Gazdag élővilágú mocsarak és lenyűgöző rétek váltogatják egymást Drégelypalánk és Dejtár közötti határ menti vidéken, aminek egyedi hangulatát időről időre a szeszélyes Ipoly táplálja. Gyalog vagy bringával mi is részesei lehetünk ennek kevesek által ismert eldugott idillnek, aminek felfedezéséhez feltétlen érdemes távcsövet vinni magunkkal.
Hazánk legszeszélyesebb folyója az Ipoly, amelynek kisvízi és az árvízi vízhozam között kilencszázszoros különbség mutatkozik, melynél nagyobbat a Kárpát-medencében csak a Tisza produkál. A 220 km hosszú, magyar-szlovák országhatárt is jelző folyó méretéhez képest jelentős vízgyűjtő, ami a szlovákiai Vepor-hegység 1100 méteres oldalából indulva egészen a Dunáig kanyarog, amit Szobnál ér el. A tavaszi olvadás, illetve egy heves esőzés során óriási víztömeg mozdul meg és terül szét a folyót kísérő területeken, aminek rendszeresen bekövetkező természetes folyamatáról már a régiek is tudták, hogy felesleges és káros megbolygatni.
Az ipari fejlődés azonban az Ipolyt is utolérte: a folyót 50 km-rel megkurtította, megzabolázása érdekében pedig több helyen duzzasztotta, aminek vegyes eredményeit ma is tapasztalhatjuk. Vannak azonban a folyónak olyan szakaszai, mint például a Parassapuszta és Drégelypalánk között rész, ahol a víz ma is a maga természetes útját járhatja, páratlan és vadregényes élővilágot teremtve, amibe egy kicsit mi is beleshetünk. Innen keleti irányba tanösvényen, egészen Dejtárig kísérhetjük az Ipolyt, megtapasztalva az ártéri rétek sokszínűségét, lenyűgöző madárvilágát és a határvidék magával ragadó csendjét.
Tájékozódást segítő oszlopok és táblák is vannak a terepen, de a kényelemért nem árt GPS-t használni!
Az útjelző oszlopokkal vezetett Ipoly-híd túraútvonal a dejtári Páskom-legelő tanösvényt és a drégelypalánki Apródok útja tanösvényt köti össze közel 15 km hosszú útvonallal. Túránk elején a Drégelypalánk határában elterülő rét hosszan elnyúló hatalmas tere fogad minket, ami a természetes állapotában érintetlenül hagyott, árvizekkel rendszeresen elöntött folyóvölgy része. A tavaszi és őszi kiöntések kiváló táplálkozó- és pihenőhelyet biztosít a vonuló madaraknak, ezért az Ipoly-völgy ezen, Dunai-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó szakaszát RAMSARI területté nyilvánították, aminek célja a nemzetközi vizes élőhelyek megóvása.
"Magasleselkedő" a Nagy-szigetnél
A Nagy-sziget környéke
Mielőtt keleti irányba elkezdenénk az Ipoly követését – Drégelypalánktól északra, közvetlenül az országhatárnál – mindenképp tanácsos alaposabban is szétnézni az elsőre egysíkúnak látszó terepen, ahol pihenőhelyként is szolgáló „magasleselkedő” és a szomszédos Szlovákiába átvezető fahidat találunk. Utóbbinál közelebbről is megcsodálhatjuk az Ipoly általában szelíden csordogáló víztükrét, ami olykor zabolátlan robogással kanyarog és terül szét a határon.
A „magasleselkedő” tetején állva elsősorban a közeli Nagy-sziget madárvilágát figyelhetjük meg, majd az utunk során fokozatosan elénk tárul az Ipoly menti élőhelyek lenyűgöző változatossága: a sötéten csillogó, tápanyagban szegény lápi vízfoltoktól a gyorsan melegedő, virágokban gazdag mocsarakon át a nádasokig, és a nagy kiterjedésű kaszálókig.
Ne felejtsünk el távcsövet vinni magunkkal
A két országot Drégelypalánk és Ipolyhídvég között hamarosan egy új acélhíd fogja összekötni. A már megkezdett munkálatokat mi is szemrevételezhetjük tanösvényünk első méterein, mielőtt Ipolyvece, illetve Dejtár felé vesszük az irányt. Balunkon a folyó menti fűzfák, jobbunkon hatalmas rét és a távolban magasodó börzsönyi magaslatok keretezik a tájat. Az évszázadok alatt a hagyományos rétgazdálkodás az ártéri réteken különleges, természetvédelmi szempontból igen értékes élőhelyeket hozott létre. Ezek megmaradását csak a gazdálkodás folytonosságával lehet biztosítani. Ezt a fontos feladatot a helyi gazdák és a terület kezelője – a Duna-Ipoly Nemzeti Park – közösen végzik.
Ha szerencsénk van vörös gémet is láthatunk
A Csadó-rét mentén
A térképen is jelzett terület névadója a Csadó család. Egykori száz holdas birtokuk ma az Ipoly völgyének egyik legjobb állapotú, állandó vízellátású mocsara található. Az itt megfigyelhető gazdag élővilág egyik kiemelkedő faja a hazánkban csak itt fészkelő énekes hattyú, de más ritka madarat is megpillanthatunk, mint például a fekete gólyát, ami a Börzsöny hegyei közül tesz ide alkalmanként látogatást. A legnagyobb nyüzsgést a gázlómadarak átvonulási időszakában tapasztalhatjuk. Ilyenkor szinte ellepik a környéket a megpihenő utazók.
Az igazán szerencsések a Börzsönyből idelátogató fekete gólyát is láthatnak
Hogy gyalog vagy kerékpárral fedezzük fel ezt a békés vidéket, azt a kedvünk mellett a vízállás is befolyásolhatja. Tavasszal a több száz hektáros, csalitossal tűzdelt rét szinte tengerré változik, és előfordulhat, hogy ösvényünk süppedős, homokos talaj lassítja a haladást. Ilyenkor a hatalmas vízfelület madarak ezreit látja vendégül. A bíbicek, piroslábú cankók, pajzsos cankók, récék, ludak, darvak, nagy godák mellet szívesen vadásznak itt a szürke gémek, fehér gólyák és a hófehér tollruhás nagy kócsagok is. Nyáron a víz visszahúzódásával hullámzó fűtenger lepi be a tájat, melyben fürjek és harisok nevelik fiókáikat.
A környék kiemelkedő faja a hazánkban csak itt fészkelő énekes hattyú
Már a távolból is jól látszik következő állomásunk, az Ipolyvece határában magasodó fatorony, ahonnan új perspektívából szemlélhetjük a hosszan elnyúló réteket és lápokat. Ha szerencsések vagyunk, ritka szárnyasokat is megfigyelhetünk, s ha előrelátóan távcsövet is hoztunk magunkkal, közelebbről is bepillantást nyerhetünk a madarak világába.
Ipolyvece határában fatoronyról szemlélhetjük a tájat
Utunk nem tér be az Ipoly-völgy kellemes hangulatú kis községébe, Ipolyvecére. A gáton haladunk tovább keletnek, majd egy lengőhídon sásos kis erecske felett kelünk át, még közelebb kerülve az Ipoly szomorúfűzfákkal szegélyezett folyásához. Ezen a részen már a Páskom-legelő tanösvényen haladunk, ami egészen Dejtárra fog minket elkalauzolni. Ennyire viszont még ne szaladjunk előre, hiszen akad még itt bőven látnivaló.
A holtágak eldugott világa
Túránk ezen szakaszán már több helyen is láthatjuk az emberi beavatkozás nyomait. A minket körülvevő környezetet az Ipoly évezredes munkája hozta létre, építette, rombolta a tájat, mindig új medret kialakítva magának, lerakva hordalékát miközben rendszeresen elárasztotta a partvidéket. Az 1960-as években viszont az ármentesítés érdekében a dejtári szakaszon is szabályozást hajtottak végre. A folyó kanyarulatait levágták, ezzel a víz útját lerövidítették és folyását meggyorsították. Ma már gátak és zsilipek akadályozzák a víz természetes mozgását, megfosztva a rendszeres vízutánpótlástól a régi lápos területeket. Ezzel együtt találunk itt még kitartó vizes élőhelyeket, rövid holtágakat, kisebb tavakat, melyek még szemléltetik az egykori vízparti növénytársulások burjánzó világát. Az egyik ilyen holtágra a tanösvény táblája hívja fel a figyelmet, de ahhoz, hogy bepillantsunk ebbe a sűrűn benőtt környezetbe, majdhogynem dzsungelharcot kell vívnunk. A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha a táblával szemben állva a jobb kéz felé induló szekérútról próbáljuk megközelíteni a megannyi élőlénynek otthont és menedéket adó holtágat.
Ahol felhagytak a legeltetéssel és a kaszálással hamarosan csalitosok jelennek meg. A szúrós kökény, a galagonya, a tüskés vadrózsa csak nekünk riasztó: az állatvilág számos tagjának vonzó élőhely.
Az Ipoly holt ágánál
Tavasszal és nyáron tengelicektől, fülemüléktől, rigóktól és gébics fiókáktól hangos a cserjés, aminek termése ősszel terített asztalt jelent a szárnyas vándoroknak, akik itt gyűjtenek erőt a hosszú útra. A szúrós csalitos ugyanakkor a nyulaknak, őzeknek fácánoknak és kisebb madaraknak is menedéket nyújtanak, akik közül néhányukkal túránk során biztosan találkozni fogunk.
Az Ipoly-völgy különlegességéhez hozzátartoznak a pusztagyepek sokféle növénytársulásai is. Dejtár környékén a folyó által lerakott hordalék szél-formálta buckáin tavasszal a fekete kökörcsin bíboros-ezüstös virágjaiban gyönyörködhetünk, de láthatunk itt apró, sárga virágú homoki pimpót, mezei zsályát, magyar szegfűt és illatos kakukkfüvet, nyáron pedig a pusztai árvalányhaj és a pusztai csenkesz alkot szélben hullámzó foltokat.
Árvalányhajjal főként Dejtár környékén találkozhatunk
Mintha csak az Alföldön járnánk, de nem csupán a növények emlékeztetnek hazánk legnagyobb síkjára. Olyan rovarkülönlegességek is honos itt, mint a sisakos sáska, melynek rokonai a Duna-Tisza-közi homokbuckákon rágcsálják a tikkadt füvet.
Kitekintés a dejtári toronyból
A dejtári lesről többek között a Nagy-tó élővilágára látunk rá
Dejtár északi határában elérkeztünk az Ipoly-völgy legnagyobb egybefüggő nádasához, amely az év minden szakában tartogat látnivalót. A Nagy-tó több védett madárnak nyújt fészkelő- és táplálkozó helyet. Itt is egy fatoronyból fürkészhetjük a tájat, ahol a légtérben behúzott nyakkal repülő gémféléket, és az itt fészkelő nagy kócsagot is megpillanthatjuk. A rejtőzködő fajok közül némelyiknek csak a jellegzetes hangja árulkodik a jelenlétükről. Ilyen a távoli hajókürtre emlékeztető bölömbika. Ellentétben a többi ragadozómadárral, a barna rétihéja is nádasban fészkel. Ha a puszta felett kissé imbolygó, de légies ügyességgel manőverező, sokszor egy helyben lebegő ragadozót látunk, akkor nagy valószínűséggel hozzá van szerencsénk. A hím és a tojó lényegesen különbözik egymástól: előbbi szárnyának középső részén szürkéskék sáv húzódik, míg utóbbi tollazata a sárgás fejtető kivételével egységes barna színű.
Barna rétihéja
A kilátótól továbbra is szekérúton haladunk, de Dejtár felé közeledve a cserjés és akácos erdők fokozatosan bezárják körülöttünk a teret. Valamikor itt is legelők húzódtak, de a visszaszoruló állattartás felváltotta a fásítás. Dejtáron az 1940-es évek elején több mint 1500 szarvasmarhát számlált a gulya, napjainkban viszont már ennél jóval kisebb csordával találkozhatunk.
A népviseletéről nevezetes Dejtárra 15 km megtétele után érkeztünk meg, ami gyalog sem hosszú út, de élményei kitesznek egy egész napos programot. Innen busszal vagy vonattal is visszajuthatunk drégelypalánki kiindulópontunkhoz, de a dejtári vasúti megállóról nem árt tudni, hogy a településtől 2 km-re keletre található.
