Hazánk egyik legritkább, fokozottan védett gerinces állatfaja a magyar szöcskeegér, amely jelen tudásunk szerint egyedül nálunk fordul elő. A faj kutatása kiemelt fontossággal bír. A magyarszöcskeegér-felmérést harmadik alkalommal tartották meg egy többnapos tábor keretein belül.
A magyar szöcskeegér élőhelye a Borsodi-Mezőségben található, ahol a mostani felmérés alapján megállapítható, hogy nem csökkent a populáció mérete, sőt, a Magyar Természettudományi Múzeum cikke szerint azt sem túlzás kijelenteni, hogy már látszanak a szöcskeegérbarát élőhelykezelés jelei.
A tábort a Magyar Természettudományi Múzeum és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szervezte, és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület önkéntesei, illetve egyetemi hallgatók vettek benne részt. A szöcskeegér mellett más emlősfajokat, például ürgéket és hörcsögöket is megfigyeltek, illetve a puszta madarait is felmérték.
A szöcskeegerek állományát csapdázás segítségével vizsgálják. Az egyedeknek csupán az 5%-a volt nőstény, ami annak köszönhető, hogy éppen a párzási szezonban, májusban figyelték meg őket, amikor elsősorban a hímek aktívak, a nőstények pedig otthon várják az udvarlókat.
Egy új élőhelyet is felleltek Tiszadorogma határában, az eddig ismert lelőhelyektől nagyjából 2500 méter távolságra, így megállapítható, hogy ezzel a magyar szöcskeegér törzsalak (Sicista trizona trizona) világállományának elterjedése már csaknem 71,5 négyzetkilométer.
Az új lelőhely egy felhagyott szántó, amit művelésbe akarnak vonni, de a felfedezésnek köszönhetően intézkedések indultak a szöcskeegerek megmentése érdekében.
