Júniustól augusztus elejéig lehet elcsípni a rendkívül látványos égi jelenséget, vagy napnyugtakor, vagy napkeltekor.
Egészen pontosan a napnyugtát követően vagy a napkeltét megelőző másfél-két órában lehet látni a világító felhőket, azaz NLC-ket (Noctilucent clouds). „Csaknem 80-90 km-es magasságban szoktak megjelenni, a mezoszféra felső határánál – tehát jóval magasabban azoknál a felhőknél, amik időjárásunkat befolyásolják” – olvasható a magyarázat az Időkép weboldalán. A felhők kozmikus eredetű porszemcsékből, illetve mikrometeoritokra kondenzálódott, fagyott vízpárából állnak. Ezekről verődik vissza a Nap fehér fénye, ami kékes árnyalatot kap a sztratoszférán áthaladva. A látványos jelenséget egyre gyakrabban lehet észlelni a Föld egyre nagyobb területéről.
Mikor és honnan figyelhetőek meg a világító felhők?
- nyári hónapokban (északi féltekéről június-július, déliről január-december), leginkább a nyári napforduló környékén, az északi horizont környezetében (déli félteke esetén déli horizontnál)
- naplemente után és napfelkelte előtt, amikor a Nap a megfigyelés helyétől viszonyítva a látóhatár alatt -6° és -16° között járva megvilágítja azokat
- derült égbolt esetén
- 45-80° földrajzi szélességű régiókból
- alacsony naptevékenység idején, ugyanis a világító felhőket alkotó vízmolekulák fokozott naptevékenység, azaz napfoltmaximum idején szétbomlanak a fokozott UV sugárzás miatt
- kisebb fényszennyezettségű helyről jobban megfigyelhetőek
Ha még részletesebben szeretnél olvasni a világító felhőkről, kattints ide!
