton Attila kakukk-kutató (Debreceni Egyetem) volt, aki megmutatta neki e területen az általa ismert nádirigó-fészkeket, és felmérték, melyek lehetnek alkalmasak a felvételekre.
A képanyagok mellett Balázstól sok érdekességet megtudhattok a felvételek készítéséről, Marton Attilát pedig a kakukkok e különleges és bizarrnak tűnő stratégiájáról faggattuk, miért alakult ki, van-e esélyük a gazdafajoknak a kakukkok ellen, valamint hogy van-e valamilyen hatása a klímaváltozásnak a kakukkok szaporodására.
A nádirigópár itt még nem sejti, hogy nevelőszülő lesz belőlük
Attila pontosan megmutatta, melyikben mennyi kakukktojás van, akadt olyan is, amelyikbe öt kakukk tojt bele egymás után, a fészekben lévő nyolc tojásból pedig csak három volt a gazdamadáré. De ebben vajon melyik a kakukktojás? És egyáltalán ebből hány az?
Turista Magazin (TM): Miért alakult ki a madaraknál fészekparazitizmus?
Marton Attila (M.A.): Mert nagyon hatékony szaporodási stratégia, mivel a parazitaállatnak nem kell időt és energiát fektetni a fiókák felnevelésére, sokkal több tojást tud kiköltetni és aztán felneveltetni más egyedekkel, mint amennyit egyedül képes lenne. A kakukk például akár 20-25 tojást is el tud szórni a gazdamadarak fészkében, a tojó kakukk, méretéből adódóan, talán 5-7 tojáson tudna hatékonyan kotlani.
TM: Hogyan csempészi be a kakukk a tojásait a fészekbe?
M.A.: A tojó felkutatja a territóriumán költő gazdafaj fészkeit, majd kivárja azt a napot, amikor a gazda elkezdi a tojásrakást. A gazdafajok napi egy tojást tojnak, a kakukk viszont kétnaponta tojik egy tojást. Így minden második nap meglátogat egy fészket olyankor, mikor a gazdafaj látszólag nincs jelen. Ebben segítheti az is, hogy tollazata hasonlít a karvalyéra, így ez a ragadozókülső elijesztheti a kisebb madarat a fészkéről, így zavartalanul helyezheti el saját tojását a fészekbe. Csőrével kivesz és megesz egy gazdatojást és közben beletojik egyetlen saját tojást. Mindezt 8-20 másodperc alatt. Ahány kakukktojás van a fészekben, annyi kakukktojó parazitálta az adott fészket.
A legjobb, ha a gazdafajok jól rejtett, nehezen hozzáférhető fészket építenek, de ha már bekerült a kakukktojás sincs veszve minden.
TM: Mi történik az olyan kakukktojással, amit a gazdaállat felismer?
M.A.: Három védekezési lehetősége marad: egy apró lyukat vág a kakukktojásra, óvatosan kiissza a levét, hogy ne cseppentse rá a többi tojásra a tartalmát, majd kidobja a fészekből; elhagyja a fészket és új fészek építésébe kezd; vagy beépíti a kakukktojást a fészek anyagába, megakadályozva ezzel a tojás kikelését. Ha nem ismeri fel a kakukktojást a saját tojásai között, időzített bombán ül.
Valami kikelt. De ez egy nádirigófióka. A mellette lévő folttalan tojás lesz a kakukké. Érdekes, mert egyszerre kezd rájuk ülni a kotló szülő, és a kakukk egy nappal előbb szokott kikelni
TM: Balázs, az általad megfigyelt fészkek közül hányba került kakukktojás és hány esetben győztek a kakukkfiókák?
Szendőfi Balázs (SZ.B.): Ha a kakukkfióka kikel, akkor már övé a győzelem. Addig nem nyugszik, amíg nem „dominálja le” a szülőket és nem löki ki az összes vetélytársat, legyen az a fészekalj eredeti fiókája vagy akár fajtárs. Miután kikelt a kakukkfióka, annak eleségkérő mozdulatai és éles hangja, nagyra tátott csőre és élénk színű torka átveszik a szülők ösztöneiben az irányítást, „kénytelenek” megkezdeni a véget nem érő etetést. Az általam követett négy fészek mindegyikében hamarosan egyetlen kakukkfióka ült.
TM: Nádirigók esetén valóban semmi esélye a gazdafiókáknak, de vajon létezik-e olyan, hogy valamiképp mégsem sikerül a kakukkfiókának minden tojást és más fiókát kilökni?
M.A.: Ez gyakrabban előfordul az üregben költő gazdafajok esetében, mint a csésze alakú fészket építő fajoknál. Költőládákban például, a rozsdafarkú vagy légykapó tojásokat nem mindig sikerül úgy kilöknie a kis kakukknak, hogy azokon ne tudjon tovább kotlani a szülő. Ilyenkor a gazda saját fiókája is kikel és néha még el is éldegél egy ideig a kakukkfióka mellett. Ám a táplálékért folytatott versengésben alulmarad, és általában nem éri meg a kirepülés pillanatát.
Ha nádirigók lennénk, ezt a képet látva, mi is a kakukkot etetnénk. Szegény nádirigófióka igencsak alulmarad ebben a versenyben, ha még a kilökést meg is úszná, a nem etetésbe hamar elpusztulna
Az anyamadár szeme láttára tolja ki a tojást
Csendes és észrevétlen drámaként a legtöbb nádirigótojás és -fióka kilökése is hamar végbemegy a nádas rejtekében. Itt épp a kis nádirigófióka van soron
TM: A kakukkfiókák is megszenvedték a „csak egy maradhat” versenyt. Hányan estek áldozatul saját kakukktestvéreiknek?
Sz.B.: Az ötkakukkos fészek domináns fiókája kilökte négy fajtársát és a három nádirigófiókát. Erről sajnos lemaradtam, mivel ez általában a kikelést követő első-második napon megtörténik.Viszont éppen sikerült felvennem, amint egy fészekben a szinte egyszerre kikelt két kis kakukk megmérkőzik egymással. Mindezt csupaszon és vakon csinálják, így nem láthatják, hogy egy másik kakukkal kerültek szembe – bár ha látnák, az sem érdekelné őket. Szeles nap volt, a fészek ide-oda ingott a nád szárán. A két vak, napos fióka órákon keresztül vívta szumómérkőzését, többször teljesen kifáradtak közben, talán meg is feledkeztek egymásról, hiszen ilyenkor még nem látnak. A nádirigók pedig folyamatosan jártak őket etetni. Ettől erőre kaptak, és ha véletlenül egymáshoz értek, megérezték egymást, és kezdődött az egész elölről. Aztán végül az egyik győzött, a másik pedig zuhant a vízbe. Csak a vakszerencsén múlt, hogy melyik.
És íme, az említett kakukkmérkőzés, amelyben csak egy maradhatott a végén (a jelenetet még egy nyers, utómunka nélküli munkafázisú verzióban láthatjuk):
TM: Milyen kamerákat használtál?
Sz.B.: Főszerepet kapott a távvezérlős kamerám, melyet mellescsizmában a nádasba gázolva a fészek fölé erősítettem, majd kintről, a parti út mellől követhettem az eseményeket egy kijelzőn, és tetszés szerint indíthattam-állíthattam meg a felvételt, zoomolhattam, fókuszálhattam. Ez azért volt fontos, mert ha a fészek mellett maradok, akkor a szülő nem jön vissza etetni és melegíteni a frissen kikelt fiókákat. Néhány beállításhoz pedig a már megszokott akciókamerákat használtam.
A kakukkfiókák kilökési ösztöne életük első 4-5 napjában készteti őket arra, hogy az érzékeny hátukhoz hozzáérő dolgokat elkezdjék hátrafelé kitolni a fészekből, aztán ez elmúlik. Balázsnak így résen kellett lennie, hogy sikerüljön elcsípnie ezeket a jeleneteket.
TM: Könnyű volt lefilmezni a kilökéses jeleneteket?
SZ.B.: Kevésbé, mint hittem. A kakukkfiókára szakaszosan jött rá a „roham”. Egy egész napot töltöttem egy frissen kikelt kakukkfiókát és négy tojást tartalmazó fészket figyelve a távvezérlővel. A fióka többször ki akarta lökni a tojásokat, de még gyenge volt hozzá. Amikor már majdnem sikerült neki, akkor megérkezett a szülő. A nádirigó nem fogta fel, hogy mi történik, de a fiókát meg akarta etetni, a tojásokra pedig vissza akart ülni kotlani, és ezzel hosszabb időre megzavarta a mesterkedő kis kakukk próbálkozásait. Nem avatkozhattam be, több okból sem. Egy: ha nem etetik meg, a kis fióka egyre gyengébb lesz, és úgysem tudja kilökni a tojásokat. Kettő: ha nem ül vissza a szülő a tojásokra, azok kihűlnek, sőt, maga a csupasz fióka is kihűlhet. Három: elvem, hogy egyébként sem avatkozom be a természet dolgába és nem siettetek folyamatokat csak azért, hogy felvehessem. Így hát aznap este dolgomvégezetlen távoztam, és reménykedtem, hogy a fióka nem éjjel löki ki a tojásokat. Másnap korán reggel ott voltam, addigra két fióka kikelt, két tojás már a vízben volt, kilökve, és a kakukk éppen akkor lökte ki az egyik fiókát is. Sajnos a kamerák pedig még a táskámban voltak.
A pótszülők fáradhatatlanul etetik a hatalmas étvágyú kakukkfiókát
TM: Sokakat sokkol ez a fajta szaporodási stratégia, ha megtudják, ilyen is létezik. Te mit gondolsz a kakukkok eme szokásáról, a fészekparazitizmusról? Csodálod, vagy ellenérzést vált ki belőled?
Sz.B.: Csodálom, akár a természetes túlélési stratégiák bármely egyedi megnyilvánulását. Az egyszerű emberből általában gyűlöletet vált ki, ha megtudja, hogy a kakukkfióka elpusztít egy fészekaljnyi más fajú madarat, aztán a szüleikkel felnevelteti magát. Ám ennek is megvan a maga oka és helye a természetben.
Attilát is megkérdeztük, mert minket is érdekelt, hogy az ökológiai egyensúlyban milyen szerepe van a költésparazitizmusnak, miként van helye a természetben. Szerinte egyik stratégia se jobb, mint a másik.
A természetben sosincs egyensúly és nincs külön fenntartott „helye” semminek. A költésparazitizmus előfordul, mint szaporodási stratégia, azért, mert egyes egyedek számára nyereségesebb, mint más költési stratégia.
Magyarországon a kakukk az egyetlen, amely kizárólag csak ily módon szaporodik, viszont előfordul fakultatív költésparazitizmus is, például gyakran récék, vízityúkok, sirályok saját fészekaljukon felül egymás fészkébe is beletojnak, így biztosítva további extra utódokat.
A kakukkfióka kissé kinőtte a fészket. Nem látszik, de ott van alatta
Fura látvány, ahogy a nádirigó a nálánál többször nagyobb kakukkfiókát eteti
A kakukk szaporodási stratégiájában nagyon fontos az időzítés, hogy a gazdafészekbe bekerült tojásokból a kakukkfiókák korábban keljenek ki, mint a gazdatojásokból. A klímaváltozás, mint oly sok minden másra, kihat a madarak költési szokásaira is. 10 évvel ezelőtti kutatási eredmények szerint a melegebb idő miatt a rövid távon vándorló és a helyben maradó költőfajok korábban raknak tojást, így a messzebbről érkező kakukkal eltolódott a költési időszakuk, ezzel megnehezítve nekik, hogy ilyen fajok fészkébe csempésszék tojásaikat. A nádirigók viszont szintén messziről érkeznek, így ők pechükre szinkronban maradtak a kakukkal, ami miatt meg is nőtt az ő fészkeikbe rakott kakukktojások száma. De vajon napjainkban hogy áll ez a tendencia? Befolyásolja-e ez a kakukk- illetve nádirigóállományt?
M.A.: Valóban van egy ilyen elmélet, amely szerint adott gazdafajok részben mentesülhetnek a kakukk általi parazitizmus nyomása alól. Egyelőre azt látjuk, hogy a klímaváltozás hatására átlagosan alig néhány nappal jönnek korábban vissza a vándormadarak, mint 40-60 évvel ezelőtt. Ez az aszinkronia egyelőre nem elégséges ahhoz, hogy a kakukkok számára gondot okozzon. Mellesleg nagyon gyakran előfordul az is, hogy ha lekésett egy fészek parazitálásáról, a kakukk megeszi a gazda összes tojását, arra késztetve ezzel a gazdát, hogy újrakezdje a fészkelést.
A statisztikák szerint mind a kakukk-, mind a nádirigóállomány a mérleg vesztes tallérján áll. Mindkét faj európai állománya csökkenő tendenciát mutat.
Magyarországon végzett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) felmérés eredményei alapján is mérsékelten csökkent (évi 5%) mindkét faj állománya az elmúlt 20 évben. Ennek okát azonban nem a költési periódus időeltolódásában kell keresni. Sokkal nagyobb probléma a két faj élőhelyének nem megfelelő kezelése (pl. nádvágás és csatornameder-kotrás júniusban), illetve a nem környezetbarát mezőgazdasági praktikák alkalmazása. És a vonulás és telelés során jelentkező mortalitási rátáról és okairól sem tudunk még szinte semmit.
A kakukk elhagyta a fészket. De még mindig pótszülei etetik. A kakukkfióka sose látja valódi szüleit, ugyanis a tojó a tojások lerakása után indul is vissza Afrikába. Ez a fiókák érdeke is, hisz a kakukkok főként nagy testű hernyókkal táplálkoznak, és ha itt maradnának, lehet, nem lenne elég belőle az idei és a régebbi generációk számára is
Vannak gazdafajok, akik a kakukkal való evolúciós versenyből sikeresen jöttek már ki. Ilyen a tövisszúró gébics, akinél Magyarországon teljesen eltűnt kakukktojások becsempészése. A nádirigó ezzel szemben úgy tűnik, gyengébben teljesít, de hogy ennek mi az oka, azt a kakukk-kutató is csak találgatni tudja. Mindenesetre a Kiskunságban végzett kutatások szerint a nádirigó-fészkekbe csempészett kakukktojások 30%-át a választott nevelőszülők felismerik és eltávolítják, vagy elhagyják a fészket és újrakezdik a költést, és elképzelhető, hogy idővel a nádirigó is megnyeri ezt az evolúciós versenyfutást.
