Ismét győztek a denevérlábak

Úgy tűnik, minden évre akad egy kiemelkedő magyar természetfotós siker, egy olyan kép vagy képsorozat, amely ha feltűnik a világ bármely pontján, akkor ott biztosan felkapják rá a fejüket. Ilyen volt tavaly Daróczi Csaba üregi nyulas sorozata, amelynek képei szinte minden nemzetközi pályázaton taroltak, és természetesen a magyar versenyeken is győzelemre vitték őt. Idén pedig egy fiatal lány kis patkósdenevér lábairól készült zseniális fotója járja be a világot, vagy inkább lazán lógva zsebeli be egymás után a nemzetközi szintű hatalmas elismeréseket. Ezúttal a holland szervezésű Nature Photographer of The Year természetfotós pályázaton lett első ifjúsági kategóriában. Sztrehárszki Liliről és fotójáról mindjárt bővebben is olvashattok, de előbb nézzünk bele a holland pályázat anyagába.

A Nature Photographer of The Year egy aránylag fiatalnak mondható pályázat, hisz 2020-ban ötödik alkalommal rendezték meg. Ennek ellenére hamar népszerűvé vált a természetfotósok körében, amelyet a beküldött fotók száma is mutat. Idén 95 országból érkezett be 19 547 pályamű, ebből kellett kiválasztania a zsűrinek a 13 kategória legjobbjait. A verseny abszolút győztes fotóját a kategóriagyőztesek közül emelik ki, a bevezető után nem meglepő, hogy ezt a kitüntető címet tavaly Daróczi Csabának sikerült megnyernie. Idén pedig az olasz Roberto Marchegiani örülhetett a győzelemnek, amelyet az itt látható Jurassic Park című fotójával ért el. A kép egyébként az Emlősök kategóriájában lett első.

Roberto fotója elsőre kaotikusnak tűnhet, pontosan olyan hangulatot áraszt, amilyen általában egy dzsungel. De vajon mi ragadhatta meg a zsűrit ebben a finoman szólva is zavaros kompozícióban? Gondoljunk bele, mikor láttunk zsiráfról képet ilyen helyszínen? Na, ugye! Általában nyílt terepen fotózzák e hosszúnyakú patást, hisz tápláléka a szavannákhoz köti, és ezeken a helyeken könnyebb is megfotózni jellegzetes alakját zavaró előtéri elemek nélkül. Ezúttal azonban egy esőerdőben láthatjuk, az állat maga szép aranymetszéses helyzetben lett megörökítve, amelyhez kellett egy nagy adag szerencse is az olasz fotósnak, hogy a zsiráf valóban ott sétáljon át, ahol ő azt elképzelte. Bár szinte teljesen takarásban van, de pont annyi látszik belőle, amely a zsiráf legjellemzőbb része, ez pedig a hosszú nyak. Hangulatában pedig valóban olyan, mintha csak egy dinoszaurusz sétálna egy sűrű esőerdőben, így a cím is nagyon találó. A kép első ránézésre zavarba ejtő, ugyanakkor elgondolkodtató, és talán ez volt az, amit a zsűri is ekképp díjazott.

Ami mindenképp elmondható az abszolút győztes fotóról, hogy művészi benyomást kelt. A holland pályázat eddig is az esztétikai értékeket tartotta legfőbb szempontnak az értékelés során, az idei finalista képekre pedig mindez hatványozottan igaz. A művészi és sokszor elvont hatású képek elsősorban a szépérzékünkre és az érzelmeinkre hatnak, és csak aztán nézzük meg, mit látunk valójában, de olyan képek is vannak, ahol már ez is teljesen lényegtelen. Ilyen például a holland állatvilágot bemutató kategória győztes fotója, amelyet Bart Siebelink készített.

A valóban apokaliptikus kép hangulatát az eget beborító sok ezernyi seregély adja, szinte érezzük a madarak hömpölygését. A fotó készítőjének pedig ennek a repülő masszának egy olyan pillanatát sikerült elcsípnie, amely egy nagyon harmonikus formai és kompozíciós eredményt adott. Plusz információ a képhez, hogy a seregélyek épp karvalyok és vándorsólymok elől menekültek, és ezúttal ezért kavarogtak a levegőben mindenféle formációban.

De ilyen elvont alkotás az egyik személyes kedvencem is, a kanadai Samantha Stephens fotója, amely az Egyéb állatok kategóriáját nyerte meg. Ez már színeiben egy sokkal vidámabb fotó, történetében azonban eléggé meghökkentő, egy tipikusan semmi sem az, aminek látszik kép.

Tényleg zseniális ez a fotó, mert mind vizuálisan mind tartalmilag sok olvasata van. Első ránézésre nem tudjuk, pontosan mit látunk. Leginkább egy nagy hüllő szeme jut eszünkbe, de jobban megnézve a pupillát, feltűnik, hogy az bizony két hüllő vagy kétéltű. Aztán valahogy az is leesik, hogy valami növényben vannak, de vajon miért? És itt jön be a kép háttérsztorija, ugyanis egy nagyon különleges esetet örökít meg. A fotón a Sarracenia purpurea nevű húsevő növény látható, magyar nevén rovarfogó kürtvirág. Ahogy neve is mutatja, rovarokat (lepkéket, legyeket) ejt zsákmányul vízzel teli tölcsér alakú leveleiben, amelyeket élénk színével, mintázatával és az általa termelt illatanyagokkal vonz be. A csapdába esett áldozatokat fehérjebontó enzimek segítségével bontja le, hogy olyan, a fejlődéséhez szükséges tápanyagokhoz jusson, mint például a nitrogén, amelyben az élőhelyét jelentő mocsaras területek amúgy szegények. A kanadai Algonquin Provincial Parkban működő kutatócsoport a közelmúltban fedezte fel, hogy e növények egy bizonyos populációjánál az étlapon új fogás jelent meg. Mégpedig gerinces állatok, a képen is látható fiatal sárga pettyes szalamandrák (Ambystoma maculatum), amelyek sokkal gazdagabb nitrogénforrást jelentenek ezeknek a növényeknek, mint a rovarok. A különleges esetet ábrázoló kép így a tudomány és a művészet nagyon szép találkozása lett.

A Natural Art kategória finalista válogatása sikerült talán a legizgalmasabbra a pályázatban, ahol kifejezetten a művészi hatású alkotások versenghettek. Itt tényleg lényegtelen volt az ábrázolt faj, vagy a helyszín, a fotókat csakis a kép esztétikai értéke és annak mondanivalója alapján bírálták. A kategória második helyezettje egy gyönyörű, impresszionista festményre emlékeztető kép lett az olasz Alessandro Carbonitól.

De a kategóriagyőztes kép is inkább egy festményre hajaz, amelyen szinte műalkotássá válik a Bajkáli-tóba befagyott kis hal, mintha csak egy borostyánba szorult rovar lenne. A fotó alkotója a szintén olasz Andrea Pozzi.

Egyszerű téma, zseniálisan megalkotva. Ez jellemzi a kínai Yuan Minghui Fák egy hüvelyben című fotója, amely érdekes találkozása a mikro- és makrovilágnak. Kicsibe nézve, mintha hatalmás fák sorakoznának három sorban, kinagyítva azonban látjuk, hogy ezek tulajdonképpen fák hüvelytermései a benne lévő magokkal.

Ne feledkezzünk meg az egyetlen magyar döntősről sem, Sztrehárszki Liliről, aki Yuanhoz hasonlóan, de a pályázatra jellemző festményszerű képekkel ellentétben, egy nagyon is konkrét dolgot örökített meg fotóján. Elsőre nála se egyértelmű, mit is látunk igazából, és képének címe sem véletlenül lett Apró részletek.

Talán azért is van ekkora sikere ennek a képnek, mert nem a megszokott módon láthatjuk a fotó alanyát, amely egy kis patkósdenevér. Lili remek szemmel vette észre az aprócska végtagok finom részleteit, és technikailag is profi módon örökítette meg a függeszkedő lábakat.

Lili díjnyertes denevérlábas fotója egy a Börzsönyben található, látogatók elől elzárt bányában készült, ahová a mentorának választott Potyó Imrével mentek fotózni még februárban. Imi, aki egyébként a királyréti Hiúz Ház Erdei Iskolában dolgozik, idén már második alkalommal lett az Év Természetfotósa a naturArt versenyén, és számos nemzetközi díjjal is büszkélkedhet. Képi világa egészen különleges, régebben főként a kék óra és a dunavirágok fotósaként vált ismertté, de úgy két éve teljesen beleszeretett az apró élőlények világába és így a makrofotózásba. Ezeket is főként este vagy éjszaka fotózza, így mestere lett e témák vakukkal és zseblámpákkal való megvilágításának. Lili pedig érthető módon örömmel tanul hazánk egyik legelismertebb természetfotósától. Ha szeretnéd látni Imi fotóit, akkor nézd meg nemrég tartott online előadását ide kattintva.

A most 18 éves Lili életébe a fotózás a madarászatnak köszönhetően került be, kis kora óta figyeli és tanulja a madarak világát, és míg először csak dokumentálni szerette volna a fajokat, idővel a fényképezés egy új szenvedély lett számára. Olyannyira, hogy ez a kettő, a madarászat és a fotózás, mára teljesen elvált nála, mivel fotós témáit már egy egészen más világban keresi egy ideje.

Iminek köszönhetőn ugyanis Lilit is teljesen elvarázsolták a mikrovilág élőlényei, és amikor csak teheti, visszatér a Börzsönybe, amely egy olyan inspiráló közeg lett számára, ahol mindig talál valamilyen fotóra kívánkozó dolgot. Az erdőben rejtőző rengeteg témát azonban megfontoltan közelíti meg.

A madarászat megmaradt, de a zenélés most kicsit háttérbe szorult az 5 hangszeren is játszó Lili mindennapjaiban. A díjaknak is köszönhetően még jobban belemélyedt a természetfotózásba, folyamatosan figyeli a pályázatok alkotásait, tanulmányozza őket, ötletel, tervez, és szabadideje nagy részét főként a fotózásnak szenteli.

De egy ilyen pályázati siker másra is jó lehet. Ismeretségek köttetnek, amelyekből aztán barátságok is születhetnek, szakmailag pedig sokat segíthetnek egymásnak a fotósok, hisz egy-egy kölcsönös meghívásnak köszönhetően olyan helyekre is eljuthatnak, ráadásul egy rutinos helyi vezetővel, ahová egyébként nem. A holland pályázat ifjúsági kategóriájának finalistájával, a svájci Levi Fitzével, a díjátadó után ismerkedett meg Lili interneten keresztül, és vele már meg is beszélték, hogy ha lehet, akkor jövőre ellátogatnak egymáshoz. Levi például nagyon szeretne szalakóták fotózni, amelyből náluk nem sok akad.

Megkérdeztem Lilit, vajon felbukkanhatnak-e még a kis denevérlábak a jövőben, és azt mondta, lehetséges. Még bent van a spanyol Memorial María Luisa nemzetközi hegyi és természetfotós pályázat ifjúsági kategóriájában, és az újonnan készülő fotói mellett jövőre felnőtt kategóriákban is megméretteti majd. Felmerült bennem, hogy ennek vajon mi értelme lehet, hisz szinte mindent megnyert vele, amit lehetett az ifjúsági versenyeken, és mára már szinte nincs olyan természetfotózás iránt érdeklődő, aki ne látta volna ezt a képét, és ez akár hátrány is lehet, amikor zsűrizésre kerül. Lili azért reméli, hogy az elbírálásnál elvárható objektivitással fogják zsűrizni, mert egész egyszerűen kíváncsi, vajon a komoly, már évek óta fotózó, vagy akár professzionális módon fényképező természetfotósok képei mellett milyen eredményeket tud elérni ez a kép.

Liliről a Turista Magazin idei novemberi számában is olvashattok, ugyanis természetfotósokat bemutató, Fókuszban a Természet rovatunkban ezúttal vele beszélgettünk.

Kíváncsi voltam, hogy a mostani holland pályázatból Lilinek melyik a kedvenc képe, és két, a Víz alatti képek kategóriában indult fotót is kiemelt. Az egyiket a thai Isoon Tesaskul készítette, amelyen egy nagyon különleges pillanatot sikerült elcsípnie, amikor egy rövid időre a felszín közelébe úszott ez a hatalmas Mobula rájákból álló csapat.

De az igazi favorit nála ez a bálnás fotó, amelynek elképesztően szép, szinte éteri hangulata lett, mintha csak a csillagok között úszna ez a hatalmas kék bálna. A fotó az angol Paul Goldstein munkája.

Nem csak Lili fotója lehet ismerős azoknak, akik követik a nemzetközi természetfotós pályázatokat. A mexikói Alejandro Prieto által készített Border wall projekt egyik, jaguárt ábrázoló fotóját már a német GDT pályázaton is különdíjjal jutalmazták. Ezúttal pedig az egész projekt nyerte el az első helyezést a Fred Hazelhoff nevével jegyzett portfólió kategóriában. A képsorozat története a Mexikó és az Egyesült Államok közt több száz kilométeren át húzódó falról szól, amely építése során egyáltalán nem vették figyelembe azt, hogy az amúgy fajokban gazdag területre épített határfallal mennyi állat élőhelyét vágták ketté.

A Fekete-fehér kategória egyik finalista fotója is felbukkant már korábban. A félig angol, félig francia Henley Spiers rájákról készült gyönyörű képét például az orosz Golden Turtle pályázaton is láthattuk már a legjobbak között, ezúttal pedig meg is nyerte a kategóriáját.

Pár fotót még mindenképp érdemes kiemelni a finalista mezőnyből, mert ezek mindegyike különleges pillanatot örökít meg. Az Ember és természet kategóriában magasra értékelt elismerést kapott a kanadai származású Wei Fu, aki ezt a megmosolyogtató képet Thaiföldön készítette egy kerítésen szaladó makákóról, aki a nagy szélben hirtelen egy újságpapírt kapott az arcába. A kép akár a világ legviccesebb állatfotók versenyén is indulhatna.

Sokkal szomorúbb témát mutat be ugyanennek a kategóriának a győztes fotója, amelyet a kanadai Jo-Anne McArthur készített az idén Ausztráliában tomboló tűzvész kapcsán.

Ritka pillanatot örökített meg a spanyol Ruben Perez Novo is, aki egy nőstény kisasszony-szitakötőt kapott lencsevégre, ahogy egyre lejjebb és lejjebb került a víz alá peterakás közben. Ez a fotó az Egyéb állatok kategóriájában indult és jutott be a legjobbak közé.

Gratulálunk Lilinek az újabb szép eredményhez! Ha valaki szeretné megnézni a Nature Photographer of The Year összes győztes és finalista képét, akkor ide kattintva ezt megteheti, de mi is készítettünk egy válogatást a pályázat képeiből, amelyet az alábbi képre kattintva nézhettek meg.