Kajakkal a vadregényes Öreg-Túron

Mi ezúttal egy kisebb, amolyan ismerkedős túrára indulunk Túristvándi környékén. Túravezetőnk, Váradi István 1989-ben alighanem az elsők között volt, aki kenuval járta be az Öreg-Túrt. Azóta sok víz lefolyt itt, István is sokfelé evezett itthon és külföldön egyaránt, de azt mondja, az Öreg-Túrt azóta sem tudta semmi überelni nála, máig ez a kedvenc folyója. A túristvándi vízimalom melletti kempingben tesszük vízre a tengeri kajakokat, amelyek szélesebb kiképzésüknek köszönhetően a hozzám hasonló, kevésbé tapasztalt vízitúrázók számára is megnyugtatóan stabilak, kevésbé borulékonyak, mint a hagyományos kajakok.

Szép, szebb és még annál is szebb
Ha az Öreg-Túrról hall az ember beszámolókat, a „vadregényes” jelző mindig elhangzik. Még vízre sem szálltunk, csak a parton sétálgatunk, amikor már én is ezt ismételgetem kolléganőmnek. Az Öreg-Túr nem rejtegeti a szépségeit, egyből megmutat mindent, de ezt aztán még fokozni is tudja. A folyót széles erdősáv keretezi, a partot mindkét oldalon nádasok, gyékényesek, harmatkásások kísérik. Utunk során gyakran kell bedőlt fákat, belógó ágakat kerülgetni, alattuk átbújni, ami még tovább emeli a túra kalandfaktorát, egyben erősíti vadregényes jellegét.

Virágoznak a sárga vízitökök, és néhány fehér tündérrózsát is látunk, a mocsári nefelejcsek csoportjai kis szigetként emelkednek ki a vízből. A madarak mellett a fák lombkoronájából rovarok szüntelen zümmögése hallatszik. Semmi mesterséges zaj, semmi olyasmi, ami az ember jelenlétére utalna, csak a természet a maga gyönyörű valójában.

Hihetetlen, hogy ezt az élményt átélhetjük még az országban valahol, hisz manapság az ember már mindenütt ott van, vagy ha éppen nincs, hát nyomot hagy. Itt azonban hosszú szakaszokon nemhogy nem találkozunk senkivel, de az egész túra alatt egyetlen műanyag palackot találunk csak, amit István ki is szed a vízből. Kora tavasszal egyébként a helyi „vízitúrások” mindig szerveznek szemétszedő túrát, nyilván ennek is köszönhető a szemétmentes helyzet, de én szeretném remélni, hogy itt egyébként is ez a jellemző.

Szitakötők kavalkádja
A vízfelszín közelében szitakötők sokasága röpköd, törékeny légivadászok és robusztus acsák köröznek a fejünk felett, néha megpihennek a kajakon vagy épp a karunkon. Ilyen sok szitakötőt egy helyen még soha nem láttam. Legtöbb a sávos szitakötőkből van, amelyek a vízfelszín felett röpködnek, az acsák olyan nagy hanggal közlekednek, mint valami helikopter. Egy víz fölé belógó, ujjnyi vékony gallyon egy méretes szarvasbogár egyensúlyoz. Merész landolás volt, szó se róla.

Miközben evezünk, azt sem tudom, hová nézzek, mit figyeljek, annyi minden történik körülöttünk. Még szerencse, hogy a cikkhez fotók is készülnek, ami időigényes dolog, így viszonylag sokat állunk a kettes kajakkal fotósunkra várva, aki egyszerre van irigylésre méltó és nem túl könnyű helyzetben, hisz téma az bőségesen van, de mozgó kajakból fotózni azért nem kevés kihívást tartogat.

Egy nádas felett barna rétihéják tűnnek fel, meglehetősen idegesek, vijjognak és köröznek felettünk. A fészkük a mellettünk lévő nádasban van, jöttünkre aggódni kezdenek a fiókákért. Meg is szaporázzuk a csapásokat, hogy minél hamarabb eltávolodjunk, ők pedig megnyugodjanak végre.

Sok jó vízitúrázó… nagyobb helyen férne el
István mögöttem ül a kettes kajakban, ő a kormányos, és ahogy haladunk, az az érzésem, hogy a folyó minden kanyarulatát, bedőlt fáját, nádasát ismeri. A folyó itt Túristvándinál a legtöbb szakaszon szinte áll, de ahol összeszűkül a medre, érezhetően nő a sodrása is. A víz a legtöbb helyen sekély, de bizonyos helyeken akár a 7-8 métert is elérheti a mélysége. A folyón sok a kanyar, a belógó faág, sok helyen fatörzsek állnak a vízben, ezért annak, aki a kajakot irányítja, a nem túl nagy távolság ellenére is fárasztó lehet a túra.

István, miközben evezünk, nemcsak a látnivalókat mutogatja, de evezéstechnikai tanácsokat is ad, és kicsit magáról is mesél. Fiatalon a Kisvárda csapatában focizott, egy sérülés miatt azonban a sportpályafutása idő előtt véget ért, később edzőként ért el sikereket. Kicsit meglepődöm, hogy a vízi sportok csak később léptek be az életébe, valahogy azt képzeltem, hogy már kisgyerekként minden nyarat a vízen töltött.

Ez az időszak azonban a rendszerváltozás után érkezett el számára: a piaci résre ráérezve akkoriban kezdett el vízi járművek bérbeadásával foglalkozni. Kezdet kezdetén még vízibiciklijei is voltak. 1989-ben – a nagy üzlet reményében – a négy vízi járműért a Daciáját adta oda cserébe, nem kis megrökönyödést okozva ezzel otthon. A vízibiciklik beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, bár ma már nincsenek meg. Kajak-, kenu- és bringaparkját viszont az elmúlt harminc évben István folyamatosan bővítette és fejlesztette. Később a túraszervezés és -vezetés is bekúszott a feladatok közé. Az elmúlt évtizedek alatt sok-sok emberrel ismertette már meg a hazai folyókat, többek között az Öreg-Túrt is, arra pedig különösen büszke, hogy sok visszajáró vendége van.

Az Öreg-Túron a legtöbben a Sonkád, Kölcse és Túristvándi közötti szakaszt járják, ez a 26 folyamkilométeres szakasz egy kétnapos túra keretei között kényelmesen teljesíthető. Amikor István elkezdett itt a vízitúrákat szervezni, még szinte egyedül volt, ma már viszont sokan mások is szerveznek ide túrákat. Az Öreg-Túr napjainkra felkapott vízitúrás helyszín lett. István szerint a mostani látogatószámot még elbírja a folyó, de ennél sokkal több már nem tenne jót neki. A tömegturizmussal járó klasszikus problémákat azonban szerinte meg lehetne előzni. Ehhez az kellene, hogy a folyó többi részét is alkalmassá tegyék vízitúrázásra, így nagyobb területre széthúzva enyhíteni lehetne a folyóra nehezedő terhelést.

Kastélyok és malmok
Ha valaki vízitúrázni jön ide, annak ajánlatos azért pár plusznapot is belekalkulálni a programba, az Öreg-Túr környékén ugyanis nagyon sok érdekes látnivalót találhatunk. Kihagyhatatlan megállóhely Túristvándi vízimalma, amelyet természetesen mi is megnéztünk, már csak azért is, mert a túránk épp a malom melletti kempingből indult. A még ma is működőképes vízimalom a hajdani birtokos Kende család tulajdonában volt. A malom a szokásostól eltérően három alulcsapós vízkerékkel működik, vagyis a víz sodrása adja az energiát. Egy másik érdekes ipartörténeti emléket találhatunk Tarpán, ahol a település központjában egy szárazmalmot nézhetünk meg.

Nincs messze innen Cégénydányád, az itt álló Kölcsey-Kende-kastélyt báró Kende Zsigmond építtette 1833-ban. A Kende család rokonságban állt a Kölcsey családdal, a költő többször megfordult itt, sőt az épület oromfalára vésett disztichonpárt is ő írta a báró kérésére. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó kastély kiállításain többek között megismerkedhetünk a Kölcsey-Kende család történetével, az idén 40 éves Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet természeti értékeivel, de mindenképpen érdemes a kastélyhoz tartozó parkban is tenni egy sétát.

Nagyaron is várja egy kastély a látogatókat, a falu központjában álló Luby-kastély, amelynek parkjában nemcsak egy gyönyörű rózsakert, hanem egy pálmaház is van. Nem messze innen Petőfi fáját kereshetjük fel. A hagyomány szerint Petőfi ez alatt az öreg tölgy alatt írta A Tisza című versét. A fa, amely ma már sajnos nem él, valószínűleg már valóban itt állt, amikor a költő erre járt, bár a verset Petőfi már Pesten írta, az ihletet azonban az itteni élményei adták.

Kölcsey és Móricz
Ellátogattunk a közeli Szatmárcsekére is, amelynek neve összefonódott Kölcsey Ferenccel. A költő 1815-ben, 25 évesen költözött a településre, itt írta 1823-ban a Himnuszt. A család hajdani kúriája helyén ma a Kölcsey nevét viselő művelődési ház áll, ahol egy emlékszobát is berendeztek. A költő síremlékét a falu református temetőjében találjuk, amely nem csak emiatt különleges. A műemlék jellegű temetőben ugyanis minden fejfa csónak alakú.

A csónakos fejfák eredetére több magyarázat is van. Egyes vélemények szerint ezek az ősi ugor csónakos temetkezési szokást jelképezik, mások úgy gondolják, hogy azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő Tisza áradásakor a halottakat csak csónakban vihették ki a temetőbe. Ennél azonban sokkal valószínűbb egy gyakorlatiasabb megközelítés, amely szerint a csónak formájú rész a fejfa alsó részén található feliratot védi a lecsurgó esővíztől.

Két faluval arrébb, Tiszacsécsén egy másik irodalmi nagyság emlékével ismerkedhetünk meg. Itt született Móricz Zsigmond, akinek emlékházát a falu központjában találjuk. Móricz kisgyerek volt, amikor a család ebbe a Móricz apja által épített, eredetileg taposott szalmával fedett házba költözött.

Pár lépésre az emlékháztól érdemes megnézni a falu templomát. Egyébként is, ha valaki a Felső-Tisza-vidéken jár, a gyönyörű, fa haranglábas templomokat nem lehet kihagyni. Egyik személyes kedvencem Nagyszekeresen, a Gőgő-Szenke partján áll. A 15. századi, késő gótikus templom eredetileg védelmi funkciókat is ellátott, a 18 századig csak egy fahídon át lehetett megközelíteni. Ma már a templomot körbeölelő mederben nem nagyon van víz, de a templom máig megőrizte középkori hangulatát.

A Felső-Tisza-vidék gyönyörű és sokszínű szeglete az országnak, ahol remek vízitúraterepek, sok-sok érdekes látnivaló és hihetetlen vendégszeretet várja a látogatókat. Érdemes mindezt akár nyáron megtapasztalni.

A cikk a Turista Magazin 2022. július-augusztusi lapszámában jelent meg.