Ha már elhatalmasodott rajtad a karácsonyi stressz, akkor ülj le egy kicsit, és nézd meg galériánkat, kapcsolj ki pár percre, és töltődj fel a természet adta ajándékokkal!
Év végére igazi téli arcát mutatja a természet, minden zúzmarába borult, havas és jeges a táj. Idei, utolsó összeállításunkban a kék és a fehér színek dominálnak. Elképesztő formák és látványok alkotására képes a természet, ezt a korábbi anyagokban is láthattuk. Azt hihetnénk, hogy a burjánzó növényvilág visszavonulásával unalmassá válik a környezet, de ez persze nem így van. Csak épp más arcát mutatja, olyat, amit csak ebben a hidegben képes. Gyönyörű jégvirágok, zúzmarával borított kopasz táj, ködbe burkolózó völgyek, és az őszből visszamaradt vörös és sárga színek szépen ellenpontozzák a hideg, kékes hangulatot.
Az év végi slágerkilátással kezdjük, sokszor láttuk már, de így még biztosan nem. Arra a gondolatra, hogy lehet-e még új köntösben bemutatni a Prédikálószékről készült Dunakanyar látványát, a válasz az, hogy bizonyára. Molnár Péter hajnali fotójához reggel 3-kor indult útnak Kecskemétről. A hegytetőre vezető utat a hold fényénél tette meg, vigyázva, hogy a gerincen maradva haladjon, és persze óvatosan, hiszen ebben a párás, hideg időben egyből lefagy minden, és csúszóssá válik. A terv az volt, hogy derült égboltos napfelkeltében fotózza meg a Dunakanyart, de sajnos mire felért, felhők takarták be az eget. Csak egy vékony sávban sütött át a hajnali napsugár, ami itt-ott finoman rózsaszínre festette a felhőket.
Mintha csak a fotós lencséje elől húzódott volna vissza a sűrű felhőtakaró, hogy kibukkanjon Visegrád vára, ezzel téve tökéletessé ezt a kompozíciót. A felvételt Roxor Helsing készítette egy drón segítségével, köszönjük a fotót! Ha pedig kíváncsi vagy, milyen felvételek készülhetnek a levegőből, ha a fotós maga is felszáll az égbe, azt ide kattintva nézheted meg.
És hogy milyen alakzatok keletkezhetnek a fagyos Duna közelében? Azt Körmendy Zizi fotóján nézhetjük meg, mintha gömb formájú virágszirmok ültek volna meg a faág végén. A fotó az érdi Duna-parton készült.
Kattints a fotóra a nagyobb képért!
Még több jég! Molnár Péter egy egész galériára való képződményt fotózott a dömör-kapui vízesésnél. Nem is tudtunk választani, úgyhogy ráraktuk egy nagy képre az összest. Elmondása szerint, az, hogy épp milyen struktúra rajzolódott ki, az a víz mélységétől is függöt. Ide kattintva pedig további látványos, hazai vízesést nézhetsz meg.
Egy igazi jégvirág Mészáros Andrástól. Ilyen az, amikor a víz, a szél és a hideg együtt alkot valami szépet.
Jégmadarat is mutatunk, ezt a szép példányt Molnár Péter kapta lencsevégre Csongrád-Bokros területén egy tónál. Csongrádon és környékén jelentős mennyiségű termálvíz található, ennek köszönhetően a tó nem fagyott be teljesen, a melegebb részeken a halak vígan úszkálnak. Ez sok madarat vonz ide, például a képen látható kék és barnás tollast is, aki egy víz fölé hajló ágról leselkedik zsákmányára, hogy a megfelelő pillanatban zuhanórepüléssel csobbanjon a víz alá. A jégmadarakról bővebben ide kattintva olvashatsz.
Kékes színben játszó panoráma az Alacsony-Tátra egyik csúcsáról, a Gyömbérről. Gyárfás-Tóth Gábor felvételén megszámlálhatatlan hegycsúcs magasodik a végtelenbe, és ez rengeteg hegymászót és túrázót vonz erre a vidékre egész évben. Mivel pár órás autóúttal hazánkból is könnyen bevehető e célpont, már több túraleírás is megjelent oldalunkon, például ez a Gyömbértől Chopokig tartó szeptemberi túra.
Még egy kép a Gyömbér csúcsáról. A pazar kék kilátást az előtérben egy hómentes, zuzmókkal teli szikla teszi még érdekesebbé a már valószerűtlennek tűnő sárga színnel. Fotó: Gyárfás-Tóth Gábor
Kattints a fotóra a nagyobb képért!
Zúzmarás hétvégi túrát tett Lőrincz Rebeka és hét társa a Felvidéken. Ja, és persze Szikra, a pulikutya, aki nélkül szinte már nem is indul útnak a társaság. „Hétvégi túránk során a Felvidék talán legszebb, ám legkevésbé ismert szurdokvölgyét, a Szádelői-hasadékot kerestük fel. Előtte Torna várához is felmentünk, a bal alsó képen egy több száz éves szekérút nyomai láthatók a tornai várhegy oldalában. Szikra épp visszaszalad ellenőrizni, haladok-e már, vagy még mindig a fényképezőgépet babrálom.”
Kattints a fotókra a nagyításért!
Izgalmas hajnali képpár a bükki Magos-kőről. A kék és sárga komplementer színek itt is visszaköszönnek. A képek készítése között eltelt 40 perc két különböző arcát mutatja a vidéknek, pedig ugyanaz a hegytető, ugyanaz a napfelkelte. Szerinted melyik készült előbb? Fotó: Béres Attila
Kattints a fotókra a nagyításért!
És ha már felmelegedtünk a napkelte látványával, nézzük, mi bukkanhat még fel így decemberben. A melegebb, napsütéses napokon akár a rozmaring is kivirágozhat, de a lepkék, rovarok is előbújhatnak, ahogy ez a zengő tarlósáska is. Ezekre az apró csodákra Mészáros András bukkant csobánci túrája során.
Fura látvány a száradó növényen pihenő katica így decemberben. A fotón nem hétpettyes, hanem egy harlekinkatica szunnyad imágó alakban, így vészeli át a telet. A hazánkban alig 10 éve megjelent kártékony fajt eredetileg biológiai növényvédelemre kezdték el alkalmazni Észak-Amerikában a 20. század második felében. Sajnos a 80-as években kivadult populációk szép lassan kiszorítják az őshonos katicafajokat Amerikában és Európában egyaránt. Fotó: Tarnóczi Fédra
A Magyarországon csak szórványosan előforduló piros csészegombára bukkant Mészáros András a bakonyi Hideg-völgyben. Ez az érdekes kinézetű gomba késő ősztől tavaszig terem és ehető, de mivel veszélyeztetett, ezért inkább hagyjuk, hadd viruljon a természetben. Inkább szedjünk téli fülőkét, ami kifejezetten ilyenkor terem, ide kattintva részletesen olvashatsz róla, sőt, egy receptet is találsz az elkészítésére.
Késő őszi hangulatkép Körmendy Zizitől, még december elejéről. A vörösre színeződött falevél bójaként jelzi a vízben az ősz végét.
Fantasy filmek hangulatát idézi ez a barlangfotó, amit Molnár Péter készített a bükki Udvarkő-barlangban, amit Dante poklaként is ismernek. Péter igazából uráli baglyot szeretett volna fotózni, mert kapott egy fülest egy, a közelben fészkelő példányról. Sajnos nem járt szerencsével, mert favágók dolgoztak a környéken, ami valószínűleg távol tartotta a huhogó madarat.
A fotón az ébredező Bükkszentkereszt látható. A hajnali köd még sejtelmesen takarja a házakat. A hangulatos fotót a Kis-dél tetőről készítette Béres Attila, aki maga is Bükkszentkereszten született. A hegytetőn áll a bükkszentkereszti kilátó, ahova a nap minden szakában érdemes felmenni, és megcsodálni a környéket.
Még mindig a Bükkben vagyunk, kilátás a Tar-kőről. A képet a Tortúra 44 teljesítménytúrán készítette Tarnóczi Fédra, ami a végére igencsak izgalmasra sikeredett, mert amikor lement a nap, minden ködbe burkolózott, és ez eléggé megnehezítette az utolsó 10 kilométert. De még szintidőn belül sikerült teljesíteni az így 48 kilométeresre növekedett túrát. Ide kattintva pedig a Kőről-kőre a Bükkben teljesítménytúráról olvashatsz, amit egyik munkatársunk teljesített az idén.
Még egy kép a Tortúráról, sejtelmes erdőrészlet a Tamás-kút felé haladva. Fotó: Tarnóczi Fédra
A közeli Lillafüreden köd és zúzmara fogadja az arra járókat, és a Hámori-tó felszíne is befagyott már. Csak a partról csodáljuk e látványt, ahogy ezt Béres Attila is tette a kép készítésekor, mert a jég még nagyon vékony, így veszélyes rálépni.
Ilyen a valódi hattyúk tava. A köd szinte teljesen beburkolja a tájat, és épp hogy kivehetők a tóban pihenő fehér hattyúk. A fotót Molnár Péter készítette a Tiszaalpár mellett található szikrai Holt-Tisza-ágon.
Érdekes és mozgalmas madárfotó Mészáros Andrástól. Úgy sikerült elcsípnie ezt a négy széncinegét, mintha egyetlen madárról készült volna egy sorozatfelvétel. Erről jut eszünkbe! Ugye nem feledkeztél meg a madáretető feltöltéséről? Ha már elkezdted az etetést, ne hagyd abba tél végéig, de ha még nem, akkor sem késő nekiállni, ehhez kapsz hasznos tanácsokat a madarak téli etetéséről szóló cikkünkbe.
Izgalmas látványt nyújt ez a Fülöpházi buckavidéken készült fotó, a nedves homok aranybarnás színe erős kontrasztot ad a zúzmarás fűfélének. A Kiskunsági Nemzeti Parkban található buckavidéket 1975-ben védett területté nyilvánították. Fotó: Molnár Péter
És végül egy hangulatos kép a tatai Öreg-tóról, ahol idén is közel negyvenezer vízimadár tölti az éjszakát. A természetvédelmi terület különlegessége, hogy az emberközelség ellenére, még mindig tartja ősi pihenőhely funkcióját. De ezt egyre inkább őrizni kell, mert minden évben előfordul, hogy megzavarják a madarak nyugalmát, ami komoly károkat okoz. Sajnos pár nappal ezelőtt is történt egy sajnálatos eset, ami miatt több ezer madár hagyta el a tavat, akik valószínűleg már nem fognak visszatérni. Sok ezer madár pedig kétségbeesve kereste megszokott pihenőhelyét, sőt, egy sérült nagy liliket is találtak másnap reggel. A világ minden tájáról csodájára járnak a tatai Öreg-tónak, vigyázzunk rá, hogy olyan békés nyugalomban tudjanak pihenni az idetérő madarak, mint ahogy azt Körmendy Zizi fotóján látjuk.
Köszönjük a sorozatunkban közreműködő fotósainknak a sok-sok szép képet, amit megosztottak velünk az elmúlt egy évben. Békés és boldog ünnepeket és hasonlóan izgalmas, túrákkal gazdag új esztendőt kívánunk nekik és kedves olvasóinknak is!
Kapcsolódó cikkek:
Éltető víz - A hét képei
Nyüzsgő november - A hét képei
Búcsú a mesés októbertől - A hét képei
