A Keleti-Bakonyban, Tés, Jásd és Bakonynána környékén számos érdekes és szép látnivaló akad utunkba. Ezek egyike a Jásd mellett található Szent-kút, amely az ország egyik legrégibb zarándokhelye.
Legutóbbi bakonyi túrámon, amikor Tésről indulva tettem egy szuper körtúrát, elég hosszan időztem a Jásd mellett található Szent-kúton, ugyanis elkapott egy felhőszakadás, és itt húztam meg magam egy ideig, hogy ne ázzak bőrig. Mondanom sem kell, hogy amikor az ember egyedül van egy erdőszéli zarándokhelyen a szakadó esőben, annak egészen különleges hangulata van.
Egy esős májusi nap a zarándokhelyen
Körülöttem harsogó zöld volt minden, felhők jöttek mentek a hegyek között, néha dörgött az ég, én meg az esőfüggönyön keresztül néztem a kis fehér kápolnát, Jásdi Péter imára kulcsolt kezű szobrát és a kecses, hegyoldalban álló Máriát. Vajon milyen lehetett Szent-kút sok száz éve. Hogyan kezdődött a története?
Jásdi Péter szobra a kápolnánál
Víz fakadt a földből
Az ország egyik legrégibb zarándokhelye több mint 600 éves. A legenda szerint Jásdi Péter remete itt vezekelt a bűneiért. A nagy szárazság kiszárította a patakot, ahová inni járt. Egyik éjjel álmában megjelent előtte Szűz Mária, karján a kis Jézussal, és megmondta neki, hol ásson, hogy vizet találjon.
Jásdi Péter ásott-ásott, de napokig nem talált semmit, aztán hétvégén, amikor kimerülve leült, hogy imádkozzon, a rózsafüzér Mária-érme beleesett a kiásott gödörbe, ahol azon nyomban víz fakadt.
„Jásdi Péter jónak ízlelve a vizet felfut Tésre, hívja az embereket, hogy olthatják már szomjukat, de a csodát is elmondja. A kúthoz jövők között egy sánta is van, akinek a víztől meggyógyul a lába" - írja Tremmel Lőrinc Jásd-Szentkútról szóló írásában.
A kápolnát 1825-ben építették fel gróf Zichy István támogatásával
Attól kezdve a környékből és messze földről is egyre többen jöttek, ki a gyógyulás reményében érkezett, ki azért, hogy az aszály vagy más baj elmúltáért fohászkodjon. Ezután alakult ki Jásd község is, amely Jásdi Péter után kapta a nevét.
Az ország egyik legrégibb zarándokhelyét sokan keresik fel
Zarándokhely a gyógyító forrásnál
A török idők előtt bencés szerzetesek látták el a zarándokok lelki gondozását. Már akkor is állt itt egy kápolna, de arról semmit nem tudni. A török idők után egy fakápolnát állítottak, ami az 1800-as évek elejére már az összedőlés határán állt. Ennek helyén 1825-ben építették fel a most is látható kis kápolnát, gróf Zichy István segítségével. A szent kutat 1825-ben építtették át, majd 1934-ben faszerkezetének megrongálódása miatt kőből és betonból ismét újjáépítették.
A zarándokhely életében a későbbiekben 1961 és 80 között történtek jelentős változások.
A Szent-kút vizének egy részét a közeli Tés vízellátására fordították, de úgy, hogy azért a zarándokoknak is maradjon belőle. Ekkoriban készült el a hegyoldalban álló hat méter magas, hófehér Mária-szobor, a szabadtéri oltár és a kálvária is.
A mészkőből készült Mária-szobor Braun János alkotása
Kálvária a fenyők között
A zarándokhelyet sokan keresik fel, különösen a szeptemberi és a májusi búcsúk alkalmával, de természetesen az év bármely napján érdemes ide ellátogatni. Már csak azért is, mert a környék tele van jobbnál jobb kirándulóhelyekkel és érdekes látnivalókkal, mint például a Római-fürdő vagy a tési szélmalmok, hogy csak a két legismertebbet említsük.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
