Hazánk egyik legkülönlegesebb erdei története bontakozik ki a kíváncsi természetjáró számára Bakonybél és Hárskút környékén. A sztori a Szentgál melletti tiszafástól indul, s az országosan egyedülálló hegyvidéki tanyarendszer lakói mellett szó lesz benne hippikről és a bakonyi indiánokról is.
Az erdőrengetegéről híres Bakony első „legendás” lakói a remeték voltak: Szent István 1018 körül alapította Bakonybélen a bencés monostort. A megkapó szépségű, kis tavat tápláló Borostyán-kút és az itt álló kápolna a monostor híres lakójának, Szent Gellértnek állít emléket, aki 1023-1030 között vezette az intézményt, s remeteként szívesen időzött a karsztforrásnál. Ebben az időben az erdőrengeteg valóban áthatolhatatlan és lényegében lakatlan volt.
A Borostyán-kút környéke népszerű a turisták körében
A szerzetesek hírnevét nemcsak a megújult Szent Mauríciusz Monostor és annak 21. századi termékkínálata öregbíti, hanem hazánk legismertebb, több helyütt ma is rekonstruálható középkori útja, az 1702-ben kialakított Barátok útja is, amely a béli monostort kötötte össze anyaintézményével, a Pannonhalmi Apátsággal.
A „sötét” középkorban még sötétebb árnyak borították be az itteni erdőket. A Bakonyújvárt a 16. században birtokló Podmaniczky testvérek az 1530-as évek elején egy földvár alapjaira építették fel híres rablóvárukat, királyi engedély nélkül. A Bakony egyetlen akkori útja felett magasodó vár rettegett hely lett: több mint tíz éven át innen fosztogatták a vidéket a rablók, majd végül királyi csapatok rombolták le a várat.
Természetesen a szeretett-félt betyárok is kihagyhatatlanok a bakonyi erdőket lakó különös személyek sorából. Sobri Jóska vélt, vagy valós rejtekhelyeivel több helyen találkozunk a Bakonyban, de az 1880-as években az ország legkeresettebb betyárjaként számon tartott Savanyó Jóska is itt tevékenykedett (többek között használta a Bakonybélhez közeli Pénz-likat is).
A legendás bakonyi erdőrengeteg végnapjai
Ha a Borostyán-kúttól délre vesszük az irányt, még különlegesebb erdei történetekbe botlunk a hatalmas, lakatlan tájban. A legjobb, ha felkeressük a ma is használatban lévő Ráktanyát, amely az egész országban egyedülálló hegyvidéki tanyavilág kevés megmaradt hírmondóinak egyike.
Ráktanya központi épületei
Kevesen tudják, hogy a magyar tanya szó eredete a szláv gyökerű "toňa" kifejezés, amely halászok szálláshelyét jelölte eredetileg. Látható, hogy messziről indult a ma már hungarikumnak számító, a szórványtelepülés-formát jelölő szó karrierje, amely mögött ráadásul szinte mindenki az alföldi farmtanyát érti leginkább, holott a néprajztudomány ismeri a szőlőhegyi- és a hegyi szórványtanyát is.
A Magas-Bakony déli részén kialakult hegyvidéki tanyavilág - amely virágzása idején mintegy 100-130 tanyából is állt - kialakulása igazi földrajzi és történelmi kuriózum hazánkban.
Ráadásul a Hajag hegytömbje köré csoportosuló, még fellelhető tanyák eredete részben a nem is annyira közeli Szentgál településhez kötődik. Ennek határában található ugyanis Európa egyik legnagyobb őshonos tiszafása. E hidegkedvelő fafaj a jégkorszakból maradt itt meg egy északi, hűvös hegyoldalban. A titok nyitja pedig ott van, hogy a tiszafából remek íjat lehet készíteni, Szentgál ezért a királyi íjászok és vadászok területe lett, határa többek között ezért maradt évszázadokon át óriási.
Öreg, göcsörtös tiszafa a Szentgál feletti hegyoldalban
Ahogy említettük már, az Árpád-korban a Bakonyt kiterjedt erdőség borította, egyáltalán nem volt jellemző a ma látható mozaikos táj. Szent István királyunk a Bakonyban szervezte meg a legjelentősebb erdőispánságát, amely gazdaságilag elkülönült a várispánságoktól, és csak később olvadt be a vármegyerendszerbe. Akkoriban a rengeteget csak a királyi vadászok, a bakonybéli bencés, illetve a III. Béla által 1182-ben alapított zirci ciszterci szerzetesek járták.
A Bakony nagyon hosszú ideig megőrizte zártságát, csak az apátságokat összekötő utak mentén alakultak ki településkezdemények, mint például a középkori Akli. A török korban elnéptelenedett a vidék, a Rákóczi-szabadságharcot követően a visszatelepülők viszont elkezdték kiaknázni a hatalmas erdőrengeteget: a hamuzsírfőzés és az üveggyártás, valamint a szén- és mészégetés miatt jócskán megritkították az erdőt.
Nagyon fontos információt nyújtanak a terület átrendezéséről az I. és a II. Katonai Felmérés térképei. Míg az 1782-85 között készült első térkép összefüggő erdőséget ábrázol, az 1852-ben készült második felmérés térképén már irtványtelepülésekkel találkozunk, környékükön szántóföldi műveléssel. A változás hátterében az 1836. évi törvények által előírt tagosítás áll. Eszerint a szétdarabolódott birtokrészeket újra kimérték és egy tagban, az előző birtokkal megegyező értékben kapott a tulajdonos új földterületet.
A hegyvidéki tanyák tündöklése és bukása
A tagosítás után a földet szerző falubelieknek nehézséget okozott a nagy távolság, így alakult ki az egyedülálló hegyvidéki tanyavilág a felszabaduló, meglehetősen nagy, egyes pontjain kevésbé élénk dombotzatú területen, alapvetően a Hajag tömbje körül.
A szentgáli tanyavilág egykori fontosságát jól mutatja, hogy az 1930-as népszámlálás adatai alapján a település lakosságának 37%-a lakott tanyán. A tanyavilág egy érdekes tájhasználatot és kultúrát teremtett, a még ma is álló gyümölcsösök például egyfajta génbanknak tekinthetők, amelyet kutatók próbálnak feltérképezni.
Hárskút határában omladozó tanyaépület pár éve
A tanyavilág azonban nem volt hosszú életű: az 1950-es évek elején a mindent kontrollálni akaró állami hatalom gyorsan és hatékonyan szüntette meg a gyanús távolságban élő kívülállókat, az épületekből hírmondóba is alig akadt. A Gyalogcincér Természetjáró Egyesület által üzemeltett kulcsosház és erdei iskola (Ráktanya) kiváló helyszín egy táborozáshoz és ennek az ősi hangulatnak az átéléséhez.
Ráktanya
A meglepően nagyméretű Ráktanya története akár egy kis magyar groteszk is lehetne. A tanya építtetője Rák Károly (1897–1983) volt, aki felesége révén, örökségként kapott itt 70 hold földet. 1931-32-ben kezdte a földet feltörni, 1935-re kiépült a gazdaság: összesen három épületben hat cselédlakás, egy bognárműhely, két lábas pajta, két hodály és egy istálló tartozott a telephez.
Önszorgalomból, rengeteg áldozat révén fejlesztette fel a jó adottságú területet igazi mintagazdasággá, ahol nyáron 100-120 ember (!) is dolgozott. A többi szentgáli gazdával ellentétben nem a szokásos növényeket, búzát, kukoricát, rozst és lucernát termesztett, hanem zöldségnövényekkel foglalkozott, kiváló minőségű terményeit pedig Budapesten adta el.
Megfelelő időzítéssel elég könnyű medvehagymát szedni a reggelihez Ráktanyán
Természetesen a mintagazdaság haragosokat szült. A szomszéd földesúr feljelentette, hogy elcsábítja a munkaerőt, pedig csak többet fizetett az elvégzett munkáért. Perbe fogták, de a hosszú pereskedést elvitte végül a II. világháború. Ahogy sok minden mást is. 1948-49-ben kuláklistára került Rák Károly és hiába tett eleget minden beszolgáltatásnak, 1951-ben Veszprémben hét hónapra börtönbe zárták. Ezalatt a gazdasággal nem foglalkozott senki, emiatt több vagon termék ment tönkre, valamint a faiskola is elpusztult.
Ezt követően különféle címeken büntetéseket és adókat vetettek ki rá folyamatosan, végül 1953-ban felajánlotta gazdaságát a termelőszövetkezetnek. A gazdaságot végül is az Állami Erdőgazdaság vette át, ahol kertészként alkalmazták, a saját telepítésű gyümölcsfáit gondozhatta. 1955-ben beköltözött a faluba és a termelőszövetkezet alkalmazottja lett, gyümölcsösök kezelését bízták a nagy tudású szakemberre. 1968-ban nyugdíjazták, utána meghonosította a háztáji fóliasátras zöldségtermesztést Szentgálon. 1983-ban halt meg 85 éves korában.
Ráktanya egyik büszkesége az udvaron álló idős vadkörtefa
"A Ráktanya körüli földeken felhagytak a mezőgazdasági műveléssel és beerdősítették azokat, sajnos nem mindig őshonos fafajokkal. A tanyát teljesen elhanyagolták, a lakóépületekben is állatokat tartottak, hodályként hasznosították. Az erdészet a kivágott fák vontatására alkalmazott muraközi lovakat tartott az épületekben. 1984-ben hagytak fel teljesen a gazdálkodással, akkorra az épületek állaga annyira leromlott, hogy teljesen használhatatlanok voltak. Ezt követően minden mozdítható értéket elvittek a tanyáról".
Ráktanya jelenlegi tulajdonosai anyagi lehetőségeikhez mérten fokozatosan újítják fel az épületeket, amelyekben ma kulcsosház és erdei iskola működik. Ráktanya néma tanúja egy letűnt világnak. Mi sem jelzi jobban, hogy valóban távol vagyunk mindentől, mint az, hogy Ráktanyáról még egy kisbolygót is elneveztek a házba járó csillagászok.
Az egykori Vámostanya egyik düledező épülete
Hárskút felé folytatva utunkat látleletet kaphatunk az eltűnőben lévő tanyavilág igen szerény számban megmaradt hírmondóiról. Pár tanya gazdag vállalkozók kezében születik-született újjá ebben a csodálatos tájban, de a legtöbb tanyának már csak a hűlt helyét látni. A közeli, műemlék Vámostanyát valószínűleg már semmi nem menti meg az összedőléstől, ahogy nagy kár a körülbelül 200 fából álló gyümölcsösért is, amelyet gondozás hiányában lassan teljesen benő az erdő.
Indiánok és hippik nyomában
A Hajag tekintélyes tömbjétől nyugatra található Öreg-hálás tágabb környezete szintén érdekes titkokat rejt. Ha ebben az irányban folytatjuk utunkat akár vissza is kanyarodhatunk Bakonybél felé, sőt, ha szerencsénk van, meglepő találkozások részesei lehetünk.
Nem ismerve a dunai indiánokat, Cseh Tamás 1961-ben ugyanis rábökött az ujjával a térképre, s az így kijelölt pontra ment táborozni barátaival. Különös módon pont ide, hazánk településektől egyik leginkább félreeső szegletébe vitt útja és a Tiszta-víz-forrás környékén indult el híres bakonyi indiánjátéka.
A bakonyi indiánjátékot bemutató kiállítás több éve látogatható (ez még a régi kiállításon készült)
Aki az egyébként ma is élő hagyomány őrzőivel akar találkozni, jobban teszi, ha felkeresi a bakonybéli tájházat, amely szép kiállítással mutatja be ezt az országosan is egyedülálló történetet. Az évtizedek alatt megdöbbentően autentikus technikákat kidolgozó indiánok ugyanis a rejtőzködés mesterei, ráadásul elég zárt közösséget alkotnak és évente csak pár alkalommal járják az erdőt. A múzeum ezzel szemben gyakran nyitva áll, s ott olyanokat is megtudhatunk, hogy mit jelent indián nyelven a „mennydörgéslény-lepény” kifejezés (megoldás a cikk végén).
Öreghálás épülete az erdők mélyén
Egyébként pont itt, az Öreg-Hálás gyönyörű rétjén tartotta 1999-ben találkozóját a Szivárvány Család nemzetközi ökohippi-közösség is, amelynek egyes tagjai aztán annyira megszerették a magával ragadó tájat, hogy később területet vásároltak itt. Az elmúlt években erre túrázva volt, hogy nagyon is kellemes beszélgetésbe elegyedtem a télre készülő "kivonulókkal". Az egykoron turistaházként is üzemelő, közeli Öreghálás pedig meglepően jó állapotban dacol az idővel. Nem úgy, mint a rejtélyes – és nehezen megtalálható - Mátyás-pince, amely egy 18. századi boltíves nyári kőakolt takar. Olyan, mint egy feltárt pincealagút az erdő mélyén, kéménnyel. A legenda szerint Mátyás király vadászkunyhója volt. Ki tudja? Ezen a vidéken semmi nem lehetetlen…
A cikk Fehérvári Bence, Saláta Dénes és Malatinszky Ákos: Gyümölcsösök az Öreg-Bakony tanyavilágában című tanulmánya (A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, Zirc, 2011), valamint a Ráktanya honlapján található leírás felhasználásával született.
A Bakony legnagyobb forrása: a Tiszta-víz-forrás
Aki jobban el kíván mélyülni e különös, erdőmélyi történetekben, annak íme, pár link. A nagyon is környezettudatos hippi közösségről, illetve az 1999-es nemzetközi találkozóról ITT és ITT olvashat, a bakonybéli múzeum kiállításáról ITT lehet tájékozódni, a bakonyi indiánjátékokról ITT tanulmányozható egy összefoglaló, az egyik utolsó tanya művelőjével, Vámos Bélával pedig ITT szemlézhető egy archív cikk.
A „mennydörgéslény-lepény” kifejezés pedig a pilóta kekszet jelenti helyi indián nyelven.
