Mielőtt útnak indulnának Afrikába, augusztus vége és október eleje között a kék vércsék nagy csapatokba verődnek, egyes gyülekezőhelyeken akár több ezren is összegyűlhetnek éjszakára. Cikkünkben mindent elárulunk erről a kistermetű sólyomféléről.
A hazai természetvédelem kiemelten kezeli a kék vércséket, ami nem meglepő, hiszen az Európai Unió területén élő állomány nagy hányada, kb. 40%-a nálunk költ. Főleg az ország középső és keleti területein, az Alföldön találkozhatunk kék vércsével: tipikus síkvidéki faj, kedveli a nagy, nyílt tereket, pihenni és fészkelni pedig a kisebb erdőfoltokban, fasorokban szokott. Európa középső, illetve keleti részétől az ázsiai Bajkál-tóig, Észtországtól a Fekete-tengerig terjed a költőterülete. A telet Délnyugat-Afrikában tölti.
A kék vércse a hímek kékesszürke színéről kapta a nevét, népiesen hamvas, vöröslábú vagy palaszürke vércsének, illetve bogárzó sólyomnak is hívják. A tojók más színűek, inkább barnásak, farktollaikon és szárnyaikon sávok húzódnak. A madár 28-31 cm, szárnyfesztávolsága 65-75 cm, tömege 130-197 gramm. Sok rovart fogyaszt, de előszeretettel vadászik gyíkra, mezei pocokra vagy éppen barna ásóbékára is.
Nem épít fészket, elsősorban a varjúfélék fészkeit foglalja el, ezért az állomány fennmaradása nagyban függ ezektől a fajoktól.
Mesterségesen kialakított fészektelepeken is sikerrel költ.
Téglavörös tojásait (3-4, ritkán 5 darabot) május elején, júniusban rakja le. A fiókák 22-23 nap múltán kelnek ki, és négyhetes korukra válnak röpképessé. Miután a fiókák kirepültek, a szülőmadarak kóborolni kezdenek. Ez az időszak egészen szeptember-októberig tart. Napközben kis csapatokban mozognak, vadásznak,
estére pedig akár többezres csapatokba is összeverődhetnek.
Ősszel a kék vércsék elhagyják Európát, és április közepén, május elején láthatjuk őket újra.
A kék vércse a 19. században még rendkívül gyakori fajnak számított, azonban a 20. században a vetési varjak intenzív állománygyérítése hatással volt a kékvércse-populációra is. 1990 körül még 2000-2200 pár költött a faj képviselőiből Magyarországon, 1997-ben becsült adatok szerint már csak 1300-1400. Az extenzív mezőgazdaság háttérbe szorulása sem tett jót az állománynak. 2002-ben már csak kb. 600-700 pár költött nálunk. 2006-ban uniós természetvédelmi projekt indult a faj (illetve a vetési varjak) megmentésére.
A kék vércse 1906 óta védett és 1954 óta fokozottan védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Hazai fészkelő-állománya a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) adatai szerint 700-1200 párra tehető (2003-2012) és csökkenést mutat (1997-2012).
A fajra veszélyt jelentenek a ragadozók, például a nyestek és a héják, az áramütések, a közúti balesetek és a vonulás viszontagságai is. A szakemberek költőhelyek létrehozásával, kezelésével, élőhelyfejlesztéssel, költőállomány-monitoringgal és a vonulásuk kutatásával járulnak hozzá a faj védelméhez.
Te is tehetsz a kék vércsékért. Ha látod őket valahol, bejelenthetd a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy az MME egyéb elérhetőségein.
