Decemberben szervezetünk nagyon vágyna már a pihenésre, a lassításra, ehelyett azonban az átlagosnál is nagyobb rohanásban és feszültségben töltjük ezeket a napokat. Még jó, hogy a természetre ilyenkor is számíthatunk.
Télen a természet is nyugalmi időszakba lép, energiát gyűjt ahhoz, hogy tavasszal, nyáron teljes erőbedobással tudjon pompázni. „Az ember is természeti lény, nem tudjuk magunkat függetleníteni a természet körforgásától, még ha azt is hisszük, hogy ez lehetséges. Főleg akkor lehet ilyen illúziónk, ha nagyvárosban élünk, mélygarázsból mélygarázsba közlekedünk, és észre sem vesszük, hogy az őszből már a télbe váltottunk”- mondja Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója.
Csendben lenni, lelassulni
A nemzetközi slow mozgalom legaktívabb hazai képviselőjeként a Slow Budapest a túlhajszoltságra szeretné felhívni a figyelmet, és egy lassabb, egyensúlyra törekvő életmódot szeretne népszerűsíteni. Ez, ilyenkor év vége felé különösen aktuális. „Talán a december az az időszak, amikor leginkább szükségünk lenne a lassításra. Ez egy kifelé áradó, felpörgetett időszak, de közben meg nagyon is vágynánk arra, hogy lelassuljunk, hisz mélyen valahol ez van belénk kódolva, és ez az ellentmondás hordoz magában némi feszültséget”-mondja Nelli.
Ráadásul az ünnepi készülődésnek is van egy feszültsége, a munkában is felpörgetett időszakot élünk, még a szabadság előtti utolsó napokban is határidős feladatok sorakoznak előttünk, és valahogy az élet minden területén azt gondoljuk, hogy most kell lezárni dolgokat, és az új dolgokat mindenképpen január elsején kell elkezdenünk.
Nem januárban kell elkezdeni heti négyszer sportolni, új szokásokat kialakítani, mert ilyenkor még nagyon fáradtak vagyunk, erre majd a tavasz lesz a megfelelő.
A sport, a mozgás persze fontos és jót tesz, de ne most akarjunk egyéni rekordokat dönteni, egy kellemes séta, egy laza túra esik most igazán jól a szervezetünknek.
Nelli szerint fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy az a feszültség, amit érzünk, természetes ilyenkor. Természetes, hogy aluszékonyabbak vagyunk, hogy nincs elég energiánk, hogy nehezebben vesszük rá magunkat az edzésre, mint nyáron. De a helyzet elfogadásában az is sokat segíthet, ha tudatosítjuk, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, ennek mindannyian részesei vagyunk.
Az év végi rohanásban szánjunk időt a saját pillanatokra, kérdezzük meg magunktól, mire lenne szükségünk ahhoz, hogy megnyugodjunk, lassítani tudjunk. Ez most a legjobb időszak lenne arra, hogy csendben legyünk, befelé figyeljünk. Törekedjünk erre, de fogadjuk el azt is, hogy ez egy tökéletlen, feszültségekkel teli hónap, és nehéz az év utolsó napjaiban ezerről hirtelen hatvanra lassítani. Ez egy hosszútávú építkezés, amit nem fogunk két hét alatt elsajátítani, de elkezdeni a legnagyobb év végi pörgésben is el lehet.
Legyen egyszerűbb az ünnep
A gyerekek számára a karácsonyi időszak különösen zsúfolt. A Kim John Payne könyvén alapuló, világszerte egyre népszerűbb Egyszerűbb gyermekkor-filozófia egyik kulcstétele, hogy a mai gyerekek tárgyakkal, játékokkal túlzsúfolt környezete feszültté, nyugtalanná teszi őket. Ez karácsony táján különösen igaz. Épp ezért ajánlja Faragó Ági, Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, hogy tárgyak helyett élményeket is ajándékozzunk. A gyerekek úgy az ötödik ajándék táján elvesztik érdeklődésüket, ráadásul emlékként az élmények sokkal inkább megmaradnak, mint a játékok.
Ágiék az adventi naptárt sem játékokkal és édességgel rakták tele, kislányuk minden nap két fotót talál, amelyeket egy kézzel készített albumba tesznek. Az adventi naptárba az egyszerű élmények is nagyon jók lehetnek, például az, hogy gyertyát gyújtunk a vacsorához, a nappaliban piknikezünk, vagy gyertyafényes fürdés lesz este.
Túl sok inger
Az élményeket sem érdemes azonban mértéktelenül halmozni egy gyerek életében, mert ez is hamar túlterheltté teheti őket, amitől aztán nehezen kezelhetőek lesznek. „A karácsonyi időszakban minél több természetben eltöltött kirándulást, sétát iktassunk be a gyerekekkel”- javasolja Ági. „Ebben a két hétben sok emberrel találkozunk, sok az inger, mindig történik valami, fontos, hogy ezt ellensúlyozzuk, és legkönnyebben a természetben eltöltött idővel tudjuk megtenni. A valódi közeg, ahol igazán jól érzik magukat a gyerekek, az a természet, ahol egy bottal vagy néhány kaviccsal, sokkal jobban elvannak, mint egy drága játékokkal túlzsúfolt szobában, ahol túl sok inger veszi őket körül.”
Ráadásul gyerekként ezek a család programok különösen fontos közös élmények, amelyekre nagyon jó visszaemlékezni. Egyszer én magam is voltam Ági egyik Egyszerűbb gyermekkor workshop-ján, ahol mindenkinek le kellett írnia egy számára kedves gyerekkori emlékét. Szinte mindannyian olyan emléket idéztünk fel, amikor családunkkal kirándultunk, piknikeztünk, játszottunk, vagyis minőségi időt töltöttünk együtt a természetben. Persze ez akkor, gyerekként nem tudatosult, és nem neveztük így, de sok évtizeddel később ezeket az élményeket őrizzük magunkban boldog emlékként, amire ennyi idő távlatából szívmelengető gondolni. Felnőttként, szülőként ennél szebb ajándékot mi sem adhatunk saját gyerekeinknek.
A cikk először 2019 decemberében jelent meg.
