Demjén Tamás ebben az időszakban minden idejét a rókák fotózásával tölti, de vadkamerákkal, mozgóképen is megörökíti a rókacsaládok mindennapjait. Ha kicsit kilépnétek a zaklatott hétköznapokból, nézzetek csetlő-botló, önfeledten játszadozó rókakölyköket.
Demjén Tamás fotóiba hamar bele lehet feledkezni, hisz csupa aranyos rókakölyköt láthatunk a képeken. Ahhoz persze, hogy az ember ilyen képeket készíthessen, nem elég jó fotósnak lenni, alapos terepismeretre is szükség van.
„Minden évben próbálkozom rókakölykök fotózásával, több-kevesebb sikerrel. Idén már április elejétől elkezdtem figyelni a kotorékokat, amiket ismertem, hogy éppen mi lakja, ugyanis nem minden évben működik ugyanaz a kotorék. Bekameráztam egymás után őket, így tudtam, hol lehet majd próbálkozni a kölykök fotózásával.”
Tamás ebben az időszakban minden szabadidejét a rókák fotózásával tölti. „Érdekes volt, hogy idén találtam egy kotorékot, ahol már április közepén kijártak a kölykök. Ez általában, itt felénk, a Börzsönyben csak április végen, május elején történik meg. Idén így volt lehetőségem egy időben picit nagyobb és egészen apró kölyköket is fotózni.”
Tamás számára a vadkamera felvételek is nagy élményt jelentenek, mert általuk tényleg fantasztikus pillanatokat láthat a kotorékok mindennapjairól. Például arról, hogyan eteti kölykeit a szuka vagy milyen zsákmányt hord be nekik. Volt, hogy gyíkot, madarat hozott, de az egyik felvételen egy csíkos malacot is kaptak a rókafiak. Tamás megfigyelte azt is, hogy az egyik kotorékot két szuka is használja, és mindkét állat szoptatja a másik kölykeit is.
Tamás oldalán a napokban egy remek vaddisznós sorozat is felbukkant, egy kocát láthatunk a malacaival, és mint Tamás mondja, ez az élmény is a rókáknak köszönhető.
"Egyik nap kimentem egy cimborámmal az egyik kotorékhoz, de hamar beleuntam a várakozásba, mert a kölykök nem akarták kidugni a fejüket. Gondoltam, sétálok egyet, és alighogy eltávolodtam a kotoréktól, két kocát vettem észre, amint a malacaikat vezették. Gyorsan lehasaltam a nyiladék szélen az avarba, hogy legalább legyen pár távoli fotóm, ahogy átmennek előttem."
Meglepetésemre azonban, amikor kiértek elém, irányt váltottak és megindultak felém.
"Szépen lassan, közben a kocák túrták az avart, a malacok meg egy kis tejért kuncsorogtak. Szép látvány volt, de tudtam, hogy a vaddisznónak elég jó a hallása, és előbb vagy utóbb meghallja majd a gépem hangját. Úgy 15 méterre lehettek tőlem, amikor a koca felfigyelt az ismeretlen, különös zajra. Megtorpant, figyelt pár másodpercig, és tudta, hogy valami nincs rendben. Megfordult és elindult vissza, persze közben nagyokat fújtatott. Én meg lapultam, nem mozdultam, csak nyomtam az expo gombot.”
Demjén Tamás további képeit ide kattintva tudjátok megnézni.
