Egy sokat fotózott és egy tavaly felfedezett égi objektum szerepel 2021 két utolsó hónapjának legszebb asztrofotóin. Utazzunk együtt a csillagok közé a különleges képek segítségével!
2021-ben a Magyar Asztrofotósok Egyesülete minden hónapban megválasztotta a hazai asztrofotósok munkái közül a legszebbet, legérdekesebbet vagy épp legújszerűbbet. Novemberben egy, már sokszor megörökített objektum, a Cassiopeia csillagkép egyik csillaga került fotóra egy újszerű kompozícióban, decemberben pedig egy tavaly felfedezett üstökös tündököl a hónap asztrofotóján. A képek mellett most sok érdekességet is megtudhattok erről a két égitestről.
A „kirobbanó” Gamma Cassiopeiae
Tóth Bence fotójának főszereplője a Gamma Cassiopeiae csillag, amely 550 fényévnyi távolságban van tőlünk. Azért nyerhette el a Hónap Képe címet ez az asztrofotó, mert minőségében és részletességében is kitűnik a többi Gamma Cassiopeiae-s kép közül, valamint az egyedi, újszerű kompozíciója is különlegessé teszi. Bence a látómezőbe szerkesztette a HD6130 jelű, jobb alsó sarokban látható csillagot is, melyek remek párost alkotnak a Gamma Cas-szal. Átlósan ábrázolja a régiót, így a ködfoltoknak egész láncolata kirajzolódik a látómezőben balról jobbra haladva.
Gamma Cas és barátai
Ez a csillag egy úgynevezett eruptív változócsillag, amelynek izgalmas fizikája, és valóságos kozmikus környezete teszi érdekessé.
Minden csillag változtatja a fényét, ahogy a különböző fejlődési szakaszain áthalad. Ezeket a változásokat azonban nem tapasztalhatjuk meg, mivel évmilliárdok is eltelhetnek, mire észrevehetővé válnak. Vannak azonban olyan csillagok, melyek emberöltők vagy igen rövid idő alatt is produkálnak valamilyen változást. Az ilyen csillagokat változócsillagoknak, röviden változóknak nevezzük.
A csillagok fényességének változása többféle okból lehetséges, az eruptív változócsillagok fényesség-ingadozását más változócsillagokkal ellentétben a csillag felszíne fölött a kromoszférában és a koronában lejátszódó jelenségek, kitörések és intenzív anyagkiáramlás okozza. A Gamma Cassiopeiae fényessége 2.15 és 3.4 magnitúdó között mozog, forgása rendkívül gyors, kerületi sebessége 300 km/s, ami miatt a csillag egyenlítője mentén kidudorodik. Az erős sugárzás hatására a dudorból elszökő anyag forró és ragyogó gyűrűt képez a Gamma Cas körül, aminek méret ingadozása, kitágulása és összehúzódása okozza a fényességváltozást. A csillag éppen jelen időszakában használja fel hidrogénkészletének utolsó tartalékait, és indul el a vörös óriássá válás útján. Felszíni hőmérséklete rendkívül magas, 30900 Kelvin, hatalmas mennyiségű, Napunknál 55 ezerszer több energiát sugároz a kozmoszba, és ezt tetézi azzal, hogy energiájából tízszer több röntgensugárzásra telik neki, mint a hozzá hasonló színképtípusú rokonainak.
Izgalmas ködpamacsok
A Gamma Cassiopeiae kékes fénye közeli ködfoltokról verődik vissza. Ezek a ködösségek a Gamma Cas fizikai közelségében, 3-4 fényévnyire helyezkednek el tőle. Üstökösszerű alakjukat a csillag agresszív ionizáló ultraibolya sugárzása és a nagy energiájú csillagszele hozza létre. A vörös árnyalatot az ionizált hidrogén emissziója kelti, a kékes derengés pedig a Gamma Cas fényének reflexiója. A ködfoltokban a csillagkeletkezés jelenségét keresik a csillagászok, számításaik alapján a kozmikus felhők belsejében a hőmérséklet 500 és 700 Kelvin körüli lehet. Ez a hőmérséklet langyosnak számít, ami nem zárja ki az esetleges csillagbölcsők kialakulásának a lehetőségét
2021 felfedezettje
Az év utolsó hónapjában egy újonnan felfedezett égitestről készült kép nyerte el a Hónap Képe címet. Kiss Péter a C/2021 A1 jelzésű, Leonardnak elkeresztelt üstököst fotózta le, amelyet 2021 januárjában G. J. Leonard fedezett fel a Mount Lemmon csillagvizsgálóból, Arizonából.
C/2021 A1 (Leonard)
Az üstökös december elején már láthatóvá vált hazánkból, és december első hetében lett igazán izgalmas a megfigyelhetősége, amikor a borult időjárást derült éjszakák váltották fel. A kométa december 12-én lett volna a legfényesebb, amikor 35 millió kilométerre közelítette meg bolygónkat, de a hónap második felében több látványos kitörést is produkált, emiatt december végére jóval fényesebb lett a számításokhoz képest. Az égi jövevény aztán a nap felé közeledett, pályájának napközelpontját január 3-án érte el. Ez a jelenség sajnos csak a déli féltekéről volt megfigyelhető.
Új távcsőhöz új üstökös dukál
December elején derült idő ígérkezett, így Kiss Péter kitelepült Belecskára új, saját építésű 250/1000-es Newton távcsövével, és az eltervezett tesztfotók mellett az üstököst is meg szerette volna örökíteni. Hajnali négy és fél hat között volt szabad távcsőidő, ráadásul az égbolt is viszonylag tiszta volt. Némi fátyol azért megjelent az égen, de a képfeldolgozás így sem volt. Amit tanulságként azért levont Péter, hogy az 1 perces expozíciós idő is sok, mert látszik a nyers képeken a kométa elmozdulása, a fél perc jobb lett volna. Az elkészült képen még rengeteg apró háttérgalaxis is feltűnik, amelytől még izgalmasabb lett a végeredmény.
(Változócsillagok forrás: csillagaszat.hu)
