Kétszáz éve született Jókai Mór, a legolvasottabb magyar író. Az évforduló és a Jókai-emlékév alkalmából sorozatot indítunk, amelyben az író életében fontos szerepet játszó helyszíneket és a kevésbé ismert Jókait is bemutatjuk. Például a botanikust, akinek regényeiben hatszáznál több növényfaj szerepel, vagy a kertészt, aki csodakertet varázsolt a Svábhegyre.
Jókai Mór közel száz könyvet és ennél is több újságcikket írt. Azt gondolná az ember, hogy ilyen életmű megalkotása mellett aligha jutott másra ideje. Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Jókai ugyanis igazi polihisztor volt, és a csillagászattól kezdve a botanikán át a történelemig, számos tudományterülethez az átlagnál sokkal jobban értett. Mindezek mellett öt nyelven beszélt, nemcsak magyarul, hanem latinul és franciául is sokat olvasott, de jól rajzolt és festett, nem beszélve arról, hogy kiváló kertész is volt, aki szakkönyvet is írt. Ez utóbbi tevékenységével külön cikkben foglalkozunk majd.
Jókai Mór rajza után készült illusztráció az Erdélyben található Fabu Popi nevű templomról és tölgyfáról
Az amatőr botanikus
„Óh, dicső természet! Te kifogyhatatlan költő, te utolérhetetlen művész, ki nagy vagy a falevelek alkotásában s gyöngéd a felhők színezetében!” – írja elragadtatással az Óceánia című művében. Jókai azonban nemcsak rajongott a természetért, de kiválóan ismerte is azt, és ezt a tudását a regényeiben is kamatoztatta.
Kiapadhatatlan volt kíváncsisága és tudásszomja, ehhez mérten pedig jelentős méretű könyvtárral rendelkezett, amire joggal volt büszke.
„Az én könyvtáram egyike a (magán kézben levő) legbecsesebb gyűjteményeknek, a melyben minden nevezetes útleírás, néprajzi, természettudományi mű a legdíszesebb kiadásokban feltalálható ... nincs olyan elrejtett völgye a földnek, olyan tájék, olyan vegetátió, amit könyveimből nem ismernék” – írja önéletírásában.
Jókai Mór a Bajza utcai dolgozószobájában, Budapesten
Moesz Gusztáv botanikus, mikológus 1925-ben Jókai növényismerete című munkájában összeszedte az író műveiben felbukkanó botanikai érdekességeket.
Összeszámolta, hogy Jókai műveiben 600-nál több növényfaj neve szerepel, s mivel egy-egy faj többször is felbukkan, a botanikai adatok száma eléri az 1600-at.
„Nem hiszem, hogy volna a világ regényírói között még valaki, aki Jókait ebben a tekintetben felülmúlná” – írja Moesz. „Úgy bánik a növényekkel, mint a festő a színekkel. Minden tájéknak megfestéséhez megtalálja a jellemző néhány növényt. A szikes, a futó homok, a mocsár, az árokpart, az út, a szikla, az épületrom, az elpusztult kultúra, az erdő, az urasági kert, a temető és a megművelt terület jellemző növényeit jól tudta megválogatni.”
Hárs, orgona, nefelejcs
Jókai nagyon szerette a fákat is: „Én úgy megsirathatnék minden kipusztított erdőt, nem státusgazdászati szempontból, azt nem bízták rám, hanem azokért a szép lombos fákért, amiket olyan ingyen teremt számunkra a jó föld; talán nem is a mi számunkra, hanem árnyékul az erdei virágnak, fészkül az énekes madárnak.” – írja a Magyar Tempe völgyben.
Moesz Gusztáv szerint Jókai kedvencei a hársak voltak, ezeket említi a legsűrűbben műveiben.
A hársfa az erdők királya. Csupa arany és méz!
Az író halála után svábhegyi kertjében szeretett volna nyugodni, négy hársfája között. Ez a kívánsága azonban nem teljesült.
A cserjék közül különösen szerette a csipkebogyót, az orgonát és a jázmint, a lágyszárúak közül leggyakrabban a nefelejcs, a tündérrózsa, a réti füzény, a hajnalka, a szegfű és sulyom szerepel a műveiben.
A csigász gyűjteménye
„Gyönyörű állatok! A természet kedvenc gyermekei; a teremtőerő fantáziájának kimeríthetetlen álma! Mennyiféle alak, minő csodás sokszerűség, mily színpompa!” – írta Jókai a csigákról, amiket különösen kedvelt.
Nemcsak írt róluk, de volt csiga-, ásvány-és kagylógyűjteménye is.
Jókai Mór egzotikus kagyló-, csiga- és kőzetgyűjteményét nézi egy látogató a Jókai-Feszty villában a 60'-as években
Az író a geológia iránt is élénken érdeklődött, gondoljunk csak például egyik legismertebb könyvére, a Fekete gyémántokra, amelynek első fejezete egy hosszabb földtörténeti elmélkedés. Az ehhez hasonló tudományos fejtegetések akkor sem voltak könnyű olvasmányok, de mégis fontos szerepük volt.
Jókait már a 19. században nagyon sokan olvasták, ő az első író, aki regényeinek honoráriumából nagypolgári életszínvonalon tudott élni. Könyveit sikk volt olvasni, ezért mindenki tartott otthon a polcon legalább egyet a regényei közül. Akkoriban az emberek máshol nem olvastak a természettudományokról, csak Jókai műveiben találkoztak ilyen jellegű szövegekkel, így az írót – sok más érdeme mellett – a tudományos ismeretterjesztés egyik úttörőjének is tekinthetjük.
„Látod amott a Fiastyúkot? Azt a gyémántbokrétát az égen…”
Hogy Jókait a csillagászat is élénken érdekelte, az szintén számos regényéből kiderül. És nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is. Bizonyítja ezt például a balatonfüredi Jókai Emlékmúzeumban látható távcső, amellyel éjjel az író kémlelte az akkor még fényszennyezés-mentes égboltot, nappal pedig felesége, Laborfalvi Róza figyelte a gőzhajóval Füredre érkezőket.
Jókai ismerte a csillagképeket, és műveiben – saját megfigyeléseire is alapozva – szerepel többek között a holdfogyatkozás, az Androméda-köd, a Perseida meteorraj, sőt a sarki fény leírása is.
Ez utóbbi jelenségről a Fekete gyémántokban ír, és – ahogy azt Nagy Zsófia csillagász cikkében olvasható – ezt is saját szemével figyelhette meg az író. „Magyarországról is látható volt ugyanis…1854-ben, 59-ben, 62-ben és 63-ban az ezen a földrajzi szélességen ritka jelenség.”
Jókai fiatal korában, apja Jókay József révén került közel a csillagos égbolthoz, vonzalma később a gimnáziumi tanárai révén is tovább nőtt. Könyvtárában is helyet kaptak a kor legjelentősebb csillagászati témájú könyvei, és követte a legújabb tudományos eredményeket is.
Vajon mit szólt volna hozzá, ha tudta volna, hogy egyszer majd nemcsak az egyik legnagyobb magyar íróként tekintenek rá, de egy kisbolygó és a Merkúr egyik krátere is az ő nevét viseli majd?
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
