Izgalmas időutazás Ipolytarnócon

1837-ben Kubinyi Ferenc természettudósnak, mecénásnak nógrádi parasztok egy különleges hidat mutattak. Egy patakvölgy fölött átívelő, óriási, megkövesedett fatörzset, amit a helyiek valószínűleg az ottani erdők egyik fő erdőalkotó fafaja, a gyertyán után „gyurtyánkő-lóczának” neveztek.

Kubinyi beszámolt a szakmai köröknek a különleges felfedezésről, majd a pesti professzorok terepen is elkezdték vizsgálni a fát, ami közben napról napra egyre fogyott, a környékbeliek ugyanis kisebb-nagyobb darabokat elvittek belőle, ki fenőkőnek, ki dísznek a kastélyába. Nyilvánvalóvá vált, hogy sürgősen tenni kell valamit a fa védelme érdekében. A sérülékenyebb részek fölé 1860-ban védőboltozatot emeltek, a világ egyik első olyan épületét, amit egy ősmaradvány megőrzése érdekében építettek.

Így kezdődött közel 160 éve az ipolytarnóci lelőhely világra szóló története. És a világhír nem túlzás, merthogy ez valóban a Föld leggazdagabb lábnyomos lelőhelye, amely 1995-ben megkapta a különleges jelentőséggel bíró európai természeti értékeknek járó Európa Diplomát is.

Vissza az időben

A Karancs és a Cserhát dombjainak ölelésében fekvő Ipolytarnóc szélétől kb. 2 km-re találjuk az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet. Azt gondoltam, augusztus utolsó hetében, pláne egy hétköznapon már nem lesznek sokan, ehhez képest, amikor odaértünk, szinte tele volt a parkoló.

A fogadóépületben, a látnivalók listáját böngészve, nem is tudtuk pontosan, hol kezdjük a nézelődést. Mikor azonban kiderült, hogy épp negyedóra múlva indul egy szakvezetés a Borókás-árok Geológiai Tanösvényen, a túra kiindulópontja felé vettük az irányt, ami 700 méterre található a fogadóépülettől.

Miközben sétáltunk, egy képzeletbeli időutazás részesei is lettünk, ugyanis minden lépéssel egyre távolabb kerültünk a jelentől, és meg sem álltunk a 20 millió évvel ezelőtti alsó-miocén korig.

Megkövült madárnyelvek

Akkoriban trópusi-szubtrópusi klíma uralkodott ezen a kis földdarabon, ahol buja erdők zöldelltek, hatalmas fenyőkkel, ciprusokkal és pálmákkal, a szigetet körülölelő tengerben pedig hemzsegtek a cápák.

A tanösvény legelején a hajdani sekélytenger alján sétálgattunk, bár a cápafogas homokkőrétegben cápafogat mi sajnos nem láttunk, hajdanán azonban sok fog előkerült itt.

A huszadik század elején Koch Antal geológus kutatott itt, és ahogy írja, egy óra alatt kb., száz fog maradt a szitájában. Persze a helyi gyerekek már korábban rátaláltak a cápafogakra, és megkövült madárnyelvként árulták a falu vasútállomásán az utasoknak. A fogmaradványok alapján a kutatók eddig 24 cápafajt azonosítottak, de mellettük ráják, delfinek, tengeri tehenek és krokodilok kövült maradványai is előkerültek. Egyébként a tanösvény nem csak érdekes, de nagyon szép is, a Borókás-patak hűvös völgyét ugyanis hatalmas páfrányok szegélyezik.

A miocén strand és látogatói

Aztán képzeletben kiértünk a tengerpartra, ahol a homokkőfalból egy megkövesedett sok millió éves babérféle törzse kandikál ki. A sziklafallal szemben fura épületek állnak a fák között. Ezek rejtik a lelőhely legértékesebb kincseit, a világhírű lábnyomokat.

Itt sok-sok millió éve egy kis folyó kanyargott, ennek partjára jártak le a környék állatai inni. Az átlagos miocén hétköznapoknak azonban egy vulkánkitörés végett vetett, amely elpusztította az akkori Ipolytarnócot, de egyben meg is őrizte azt az utókor számára.

És ebbe nagyon fura volt belegondolni ott a helyszínen, mintha egy pillanatra tényleg millió éveket átugorva, visszarepültünk volna az időben, egy ismeretlen távoli világba.

A speciális megvilágítású csarnokokban a lábnyomok számunkra, laikus érdeklődők számára is jól kivehetők, vannak nagyobbak és kisebbek, emlősök, madarak és hüllők által hagyott nyomok. A nagyobbak leginkább ősi orrszarvúakhoz tartoztak, a kisebbek őz-és szarvas-szerű patásokhoz, de vannak madár és hüllőlábnyomok, és a kor csúcsragadozói- az ál-kardfogú macskafélék és a medvekutya – is jártak ide. Ez utóbbi, mára kihalt emlőscsoport képviselői se nem medvék, se nem kutyák, de mindkettővel vannak közös vonásaik. A tanösvény legnagyobb csarnokában nemcsak lábnyomokat láthatunk, de egy holografikus vetítésen az ősállatok meg is elevenednek.

Az ősvilági Pompeji ma is tele van titkokkal

Az első lábnyomokat 1900-ban Böckh Hugó és Tuzson János fedezte fel, akik diákjaikkal érkeztek ide, hogy megnézzék az akkor már nevezetes megkövesedett fatörzset, s tulajdonképpen véletlenül látták meg a nyomokat, miközben a fák alá behúzódva arra vártak, hogy elálljon az eső.

Hogy megmentsék a felfedezett lábnyomos homokkövet, nagyobb darabokban a Földtani Intézetbe szállították azt. Itt látta meg később a falra felhelyezett, nyomokkal teli kőlapot 6 éves kisfiúként Tasnádi Kubacska András, aki később az ipolytarnóci ősmaradványok megmentője és egyik legismertebb kutatója lett, akinek köszönhetően 1944-ben védetté nyilvánították a területet.

2014 végén dr. Kordos László és munkatársai azonban újabb nyomokat találtak, így a most is folyamatban levő vizsgálatok nyomán újabb gerinces fosszíliákkal bővül majd a lista. Ami érdekes, hogy lábnyomokat és növénylenyomatokat nagy számban találtak itt, de csontok eddig még nem kerültek elő. Az állatok, ösztöneiktől hajtva, megérezhették a veszélyt, és mielőtt kitört a vulkán, elmenekültek a környékről.

Ősfák a múltból

A cikk elején meséltem a hatalmas megkövesedett fáról. Ennek darabjait ma is láthatjuk a tanösvényen tett séta során. A fa egyébként legjobban a cukorfenyőfélékhez hasonlított, de egy mára már kihalt faj képviselője volt. Az élő fa 90-100 méter magas lehetett, tobozai 30-40 centisek voltak. A 19. századi megtalálásakor jóval nagyobb volt annál, mint amit most láthatunk belőle, hossza akkor 42 méter, átmérője 8 méter volt.

Ipolytarnócon nem csak ezt az egy különleges, sok millió éves fát láthatjuk, ugyanis 2007-ben ide került néhány azokból a bükkábrányi ősfákból, amelyeket a helyi lignitbányában találtak. A tizenhét álló helyzetben konzerválódott mocsárciprus 60 méter mélységéből került elő. Az erdőmaradvány, amelynek korát 7,2-7,6 millió évre teszik, világszenzációnak számít, mivel nem megkövesedett fákról van szó, a fatörzsek eredeti fás szerkezetükben maradtak fenn.

Épp emiatt sokkal nehezebb is őket megőrizni, ezért nem is maradhattak eredeti lelőhelyükön, a több tonnás fatörzseket speciális technikával kellett kiemelni. Ha belegondolunk, hogy a legnagyobb 4,5 tonnát nyom, nem nehéz elképzelni, mekkora feladat lehetett a kiemelés és a szállítás. Nem beszélve a konzerválásról, ilyen idős fákat még sehol a világon nem próbáltak megőrizni. A megmentett fák Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban, illetve itt Ipolytarnócon tekinthetők meg, ahol a fogadóépület bejárata mellett egy fedett bemutatóterem védi őket.

4D-s mozi és lombkorona-tanösvény

A tanösvényen tett séta után visszaindultunk a fogadóépület felé, de útközben betérünk a Miocén erdőbe is, ahol a hajdanvolt növények ma élő leszármazottai között sétálgathatunk, közben pedig néhány miocénkori állat szobrával is találkozhatunk, köztük például a tarnóci bestia nevű állattal, amely a kor egyik csúcsragadozója volt.

Aki Ipolytarnócra jön, különösen, ha kisgyerekkel érkezik, minimum 3-4 órát szánjon rá a helyre, ugyanis egy komplex élménycsomagot várja itt a látogatókat. A fogadóépületben érdemes megnézni a lelőhely történetét bemutató interaktív kiállítást, de az érdeklődők egy 4D-s moziban még tovább fokozhatják az izgalmakat. És ezt szó szerint kell érteni, mert a vetítőteremben egy, a hollywoodi kalandfilmek stílusában készült időutazásban lehet részünk, ahol természetesen a miocén kor félelmetes ragadozói is feltűnnek, ráadásul, a hatás fokozása érdekében, a székek – ahogy azt a forgatókönyv éppen megkívánja – rázkódnak is alattunk. A filmet 6 éves kortól lehet megnézni, de én azt javaslom, érzékenyebb kisgyerekekkel inkább még várjunk pár évet ezzel.

Kint is akad még látni- és kipróbálnivaló a gyerekeknek, például egy játszótér és a Tuzson-lombkoronasétány, amelynek átjárói függőhidak módjára kilengenek kicsit, három emeletes indítótornyának alsó szintjéről pedig egy csúszdán is le lehet jutni.

Ipolytarnóc szuper családi program, ahol kicsik és nagyok egyaránt megtalálják a nekik tetsző és őket érdeklő látnivalókat. A fent leírtakon túl a területen még két hosszabb tanösvényt is be lehet járni, a 2, illetve 4 kilométeres biológiai ösvényeket, és a 4 kilométer hosszú Kőszikla ösvényt, amely vízmosások, kőzetkibúvások és felhagyott kőbányák mentén vezeti látogatóit, és második felén kapaszkodós szakaszok teszik kissé nehezebbé, de egyúttal izgalmassá is a bejárást.

A cikk 2021 szeptemberében jelent meg először.