Jászberényi visszatekintő

 

A jászberényiek életében az Országos Kéktúrának mindig is nagy szerepe volt, és ez főként Faragó László nyugalmazott tanár úrnak köszönhető, aki 5 évtized alatt több ezer diákkal szerettette meg a túrázást és a kéktúraútvonalat. Alföldiként Egerben végezte tanulmányait, és akkor fedezte fel magának a Bükk-vidéket, ami azóta is nagy kedvence. Matematika-fizika szakosként jóban volt a földrajz szakos évfolyamtársaival, akik szívesen vitték terepgyakorlataikra, túráikra. Jászberénybe visszatérve a hűtőgépgyár turisztikai tagozatának volt aktív tagja, és a Gyetvai-, később a gyakorlóiskola úttörőit csábította a hegyekbe, akik boldogan követték őt.

„Te is kéktúráztál?”

 

Nagy egymásra találások, mosolygó ölelések, könnyes szemű hálálkodások. A rendezvényre érkező száznál több vendég, jászberényiek és már innen elszármazott egykori tanárok, diákok és azok gyermekei nézték lelkesen a tájegységenként csoportosított fotókat, próbálták megtalálni magukat, testvéreiket, egykori csapattársaikat, szüleiket a képeken. Beleolvastak a turisztikai naplókba, belenéztek az akkor divatosnak és újnak számító fémvázas hátizsákba, pecsételhettek egy réges-régi - erdőben edződött - bélyegzővel, vizsgálták a nemrég az egész országban újakra lecserélt kéktúrás bélyegzők egyikét, és büszkén olvasták a kéktúrát teljesítő jászberényiek névsorát.

 

Faragó László, Laci bácsi

 

Egyszerű és nagyszerű emlékek

 

És mire emlékszik vissza legszívesebben? - kérdezi az egri rádió riportere Laci bácsitól. „Látja ezt a képet?” - mutat rá Laci bácsi egy, a Ménes-völgyben túrázó csapatot mutató fotóra. - „Na, itt nagyon eláztunk. Itt pedig a Csereháton épp miséről hazafelé igyekvő asszonyokkal találkoztunk, akik búcsúzóul Isten áldját mondtak, ami nagyon szépen hangzott. Vagy az is nagy élmény volt, ahogy itt, a hernádvécsei átkelőnél, a révészre vártunk. Mind szép emlék. Nem kellett nekünk sok, kínai tornacipőben - abban a zöld talpúban - számtalan emléket gyűjtöttünk így össze. Este pedig csak arra vártunk, hogy a helyi iskola széthúzott padjai között álomra hajthassuk a fejünket” - emlékezik vissza. Majd hozzáteszi: „Akkor még könnyebb dolgunk volt, nem volt konkurencia, ez volt mindenkinek a hétvégi, nyári programja, amit mindenki izgatottan várt. Azért jó gyalogolni, mert autóval sok értékes dolog mellett húzhatunk el.”

 

Az első jelvény

Az 1965-től induló kirándulások alkalmával szép lassan ő is befejezte a távot, és tisztán emlékszik a napra, amikor 1972-ben a Vörös-kőnél megkapta az Országos Kéktúra teljesítéséért járó első a jelvényét. (És ezt még kétszer végigjárta.) Sokan vannak ezzel így a kéktúrát teljesítő jászberényiek, akik ezért is örültek, hogy az MTSZ tiszteletbeli, örökös elnöke, Thuróczy Lajos is megjelent az eseményen, megnyitotta a tanár úr képeiből készült fotókiállítást, valamint az MTSZ túrarelikviáit is rendelkezésre bocsátotta. Thuróczy Lajos nevét már sokan olvashatták oklevelükön, és most személyesen is találkozhattak vele.

 

Laci bácsi és Thuróczy Lajos

 

Vagdalthús és t. v. paprika

 

Így volt ezzel Patakiné Kocza Anita is, az egész rendezvény lelke, aki a mai napig lelkes túrázó - egy Hanák Kolos, Téli Mátra vagy Mátrai csillagok teljesítménytúrát sem rendeznek meg nélküle. Az ő és testvéreinek jelvényei és túrafüzetei is helyet kaptak a kiállítás vitrinjeiben. „Bennem leginkább az maradt meg, hogy gyaloglásaink során beszélgetésbe elegyedhettünk a kis falvak embereivel, a ház előtt ülő nénikkel, akik szívesen meséltek magukról és a falu életről. De jólesett akkor egy-egy faluba leérve a nyomókút vize, avagy egy fárasztó, meleg nap végén a vagdalthús és a t. v. paprika. Ezért is készültek ebből a rendezvény falatkái, nem spórolásból. Kedves emlék az is, hogy Laci bácsi kakaót, tejet és kiflit vett nekünk reggelire a kisboltban.”

 

Patakiné Kocza Anita egy jubileumi kéktúra jelvényt is átadott Laci bácsinak

 

Ifjúság és a jövő

 

Most már Faragó László tanár úr lánya - aki szintén tanár - járja a Kéket tanítványaival és Laci bácsi unokáival, a hagyományok továbbvitele tehát a Faragó családnál biztosított. Thuróczy Lajos elmondta, hogy nem egy olyan tanárról tud, aki ma - a Laci bácsiéhoz - hasonló lelkesedéssel és aktivitással viszi az osztályokat az Országos Kéktúra útvonalára, és reméli, hogy a távoli jövőben azok résztvevői is sok hasonló találkozót szerveznek majd országszerte.