Katica télen?

A Börzsöny élővilága csoportba posztolta Kléri János ezt az érdekes apróságról készült fotóját, és bár nem volt biztos benne, hogy pontosan melyik fajt látja, azt viszont sikerült beazonosítani, hogy füsskatához volt szerencséje november végén a Börzsönyben.

Ráadásul nem is egy, hanem több példány kóricált a havon, ami első pillantásra fura lehet, de ha már hallottál a téli szúnyogról, vagy a hótücsökről, akkor nem is annyira extrém dolog, hogy aktív rovarokkal találkozunk a havon.

Ám azt érdemes tudni, hogy azok a fajok, amelyek kifejezetten ebben a hideg időszakban elevenednek meg, azoknak nemcsak céljuk van ezzel, hanem szuper védekező technikák birtokában vannak ahhoz, hogy ne fagyjanak meg. Erről egy korábbi cikkünkben bővebben is olvashattatok már, ha még nem láttad, akkor pótold hamar, mi viszont most ennek a pettyes lénynek a kilétét és szándékait kutatjuk tovább.

Vajon mi lehet ez a kis pettyes?

Megkerestük Ujvári Zsoltot, aki amellett, hogy biológus, hobbiként természetfotókat is készít, és főként makrofotósként ismerhette meg a nagyközönség. Olyan, szabad szemmel nem látható élőlényeket is bemutat fotós közösségi oldalán, mint az egészen pici pókok, atkák, ugróvillások vagy épp a helyes gömböcugrókák.

De abból is van többféle, és a pettyek, azaz a cseppek számánál volt egy kis tanakodás, de végül a tizenhatcseppes füsskata (Halyzia sedecimguttata) lett a befutó, amit Rahmé Nikola is megerősített, aki szintén az apró rovarok nagy tudója.

Havon masírozó katicák

Nos, most már tudjuk, hogy egy érdekes nevű katicabogárral van dolgunk, ám azt még mindig nem, hogy ugyan miért grasszált több példánya is a havon, miközben ezeknek a kis rovaroknak az imágója áprilistól októberig aktív.

Zsolt szerint most sem arról lehet szó, hogy valamiért megszakították a téli hibernációt, vagy épp annyira kis ügyetlenek voltak, hogy még nem találtak menedéket, csupán az enyhe tél marasztalhatta a füsskatákat, bár teljes biztonsággal ő sem tudta megmondani, hogy pontosan miért maradhattak ennyire aktívak. Elmondása szerint egyáltalán nem furcsa egy ilyen találkozó, ő is látott már havon sétáló ormányos bogarat, tolvajpoloskát, pókokat, például virorláspókokat, pedig ezek imágója szintén nem aktív télen.

Az is valószínű, hogy már táplálkozni sem táplálkoznak ilyenkor, és nemcsak a lelassult anyagcsere miatt, hanem ebben az időben már nem igazán találnak táplálékot. A katicabogárfélék nagy része egyébként levéltetveket fogyaszt, kivéve a mi tizenhatcseppesünk, amely lisztharmatgombákkal táplálkozik, mint a tizenkétcseppes.

Az igazság az, hogy a valódi miértre nem lesz most válasz, mert főként a rovarok hatalmas száma miatt rengeteg a még nem kutatott terület.

Reméljük, hogy sikerült nekik, ugyanis nem egy életbiztosítás a havon mászkálni, no nem a hideg miatt, hanem mert így jobban észreveszik őket a madarak, és hamar összekapkodhatják őket.

Az is rejtély marad, hogy a havon sétáló füsskaták hogyan védekeznek a megfagyás ellen, amelyeket télen aktív rovartársaik remekül megoldottak, például a testükben keringő, fagyállóként funkciónáló speciális fehérjékkel.

A fura téli találkozó mellett az is érdekes, hogy sokan nem is tudnak róla, hogy léteznek füsskaták. Mi is most hallottunk róluk először, és ha katicabogarakra gondolunk, az emberek nagy többsége a hétpettyest és a harlekinkaticát ismeri csupán. Pedig rengeteg fajuk létezik, a világon kb. 6000 faja él, és hazánkban is 90 fajt ismernek. Neveik is érdekesek, hiszen a katicákon kívül vannak köztük bödék, félbödék, bödicék, szerecsenbödék, törpebödicék, szerecsenkaták, katókák és a már megismert füsskaták.

A „mesekatica” és a harlekin

És most itt az ideje tisztázni egy tévhitet is. Mert nem minden katica harlekin, ami nem piros és amin nem hét petty díszeleg. Gyakran esünk abba a hibába, hogy egyből harlekint kiáltunk egy hétpettyestől eltérő katicabogár láttán, pedig rengeteg hazánkban honos faj él.

Létezik például két-, öt-, tíz-, tizenkilenc-, sőt, huszonkétpettyes katica is, és színében is sokféle lehet. Az viszont tény, hogy könnyen össze lehet téveszteni őket nemcsak egymással, hanem a változatos kinézetű harlekinkaticákkal is, és épp ez okozhatja a zavart a fejekben.

Ahogy már korábban írtuk, a harlekinkaticának a megjelenése igen változatos, ezért is kaphatta a sokszínű katica nevet, és ez az, amiért nehéz a védekezés ellene, hiszen nagyon könnyen össze lehet téveszteni őshonos fajokkal. Ujvári Zsolt szerint még a rovarszakértőknek is sokszor nehéz feladvány a katicák azonosítása, így nem könnyű a harlekinkatica irtására hatékony módszert találni.

Könnyen összetéveszthető például a hazánkban nagyon is honos, „csupán” két pettyel rendelkező kétpettyes katicával, ami egyébként egy igen hasznos állatka a mezőgazdaság számára. De harlekinnek nézhetünk egy szemfoltos katicát is a „túl sok” pöttye miatt, pedig ez egy igen ritka fajnak számít Magyarországon, és pont a harlekinkatica szorította ki sok helyen az élőhelyéről.

A harlekin fekete alapon vörös foltos változatait is össze lehet keverni őshonos fajokkal, mint mondjuk egy vesefoltos vagy négyfoltos szerecsenkatával.

Ami biztos, hogy a cikkünk apropóját adó tizenhatcseppes füsskatának talán nem kell attól tartania, hogy harlekinnek nézzék, de neki köszönhetően most megtudhattuk, hogy milyen változatos is a katicák világa, és hogy nem a mesék hétpettyese az egyetlen kedves és hasznos katicabogár a földön.