Ismeretlen ismerőseink, a növények – egy remek kiállítás őszi napokra

A növények mindenhol itt vannak körülöttünk, sőt, már sokkal hosszabb ideje itt vannak, mint mi. De emberi felsőbbrendűségünk buborékjában sem ezt, sem azt nem tudatosítjuk eléggé, hogy nélkülük sehol sem lennénk. Mert hiába is vagyunk szikrázóan okosak, hiába tudunk lemerülni a tenger mélyére, körözni az űrben, növények nélkül előbb-utóbb megfulladnánk és éhen halnánk.

Természetjáróként persze az ember szorosabb kapcsolatot ápol a növényekkel, az átlagnál jobban ismeri és szereti azokat, de úgy, ahogy Dezső Tamás kiállítása tekint rájuk, az a természetszerető emberek számára is új perspektívákat hoz elő.

A Hipotézis: Levél minden című tárlat alkotásai nemcsak egytől-egyig szépek, de nagyon elgondolkodtatóak is. Még ha nem is látjuk és értjük a képek minden rétegét, elnézve azokat számtalan kérdés fogalmazódik meg bennünk, és utána a tömött 4-6-oson hazafelé utazva a körúti fákon is hosszabban elidőzik a tekintetünk. Mennyire evidens a növények jelenléte körülöttünk, és mégis mennyire nem értjük őket, csak és kizárólag emberi szempontok szerint tudjuk szemlélni azokat: De szép! Milyen hasznos! Hű, de finom!

„Miért tűnik számunkra annyira ismeretlennek és idegennek a minket állandóan körülvevő, sok százmillió éves növényi létezés? Miközben létkérdéssé vált az önkényes, emberközpontú osztályozás teljes körű felszámolása, vajon lehetséges-e a növények radikális másságának megértése, ismerve a másság megértésének reménytelenségét ember és ember között?” – teszi fel a kérdést Virágyvölgyi István, a kiállítás kurátora.

"Dezső Tamás az összes élő – köztük az ember – önazonosságát vizsgálja munkájában. Mi az a rejtélyes és megmagyarázhatatlan kapocs, ami összeköti az összes élő személyiségét egy életen át? Az identitás kérdését körüljárva Dezső Tamás az emberi létezés metaforáját a növényekben találja meg, amelyek ugyanabból az anyagból és hasonló struktúrákból épülnek fel, mint mi."

A tárlaton olykor egészen közelről látjuk a növényeket, szállítónyalábokat, növényi sejteket a mikroszkópon át, máskor távolról tekintünk rá egy erdőre, de a távolság az időben is értelmezhető, hisz a kiállított tárgyak között 60 millió éves levéllenyomatokat is láthatunk. De hogy egy növényi metszet is mennyivel többet mond el annál, mint amit első pillantásra látunk. A gyönyörű nyomatok 19. századi brit és francia mikroszkóp-tárgylemezeken levő metszetekről készültek. A metszetek pedig akkor, amikor még világunkat nem szennyezte agyon a motorizáció és a műanyagok özöne, és a mintákat olyan távoli helyeken gyűjtötték, amelyek akkor még brit és francia gyarmatok voltak.

A kiállítás címe egyébként Goethétől származik, akit megszállottan foglalkoztattak a növények, ő írta naplójában:

A tárlat egyik központi alkotása Az állhatatosság kertje nevű installáció, amelyben 19. századi metronómok 19. századi növényi herbáriumokkal egészülnek ki. Az alkotás az emberi és a növényi időbeliség különbözőségére világít rá. „A növények nem tudnak önnön végességükről, ezért ők létezésüket teljes mértékben magának az életnek rendelik alá.”

A kiállítás ebben, a problémák özönével küzdő 21. században különösen aktuális, ahogy arról Virágvölgyi István kurátor is beszél. „Az ökológiai válság kapcsán elengedhetetlenné vált, hogy a növényeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük, és a folyamatosan mélyülő megkésettség gyötrő érzése mellett komoly erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy az emberi identitás mellett a törékeny növényi létezés kérdéseit is megértsük. És nem pusztán azért, mert tőlük függ és rajtuk múlik a saját létezésünk.”

Az egyre sötétebb és komorabb őszi napokon remek program lehet ez a kiállítás. A Hipotézis: Levél minden című tárlat december 23-ig látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.