Izrael nem volt a toplistámon, de sokszor opportunista módon választok úti célt - ergo oda megyek, ahová olcsó a repülőjegy. A repjegyvadászat első szabálya pedig, hogy mindig meg kell nézni a környező reptereket. Mi elsősorban nem a szent helyekre gyúrtunk, inkább a természetre és a városnézésre repültünk rá.
A rengeteg a látnivaló miatt 3 napot még hozzácsaptunk a szünethez. 10 nap alatt ezek fértek bele, nem sokat lazsáltunk:
Budapest - Tel Aviv - Haifa, 2. Nap: Haifa - Akko - Jeruzsálem, 3. Nap: Jeruzsálem, 4. nap: Jeruzsálem - Bethlehem - Hebron, 5. Nap: Jeruzsálem - Holt-tenger, 6. nap: Holt-tenger fürdőzés, Ein Bokek, 7. nap: Masada napkelte, Ein Gedi oázis kanyon - Negev tevegelés, 8. nap Mitzpe Ramon kráter, 9-10. nap: Tel Aviv
Izrael minden várakozásomat felülmúlta, és bőven maradt még látnivaló másik 10 napra is. Az Ígéret Földje nekünk bizonyította, hogy legalább annyira érdemes a természeti csodáit keresni, mint a szent helyeit, melyek paradox módon évezredes háborúságok forrásai. A téli időszakban a városnézés is sokkal kellemesebb. Bár a tél nem számít szezonnak, szerintem ilyenkor a legérdemesebb menni. A Nagy Kopár-túrán fa ugyan nem sok volt, de mint kiderült, a sivárság is lehet iszonyú sűrű és élménydús. Nekem legalább olyan megnyugtató a szememet a kietlen sivatagon legeltetni, mint egy harsogó zöld esőerdőn. Na persze akkor, ha van nálunk víz, alattunk meg egy négykerekű vas, de legalább egy teve.
HAIFA - BAHAI GARDEN
Első állomásunk Haifa volt, ahol csak egyetlen érdekes dolog van a tengeren kívül, az Iránból indult bahai vallás szimmetrikus Mekkája, a Bahai Garden. Ahogy a muszlimok a Kába kövéhez zarándokolnak, a bahaiok Haifába. Csak kicsit kevesebben vannak, világszerte úgy 5 millióan. Külön misét megér a vallás története, melynek elvei egyébként nagyon szimpatikusak. A minden ember (külön kiemelve a nők és férfiak) egyenlőségét hirdető vallás alapító prófétái a szimmetriát a tökéletes harmóniával és az egyetemes emberi egységgel azonosították.
Annak ellenére, hogy a bahaioknak is a Szentföld a legszentebb, izraeli állampolgár mégsem lehet a vallás híve. Furcsa egy paradoxon első hallásra, de okos volt Baháulláh alapító próféta, belegondolva a 3 nagy egyistenhívő világvallás itteni véres történelmébe, elég logikus indokot tudott erre. A judaizmus, az iszlám és a kereszténység viszálykodásának darázsfészkébe nem akarta beengedni a kis bahai vallást.
Figyelemreméltó, hogy csak a hívők adományaiból működnek a vallás intézményei is, ezért nincs belépő, se szuvenírbolt, se étterem. A kert elsősorban a bahai zarándokoknak van, főleg más országokból jövő önkéntes hívők és fizetett alkalmazottak manikűrözik. A szuperpanorámás kertbe csak ingyenes vezetett túrán lehet bemenni, amelyek naponta néhányszor indulnak, de a sztorival együtt így amúgy is érdekesebb. Kertügyben én ugyan inkább a kevésbé mesterkélt angolparkokkal vagyok, de a Bahai Garden szobrokkal megpakolt, franciaparkokkal rivalizáló, tengerig érő függőkertje érdemes egy vizitre. Világörökség címet is kapott.
Mi kétszer is felkapaszkodtunk a Carmel hegyre. Külön említést érdemel a park körüli impresszív és szerencsére egyáltalán nem szimmetrikus villanegyed, ahol legalább akkora élmény sétálni, mint a bahaiok szent kertjében. Ha spórolni kell az idővel, talán ez a leginkább kihagyható program, utólag szívesen becseréltük volna a kertet egy egynapos pancsira Eilatban.
Már Haifában feltűnt, hogy Izrael a macskák országa, jelentős az utcamacska-álllomány, és mindenhol előszeretettel etetik őket. Az utcák sok helyen tele vannak kis macskaetetőkkel.
AKKO VÁROSA
Szintén Világörökség-listás, megérdemelten. Az apró városra meglepően sokan támasztottak igényt, voltak itt föníciaiak, görögök, rómaiak, keresztes lovagok, állítólag még Napóleon is el akarta foglalni. A bahaiok másik szent helye, az egyik prófétájuk nyughelye. A föld alatt és fölött is súlyos a történelem. Mi ebből 4 órányi ittlétünk alatt a kőfalon sétálást, a sikátorokban bolyongást, a macskaédesgetést és a hajózást élveztük leginkább. Egy teljes 8-10 órás túranapot is megér, érdemesebb itt aludni Haifa helyett, de ide last minute (1 héttel indulás előtt, ahogy én foglaltam a szállásokat) nem lehetett értelmezhető áron szállást találni.
SHALOM IZRAEL - JERUZSÁLEM
A világ mágikus helyei közül kétségkívül az egyik leglenyűgözőbb Jeruzsálem. Sűrű hely, minden érzéket megmozgat a szentségességgel kevert bazáriság egyvelege. Kicsit tartottam tőle, hogy a gyerekeknek unalmas lesz, de a legkevésbé sem, sőt! Úgy tűnik, az állandó félelemben élést is meg lehet szokni, a hangulat kedélyes, csak a checkpointokon való ellenőrzés mutatja, hogy a béke törékeny. A Siratófalat körbevevő óváros sikátoros bazárja jó felvezetés a nagy tér és a híres kupolás skyline látványára. A téren több óra is elillant észrevétlenül, mi is csak néztük az élénk, vidáman áhítatos vallási életet, és hagytuk az időt elfolyni. Szuper lesifotós terep.
A Siratófalnál még jobban érezni, hogy van valami szikra a levegőben. Miközben egymástól nemileg elszeparálva hajlong és imádkozik a zsidó nép, a háttérben gyakran felhangzik a müezzin. Ha nem ismernénk az évezredes zsidó-palesztin, és néha a világ keresztényei által súlyosbított acsarkodást, azt is hihetnénk, hogy milyen jól megértik egymást... Vince imádta, hogy kölcsönkipában bemehetett a fiúk szekciójába, és a falba rakhatta a kívánságait. Egy míves selyemkipát vásároltatott is magának emlékbe. Sokak szerint a sabbatot nagyon érdemes Jeruzsálemben tölteni, és akkor megnézni a Siratófal körül még jobban megélénkülő vallásos életet.
Az Osztrák Hospice tetőteraszáról tárul fel az egyik legszebb jeruzsálemi panoráma. A név megtévesztő, ez ma egy szálloda, bár sem tábla, sem más nem jelzi a Via Dolorosán, Krisztus keresztútján. Csengetni kell, hogy beengedjenek. A hotel 5 sékelt kér koponyánként a feljáratnál. A Via Dolorosa mostanság elég bazári, Krisztus urunknak ott is lenne mit borogatnia a kufárok standjain.
Természetesen megnéztük a kötelező keresztény zarándokhelyeket is, csak a sorban állós részeket kerültük el. Ezek a helyek igazán azoknak érdekesek, akik erősen vallásosak. Nekem a legnagyobb élmény Jeruzsálemből a Templom-hegy arany-kék időtlensége volt. Számomra végtelen békét és nyugalmat sugárzott ez a hely, miközben a világ egyik legtöbb politikai és vallási konfliktussal terhelt pontja.
Az iszlám, a judaizmus és a kereszténység számára is szent hely iszlám fennhatóság alatt, de erős zsidó szorításban áll, és nem ritkán törnek ki vallási eredetű balhék. Kora reggel kell sorban állni a falakkal körülvett városrészbe a biztos bejutásért. Ortodox zsidóknak - egy külön kifüggesztett táblán is olvasható - tilos bemenni, de azért mindig vannak páran, akik bemerészkednek, mi is láttunk pár kipás alakot katonai kísérettel sétálni a Sziklamecset felé.
Kellemes sétára laktunk az óváros Damaszkuszi kapujától, Nachalot kerületében. Inkább helyiek lakta környék, már nincs tele turistával, annál inkább zsúfolt éttermekkel, bárokkal, boltokkal. A híres Mahene Yehuda piactól és az Azura étteremtől párszáz méterre szálltunk meg, de sosem értünk haza zárásig, így az Azurának csak a tel avivi testvérét próbáltuk. Izraelben a kaja drága, de finom. A piacon egy francia-libanoni után nyaltuk meg mind a tíz ujjunkat, és ajánlom a Sima nevű éttermet az Agripas utcában.
A város panorámáját begyűjtöttük még az Olajfák hegyéről is, és betértünk a régi zsidó temetőbe, illetve Getshemane kertjébe is. Utóbbiban lenyűgözőek a Krisztus idejéből származó ősöreg olajfák. Bele akartuk még szuszakolni a Yad Vashemet is két órába, de a holokauszt múzeum legalább fél-1 napot igényel. Csak a történeti kiállításon rohantunk végig, de az látszik, hogy érdemes lenne rászánni az időt. 10 év alatti gyerek nem mehet be. Majd máskor.
Második jeruzsálemi napunkon kicsit elhajoltunk a klasszikus Izrael-túrától és a Templom-hegy után átkirándultunk a megszállt palesztin terület belsejébe. Még most is a hatása alatt vagyok a túrának, amit Betlehemben és Hebronban tettünk. Enyhe kifejezés, hogy onnan nézve más a perspektíva. A palesztinoknak gyökeresen más a mindennapok realitása.
Jeruzsálemből csak egy félórás buszozás Betlehem. Sok turista átmegy a Születés Temploma miatt. Nekem a Milk Grotto sziklatemplom sokkal jobban tetszett a sziklába vájt zegzugaival és a színes üvegeivel. Maradandó élmény volt a brutális betonfal látványa, amit Izrael állam épített a 2. Intifáda után, hogy a honfoglaló zsidó telepeseket megvédje a palesztin támadásoktól. A fal tele van a már csak félig-meddig anonim graffitiművész, Bansky nyomán rajzokkal, és szívfacsaró sztorikkal a tövében kezdődő Aida menekülttábor lakóitól. Szomorú látvány a telepesek csilivili lakónegyedei és a szakadt menekülttábor között, közvetlenül a fal és az izraeli hadsereg őrtornyai mellett még a harcokban meghalt palesztinok temetője.
HEBRON
Ide már nagyon kevesen mernek átmenni, pedig mi csak hatalmas vendégszeretettel találkoztunk. Egy utazós Facebook-csoportban kaptam meg palesztin guide-unk, Ayman al Fakhori elérhetőségét. Szívesen kalauzol bárkit Hebronban, aki nyitott rá. A jelenleg szintén a Facebookon elérhető Hebron Peace Center, egy helyi civil szervezet munkatársaként kalauzolt minket.
A Betlehemből Hebronba tartó arab buszon Arafat mellett egy Szaddam-portré is virított. Mint megtudtam, mivel dobott pár rakétát Izraelre, Szaddam népi hős Palesztinában. Ayman nem véresszájú szélsőséges, csak bemutatta, hogyan élnek a palesztinok a zsidó megszállás alatt. Elvitt minket egy palesztin családhoz, ahol isteni vacsorát kaptunk, és megmutatta az iskolát, amit építenek. Megkérdezte, tervezünk-e esetleg visszajönni hosszabb időre, mert a Hebron Peace Center nemzetközi önkénteseket is keres, akik segítenek, pl. angolt tanítanak náluk. Cserébe lehet arabul tanulni.
Sokat beszélgettünk a feloldhatatlannak látszó helyzetről. Ayman szerint az lenne a jó kompromisszumos megoldás, ha egyetlen szekuláris álam lenne, ahol nem számít a vallás. De saját maga is csak ingatta a fejét, mindkét oldalon túl sok a szélsőséges. A túrának nincs fix ára, a vacsoráért és a túravezetésért adományozott pénzt az épülő iskolára fordítják.
HÁBORÚS DÍSZLETEK HEBRON ÓVÁROSÁBAN
Hebronban lenne mit nézni, ha az óváros nem lenne teljesen halott a palesztin-izraeli konfliktus miatt. 400 zsidó telepes gyakorlatilag elfoglalta az óvárost, onnan elűzve a palesztinokat.
A félmilliós, valaha szép, UNESCO Világörökségi város magja sivatag. Bezárt, lehegesztett üzletek, háborús állapotok, szögesdrótok, checkpointok, katonák. A 400 telepes állandó katonai védelemben, egy fallal lezárt részen él. A palesztinok nem mehetnek be, bonyolult zónákra van osztva a városmag. Nem tudom felfogni, mennyi fanatizmus kell ahhoz, hogy ilyen légkörben, ilyen pusztulat környezetben boldogan éljenek a telepesek a falak mögött.
Hebron fő látnivalója a Pátriárkák sírja, Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint feleségeik nyughelye. A judaizmus második, az iszlám negyedik legszentebb helye kettéosztva, 65%-ban a zsidók, 35%-ban a palesztinok fennhatósága alatt van. Salamoni döntés?
Később találtam rá, hogy egy jeruzsálemi utazási iroda szervez egésznapos duális túrát Hebronba. Délelőtt egy zsidó telepes interpretálja a helyzetet, délután pedig palesztin szemüvegen át nézünk Hebronra.
Praktikus tippek, még több kép és infók az étkezésről, a közlekedésről és a szállásokról a szerző, MiraDonna.hu blogján, ide kattintva.
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!