Alapesetben alkalmatlan vízi sportokra ez a Budapestet is átszelő patak, de egy nem mindennapi zivatar után bármi lehetséges. Íme, a bizonyíték.
Kürti Gábor neve sokaknak csenghet ismerősen, hiszen a Magyar Kerékpárosklub elnökeként, és a Critical Mass felvonulások szervezőjeként rengeteg tett a hazai bringás élet fellendítéséért és a körülmények javításáért. A kerékpározás mellett azonban van egy másik hobbija is, ez pedig a kajakozás, amit legutóbb egy nem mindennapi helyszínen, a Rákos-patak fővárosi szakaszán gyakorolt. Az élményeit szerencsére nem tartotta meg magának, hanem megosztotta a közösségi oldalán, így már azt is tudjuk, hogy milyen kajakozni, egy amúgy kajakozhatatlan fővárosi patakon:
„A hatalmas pénteki eső után, augusztus 5-én, szombaton elkapott a kalandvágy, bedobtam a kocsiba a felfújható kajakot, és elindultam a Rákos-patak és/vagy Szilas-patak irányába. A XVII. kerületben már lekéstem az árhullámot, így egyre lejjebb kerestem a vizet. Szerencsémre a revitalizált közép-zuglói szakaszon el is csíptem a többszörösére duzzadt folyamot.
Tökéletes beszálló volt egy városi kajakozáshoz, köszönet mindenkinek, aki tett érte, hogy valamivel természetközelibb patak legyen a régi csatornából.
Útközben mindenki integetett, drukkolt, „dekirályozott”, fotózott, videózott, mintha valami olimpiai bajnok evezne át Zuglón. Csak a kacsák nem örültek nekem, de pár száz méter után rájöttem, hogy ha mozdulatlanul, irányba tett evezővel elsiklok a túlszélen, akkor kibírják menekülés nélkül.
Nem tudtam, mi vár rám. Kicsit izgultam is, mert sok híd és alagút volt, csövek is keresztben, és a víz is gyors volt. Plusz előre tartottam a föld alatti 300 métertől Rákosrendező alatt. Tudtam, hogy azt semmiképp sem vállalom be, mert nem tudom, mi van bent (jó is lenne erről valami információ), és nem akartam ostobán otthagyni a fogam, csak izgultam, hogy legyen jó kiszálló, és be ne sodródjak.
De nem volt gond ezzel sem. Simán beálltam egy jó visszaforgóba, és kiemeltem a növényzettel benőtt betonlapokon, majd átemeltem a vasút feletti gyalogos hídon, felülről fotózva a vihar miatti menetrendi lavina alá temetett nemzetközi vonatról sétára induló kalauzokat és utasokat, akik eleinte nagyon nem értették a mentőmellényes szárazföldi kajakost, de aztán ők is drukkerek lettek.
A Tahi útnál visszaszálltam, és eleveztem a torkolatig, ahol nem vállaltam be a 10-15 km/h-val Dunába rohanó vizet és 80 centis ugratót, hanem újra kiemeltem a Duna Aréna hídja előtt. Még nem vagyok profi, de majd talán egyszer beugratok, ha valami tiszta vadvízen már eleget gyakoroltam. A kajak alkalmas rá, csak én vagyok még kezdő.
A végén leeresztettem a kajakot, visszapakoltam mindent a hátizsákba, és egy MOL Bubi bringával meg trolival vissza BKK-ztam a starthelyen hagyott kocsihoz. Itt szeretném megjegyezni, hogy idén már kész kellene lennie a Rákos-patak Pécelig tartó kerékpárútjának, de tartok tőle, hogy az egész elúszik a ciklusokon átívelő maszatolás miatt. Pedig ez egy olyan projekt, amire kivételesen a 2 milliárdnyi pénz is vagy 7 éve rendelkezésre áll. Nagyon bosszantó ez az egész, és pár éve nem is gondoltam volna, hogy előbb fogok lekajakozni a patakon, mint ahogy a Magyar Kerékpárosklubbal örömbringázva felavatjuk a város egyik legjobb rekreációs bringás útvonalát. Remélem, azért valahogy az is összejön majd. Mindenesetre nagy víznél egy leevezés még a bringázásnál is nagyobb flash volt. Az ilyenek után mindig egy picit még jobban szeretem Budapestet!”
Nevét eredetileg a benne – főleg a forrásvidékénél – nyüzsgő rákokról kapta, azonban sajnos ma már alig találni benne. Az átlagban egy-két méter széles patak a Gödöllői-dombságban ered, hogy számos mellékágat begyűjtve Isaszegen és Pécelen áthaladva a fővárosba érjen Rákoscsabánál. Itt a XVII., XIV. és a XIII. kerületeket szeli át, hogy a Duna Arénában egyesüljön a Dunával. Bár nem látszik rajta, pláne nem a fővárosi szakaszán, de a patak meglehetősen gazdag élővilággal büszkélkedhet, amit a Budapest halai című szuper természetfilmben meg is nézhetünk.
