A magyar–szlovák országhatárral kettéosztott Gömör–Tornai-karsztvidék legizgalmasabb karsztjelenségeit kétségtelenül a föld alatt, méltán híres barlangjaiban kell keresnünk. Ugyanakkor ennek a páratlan hangulatú vidéknek a felszíni karsztformái is bőven tartogatnak élményeket, amelyek között az egyik leglátványosabb a Szilice falu mellett található jégbarlang bejárata.
A határtól nem messze a szlovákiai Szilicétől (Silica) délnyugatra fekszik a Gömör–Tornai-karszt egyik legcsodálatosabb képződménye, egy hatalmas sziklafal, aminek tövében Európa legalacsonyabban fekvő „jegesbarlangja” bújik meg. A szakadékos mélybe korláttal ellátott lépcsők vezetnek, ily módon közelebbről is megszemlélhetjük a csodaszámba menő képződményeket. A hatalmas száda környezetében hiába keresünk forrást vagy egyéb vízszivárgást, mégis – évszaktól függően – hatalmas jégcsapokat, beljebb egybefüggő, több méter vastag padozati jeget figyelhetünk meg.
Hogy került ide jég, és hogy marad meg egész évben?
A jég képződésének és megmaradásának oka a helyi sajátosságok (földtani, talajtani, vízháztartási és klimatikus viszonyok) véletlenszerű kölcsönhatásából fakad. A barlang bejárati részének áthajló sziklafalai északra néznek, így a nap ide közvetlenül sosem süt be. A bejárat alsó része egy beszűkülő légzsákra hasonlít, amelyben légáramlás híján egy aránylag állandó klímatér keletkezik, 0 °C körüli hőmérséklettel és magas páratartalommal.
Miután a hideg levegő lefelé áramlik, a barlang légcsapdaként működik, a téli hideg megreked benne. A felszínre hulló csapadék átszivárog a vékony talajrétegen, valamint a több 10 méter magas kőzetréteg repedésein, eközben lehűl, majd a barlang hideg légterében kisebb-nagyobb jégcsapokat formál, a lecsöpögő víz pedig az aljzaton fagy jéggé. A főleg a télutó és a tavasz folyamán lezajló jégképződés eredményei a néhány méter hosszúságú jégcsapok, illetve az aljzaton keletkező jégrétek és a jégoszlopok.
Ha sok a csapadék, jégoszlop is kialakulhat
A barlang föld alatti, hatalmas termét – amelyet csak engedéllyel lehet látogatni – már a kőkori és bronzkori ember is ismerte. Az 1100 méter hosszan feltárt járatból számos értékes régészeti lelet került napvilágra, de tudományos szempontból a hely gerinctelenjeinek hosszú listája is figyelemre méltó. Külön ki kell emelni a magyar vakfutrinkát, amely csak az Aggteleki-karszt három barlangjában, a Szilicei-fennsíkon, illetve a Gömör–Szepesi-érchegységben fordul elő. Sajnos a mohával és páfrányokkal díszített üregrendszernek az elmúlt évtizedek kutatásai, emberi beavatkozásai csak ártottak, ahogyan a globális klímaváltozás is fenyegeti a barlang alján összegyűlt, évszázados jég jövőjét.
Az óriási mohos sziklafal már önmagában is lenyűgöző, vadregényes hangulatot áraszt, a mélyben megbújó barlangbejáratnál látható jégcsapok pedig csak tovább fokozzák az élményt.
A barlang bejáratáig mehetünk le lépcsőkön, onnantól kezdve viszont már engedély kell
A Szilicei-jégbarlangot a településről másfél kilométeres sétával érhetjük el a sárga turistajelzésen, de még ennyit sem kell gyalogolnunk, ha a zsákfalu országútja mentén kialakított parkoló felől közelítjük meg a nem mindennapi képződményt. Érdemes továbbá a Gömör–Tornai-karsztvidék más nevezetességét is felkeresni, amihez a márciusi Turista Magazinban egy remek túratippel is szolgálunk. Előjáróban annyit elárulhatunk, hogy ez az Aggtelekről induló és Szlovákiába is átlátogató körtúra nem csupán a felszíni karsztformákról szól: egy csendes és változatos dombvidéket fedezhetünk fel vadregényes erdőtájjal, festői várrommal, meghitt kis falvakkal.
IDE KATTINTVA megrendelheted a Turista Magazin márciusi számát! Korábbi lapszámainkat pedig
ITT TUDOD ELÉRNI.
