Kék kitérők a kékről, avagy látnivalók Szarvaskőn

Eger és Mónosbél között nem akármilyen szurdokvölgy kanyarog, amelynek pompás falai a Nyugati-Bükk peremét képzik. Az erre járó autóból és a vasút ablakából is szemügyre veheti az Eger-patak által kísért festői sziklatájat, de az igazi élményért már túracipőt kell húznunk.

Mi sem jelzi jobban e térség szépségét és egyediségét, hogy az Országos Kéktúra is erre halad, keresztül a völgyben megbúvó Szarvaskőn, aminek közvetlen környezetében nem mindennapi élményben lehet részünk. A kéken túrázók akár Tardos-bérc felől érkeznek, vagy dél felől a Major-oldal lankáján, mind két irányból lenyűgöző, a hazai tájban egyedinek mondható panoráma fogadja őket. Ez viszont még messze nem minden, mert az élmény tovább fokozható, ehhez csupán kis kitérőket kell tennünk.

A Major-tető kilátója
Aki dél felől érkezik a kéken, azt a Hegyes-kő panorámás platóját követően a Major-oldalba vezetik le Szarvaskőre a jelzések. Mielőtt betérnénk a faluba, érdemes még egy darabon fent maradni a hegynyeregben, és a kék jelzésű turistautak csomópontjánál egyenesen továbbmenni a Major-tető kanyont képző magaslatára, ahonnan bámulatos körpanoráma tárul elénk az itt álló 30 méter magas kilátóból.

A fából épült kilátó egy megállapodásnak köszönhetően jött létre. 2004-ben egy mobilszolgáltató épített ide átjátszótornyot, de a községtől erre csak úgy kapott engedélyt, ha az építmény a turisták érdekeit is szolgálja.

A Szarvaskő délkeleti oldalában magasodó markáns szirt tetejéről körbenézve rögtön megértjük, miért szokták az előttünk elterülő községet hazánk legszebb fekvésű települései közé sorolni.

A fedett kilátóból a pompás sziklatáj mellett feltűnik az alattunk megbúvó kis falu, továbbá a szemközti sziklatorony csipkézett vonalai, ahol anno Szarvaskő erőssége állt. Tekintetünkkel végig kísérhetjük a Nyugati-Bükk hullámzó, egybefüggő erdőségekkel fedett szemet gyönyörködtető végtelenjét, a távolban pedig a Bükk-fennsík déli peremét jelző „köveket” is megpillanthatjuk.

A figyelmes szemlélő a Bél-kő bányászat által megskalpolt jellegzetes csúcsát is felismerheti, de a kilátóban kihelyezett információs táblával a környéket kevésbé ismerők is remekül tájékozódhatnak.

Alapvetően a kilátó panorámája északi és keleti irányba vonzza a tekintetet, aminek látképével órákig is elenne az ember, de dél és nyugat felé is szemlélődhetünk. Előbbi irányban Eger városára látunk rá, utóbbiban a Bükk egyre szelídebb határvidékére, illetve a távolban felsejlő Mátra hatalmas tömbjére.

Az alig több mint 300 lelket számláló Szarvaskő már a 13. és 16. században vámszedő-, illetve várhely volt, ami a völgyben húzódó fontos kereskedelmi vonalat ellenőrizte. Ekkor még azonban nem így hívták ezt a helyet: Szarvaskő helynevének eredete nem is a településhez, hanem az északról föléje magasodó sziklahegyhez (mai nevén a Várhegyhez) kapcsolódik, amelynek elnevezése részben mondákból, történeti dokumentumokból, népi megfigyelésekből, tapasztalatokból fakad.

Az egyik legenda szerint a sziklahegy neve onnan származik, hogy egy hajtóvadászat alkalmával egy űzött szarvas ijedtében a szikla csúcsáról a mélybe ugrott, innen nevezték el a szirtet Szarvas-kőnek. Egy másik népi magyarázat szerint, még a vár megépülése előtt, itt gyakran deleltek a szarvasok.

Szarvaskőn ma minden van, amit egy turista megkívánhat. Itt találjuk az OKT egyik bélyegzőjét, több szállás közül válogathatunk, és természetesen útravalóval is feltankolhatunk, mielőtt tovább folytatnánk az utat. Mi ezt észak felé tesszük, azaz felkapaszkodunk a várhegyhez, amin a kék várjelzés kis kitérőjével közelebbről is megcsodáljuk a vár maradványait, és persze a csodálatos kilátás részét képző szűk kanyont.

A várhoz vezető kaptatós úton a kéktúra és a tanösvény együtt halad. Már a felmenet során szemügyre vehetjük azokat a geológiai érdekességeket, amit a tanösvény táblái is jelölnek. Aki kicsit is ismeri a Bükköt, az tudja, hogy a hegységet alapvetően üledékes kőzetek építi fel, így a Várhegy alatti vulkanikus kövek forma-, és színvilága rögtön szemet szúrhat még a laikusok számára is.

A völgytalp kimosódásaiban, illetve feljebb, a hegyoldalban is előbukkan a Várhegy bazaltját körülölelő júra korú pala. Ez a kőzet agyag, kőzetliszt és finom homok szemcsékből áll, az enyhe metamorfózis hatására tömörödött és palásodott. A palában mangángumók, mangánlencsék figyelhetők meg. A gumók néhány cm nagyságú, sötétbarna-fekete színű fényes, kavicsszerű alakzatok, míg a lencsék 10-20 cm vastagságúak és a 0,5 m hosszúságot is elérhetnek.

Feljebb érve az ösvényen sötétszürke színű, finoman rétegzett pala és fekete gyufaszálszerű hasábokra szétváló palát láthatunk. A fekete szín a bazalt közelségét jelzi. Az egykori forró láva kissé „megéget­te” az üledéket, a benne levő szerves anyag kokszosodott, így sokkal tovább ellenáll az oxidációnak. Felérve a hegygerincre bazalt jelenik meg a felszínen. A kőzet eredeti színe zöldesszürke, de felszíne a benne levő vasásványok mállása miatt rozsdásbarna. Éles, szilánkos törésű, és igen finom szemcsézettségű.

Mielőtt felkapaszkodunk a várrom hívogató sziklaormára, érdemes védőárok rövid szakaszát is felfedezni. A 3 m-nél mélyebb belső védőárkot anno egy természetes repedés kitágításával alakították ki. Az árok északkeleti falában a víz alatti gyors kihűlés miatt összerepedezett lávapadok láthatók. A keleti oldal már jórészt párnalávából épül fel, ami a víz alatti bazaltos lávafolyás jellegzetes képződménye.

Fent a Várhegy tetején
Sajnos Szarvaskő várából mára alig maradt valami, ennek ellenére a csekély romoknak otthonául szolgáló sziklaszirt túránk legvarázslatosabb helyszíne. Innen az erózió által létrejött völgyszoros északi bevágódására is rálátunk, illetve a Veres-oldal meredek, kopár lankáira.

Szemközt a Keselyű-hegy tornyosul, az alattunk tátongó mélyben pedig ismételten rálátunk a falura, továbbá hágóba vezető vasúti pályára, ami alagutakkal tört magának utat. A Várhegy korláttal ellátott kilátóteraszáról az egykori erősség egy toronymaradványa is kivehető, illetve néhány alapfal is látszik, de lényegében a vár teljesen elpusztult.

Az 1900-as évek elején még állt a homlokfala, sőt, egy olyan falszakasza is, amely két ablak- és egy ajtónyílást foglalt magába. Köveit azóta a helyiek elhordták építőanyagnak.

Szarvaskő meredek kőfalai és a környező hegyoldalak a Bükk legszebb vulkanikus eredetű szikláit tárják elénk, ahol a napsütésnek kitett oldalakon nyílt füves növényzetet, sziklagyepet találunk. A sziklagyepek számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont, amelyekre jellemző, hogy jól tűrik a rideg körülményeket, a szárazságot és a nagy hőingadozást.

Az itt található magyar kőhúros szilikát-sziklagyep névadó növénye a kis, fehér virágú, kárpáti-bennszülött növényfaj, a magyar kőhúr. A sziklagyepek főleg tavasszal gyönyörködtettnek színpompájukkal, de a látvány évszaktól függetlenül is megkapó. A sziklákat pásztázva biztosan rátalálunk a pozsgások errefelé leggyakoribb képviselőire: a vízraktározásra képes – ezért a csupasz sziklákon is megélő – kövirózsák, varjúhájak és kőtörőfüvek foltjaira.

Aki a vártól nem Szarvaskőre tér vissza, annak az északra tartó Országos Kéktúra újabb csodás panorámákat és mesés erdőtájat tartogat, mielőtt megérkezne az innen 9 km-re fekvő, számos látnivalót tartogató Bélapátfalvára, amelynek egyedi értékeire szintén megéri rászánni az időt és energiát.