2015. március 13-tól szeptember 13-ig látogatható az Indulj el egy úton… Kallós Zoltán című tárlat a szentendrei skanzenben. Az erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő életét és munkásságát bemutató kiállítás három részletben, egymást kiegészítve várja a látogatókat.
Kallós Zoltánban Bartók és Kodály mellett a 20. század egyik legnagyobb magyar folklórgyűjtőjét tisztelhetjük. Az általa Erdélyben és Moldvában gyűjtött néprajzi, népzenei anyag a mai napig páratlan. Korán felismerte a hagyományos kultúra gyorsuló változását, és életét mintegy küldetésként teljesen a kutatásnak szentelte.
A skanzen bejárati épületének PontItt kiállító terében a Kamerával a kézben című minitárlat képek és videók segítségével engedi láttatni Kallós Zoltánt.
A fő kiállítás a Skanzen Galériában kap helyet, ahol egy időutazás formájában, különleges tárgyak segítségével, nem mindennapi történetekkel színesítve kerülhetnek közelebb a látogatók az erdélyi népi kultúrához, a kisebbségi léthez, a kutatás szenvedélyéhez.
Harmadik elemként a Skanzen Felső-Tiszavidék tájegysége átalakul Tánccsűrré, ami nevéhez híven igazi táncműhely. Itt ki-ki elsajátíthatja az egyszerűbb tánclépéseket, önállóan vagy rendezvények keretében táncoktatók segítségével, ahogy teszik ezt ma Válaszúton a nyári tánctáborokban.
Kallós Zoltán számos korábbi, rendszerváltás utáni elismerése mellett 2014-ben nyerte el a Nemzet Művésze megtisztelő címet.
Kallós Zoltán 1926. március 26-án a mezőségi Válaszúton (Kolozs megye) született, és jelenleg is ott él. Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd tanított Magyarvistán, Köbölkúton, a moldvai csángó faluban, Lészpeden s közben folytatta a már diákként megkezdett néprajzi és népzenei gyűjtéseket. Később tanult a kolozsvári Georghe Dima Zeneakadémián is. Volt szakirányító a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál, majd politikai nézetei miatt az ötvenes években letartóztatták, összesen két évet töltött különböző börtönökben. Közel nyolc éven keresztül (1956-64) a Gyimes-völgyében, Gyimesfelsőlokon élt és tanított, majd egy ottani faipari vállalatnál dolgozott. Ebben az időszakban barátaival sokat járta Erdélyt, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait, ahol táncosok, zenészek, énekesek után kutatott, népzenei és néptáncfelvételeket készített, filmezett. Meghatározó volt életében, amikor az 1960-as évek első éveiben Kodály Zoltántól egy Loewe Opta típusú magnetofont kapott népzenei felvételek készítésére. 1968-ban visszakerült Kolozsvárra, és az ifjúsági táncházmozgalom egyik nagy hatású tanácsadójaként működött. A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Ismertségét Magyarországon és Romániában az 1970-ben megjelent Balladák könyve hozta meg. 1996-ban újabb kiadás született: Ez az utazólevelem. Balladák új könyve címmel. Legutóbbi, teljes kiadása CD melléklettel 2014 novemberében jelent meg Balladáskönyv címmel, a Kallós Zoltán Alapítvány kiadásában, Válaszúton.
Kapcsolódó cikkek:
Őrség - A szerek birodalma
