A Mátra sok mindenért szerethető, de legfőképpen vadregényes patakvölgyei, sziklaszántásos hegyoldalai, ligetes bércei, festői panorámái vonzzák a természetjárókat. Ennek a körtúrának az élménypalettáján mindezeket megtaláljuk, sőt, még többet is.
Hazánk legmagasabb pontját akár járművel is meghódíthatjuk, de aki szeretne igazán megismerkedni ezzel a mesés környezettel, annak nem kérdés, hogy bakancsot húz és gyalog vág neki a tájnak. A Kékes számos útvonalon, úgymond ízlés szerint megrohamozható: hosszabb és rövidebb, izzasztó és kevésbé combos felmenetekkel is feljuthatunk a tetejére, miközben több látnivalót és érdekességet is útba ejthetünk. A Mátrafüredről induló, 12 km-es körtúra amolyan Jolly Joker, mert nem túl nehéz, ellenben roppant élménydús terepezést ígér, betekintést engedve a Mátra vadabb miliőjébe is.
A Bene-patak időnként hatalmas sziklákat is megmozgat
A Gyöngyöshöz tartozó, a kikapcsolódást keresők körében igen népszerű Mátrafüred 1893-ban kapta nevét hideg vizű fürdője után. Korábban még Bene néven volt ismert, amely falu életében fontos szerepet töltött be a határában csörgedező patak, ami már a középkorban is malmokat hajtott meg. Az 1850-es években még 17 kalló és 26 vízimalom működött Benén, de az iparosodással nem tudta felvenni a versenyt, ezért a 19. század második felére teljesen elnéptelenedett. A malmoknak mára nyoma sincs, de a Bene-patak most is fontos szerepet tölt be a település életében, ugyanis ez a vadregényes vízfolyás adja egyik fő vonzerejét. Mi sem hagyjuk ki ezt a pazar sziklagörgeteges látványt, mielőtt teljesen belemerülnénk a mátrai rengetegbe.
A Bene-patak a 800 méter feletti magasságban, a Kékes oldalában fakadó Somor‐ és Csatorna‐patak Mátrafüred feletti egyesüléséből jön létre. A déli irányban haladó patak 31 kilométert tesz meg, mielőtt Nagyfüged déli részénél eléri a Tarnát.
Mátrafüred északkeleti határában hagyjuk magunk mögött a civilizációt. Csupán egy rövid szakaszon követjük a Bene-patakot, de a kék háromszögjelzésen tovább kísér minket a víz útjának elbűvölő látványa. Ekkor már a Csatorna-völgyben járunk, amit mára teljesen visszahódított a természet. Nem is oly régen még keskeny nyomtávú erdészeti vasút pályája kanyargott a meredek hegyoldalban, és a leszaladó víz erejét is több ponton zabolázta vízmű. A legenda szerint már a középkorban kiépített csatornarendszer biztosította a víz erejének hasznosítását, innen ered a patak neve is.
Vadregényes patakvölgy és sziklatáj
Hangulatos erdei pihenőket és az Ördög-forrás (korábban Hertelendy-forrás) kiépített, esőházzal is ellátott piknikezőhelyét érintve jutunk egyre feljebb a Csatorna-völgy partfalába kapaszkodó hullámzó ösvényen. Minél feljebb érünk, a völgy annál inkább feltárja előttünk a vad mátrai táj színe-javát: a meredek oldalak kőfolyásaiból kinövő szürke törzsű bükkök sejtelmes tömegét, az egyszerre zord és megkapó látványt nyújtó mohalepte sziklák tengerét.
A Csatorna-völgy felső részén már szuszogós emelkedéssel hágunk fel a Nagy-nyaknak nevezett, 872 méter magas kiszögellésre. 900 méteres magasságtól a csúcsig magashegységi (montán) bükkösöket találunk, köztük a Mátra utolsó őserdőmaradványait. A montán bükkösök hűvösebb mikroklímája, magasabb páratartalma rendkívül értékes élővilágnak nyújt élőhelyet. A Kárpátokban jóval gyakoribb, azonban a Mátrában csak ezeken a részeken láthatunk (foltokban) pávafarkú salamonpecsétet vagy farkasboroszlánt, ami egy kistermetű, mérgező cserjefaj. Helyenként az utak mentén is tömegesen előfordul a fehér acsalapu, ami szintén a magashegységek jellemző növénye.
A fagy hatására kialakult aprózódás igen látványos kőtengerekkel borítja el a hegyoldalakat. Rajtuk a Mátrára jellemző kőfolyásos törmelékerdőket találunk, helyenként egybeérő páfrányszőnyeggel, melynek jellemző növényfajai az erdei pajzsika vagy a hölgypáfrány, de a Mátrában csak itt él a havasi iszalag, illetve a havasi ribizke.
Vadregényes „sziklakertben” haladunk a felfelé
Fent az ország tetején
A Nagy-nyaktól már enyhébb emelkedéssel törünk a Kékes 1014 méteres (egyes mérések szerint 1015 méteres) csúcsára. A Jávoros-forrásnál keresztezzük a műutat, majd nem sokkal később elérjük a parkolót, ahonnan csupán néhány lépés választ el minket az ország legmagasabb pontjától. A katarzis itt persze más, mint egy sziklaszirtes bérc tetején. A hódítás legfőbb jelképét a büfékkel és szuvenírárusokkal körbevett nemzeti színű csúcskő jelenti, illetve a szomszédos egykori TV-torony, ami ma kilátóként funkcionál. A hatalmas torony közel 1200 méteres magasságig nyúlik fel az égbe, aminek fantasztikus körpanorámáját belépőjegy ellenében bárki megcsodálhatja.
Az ország teteje
Kékestetőre felérve megtettük a táv felét. Innen az Országos Kéktúra jelzéseit, majd a kék keresztet követve fogunk visszaérni mátrafüredi kiindulópontunkra, de addig még hátra van közel 6 kilométer hosszú, látnivalóban gazdag lejtmenet. Ha nem vagyunk restek, akkor a kék útvonalunktól pár száz méteres kitérővel hazánk legmagasabban fakadó forrásához is ellátogathatunk, ami a Kékes déli oldalán, a Mátrai Gyógyintézet Kékestetői szanatóriumának területén található. A 984 méter magasan fakadó Kékes-forrást 2003-ban építették ki teljesen, mellette fedett pihenőt is kialakítottak. Bár jelzett út nem vezet el hozzá, a műút felől gyakorlatilag bárki szabadon felkeresheti.
Hazánk legmagasabban fakadó vize a Kékes-forrás
A kéken kisvártatva elérjük a felmenet során már érintett Jávoros-forrás kiépített piknikezőjét, majd a Nagy-nyaknál átváltunk a hegynyergen vezető kék kereszt jelzésre, ami kezdetben fiatal, csalitos erdőben vezet, majd hangulatos erdei ösvényként folytatja a helyenként kilátást is engedő ereszkedést. Még magasan járunk, amikor elérjük a Remete-barlanghoz vezető rövid leágazást, ami a Mátra egyik földtani érdekességéhez vezet el. Az alig pár lépésnyi kitérő pazar sziklákat tartogat.
A Remete-barlang – hasonlóan a legtöbb nemkarsztos sziklaüreghez – nem nagy, de igen látványos sziklaformákat mutat egy megkapó környezetben, feltárva a mátrai rétegvulkán összetett szerkezetét. (Egy puhább, a törmelékszórás fázisában keletkezett rétegre keményebb láva települt).
A Mátra fő tömegének képződése a miocén korban történt, mintegy 21 millió évvel ezelőtt. A riolittufa-szórással megindult vulkanizmus szünetekkel és intenzív időszakokkal 13 millió évvel ezelőtt fejeződött be. Legnagyobb arányú vulkáni anyagtermelés a középső-miocénben zajlott, létrehozva a hegység döntő részét adó több száz méter vastag rétegvulkáni (váltakozva egymásra települő, andezit anyagú tufa, agglomerátum és láva kőzetekből álló) sorozatot. A kitörések sorozatát riolittufa-szórás zárta le.
Változatos terepen vezet a gerincen haladó kék kereszt jelzés is.
A Remete-barlang legendája
„A szájhagyomány szerint az üregben egykor Valgatha, a korábbi cseh rablóvezér remetéskedett, aki több gaztette mellett a tündérszép Ilus jegyesét, Dezső vitézt is leszúratta, a lányt pedig Dédes várába hurcolta, ahonnan sok évre rá, megőrülve került vissza falujába. A katona halálos sebéből felépülve bosszút esküdött, és embereivel legyőzte Valgathát, szemeit kiszúrta és rabláncra verte. Az elbeszélések szerint a később a barlangban remetéskedő vak férfiről ezután szomszédos vörösmarti barátok gondoskodtak” – olvasható a természetjaro.hu oldalán.
Látványos sziklaformákat mutat a Remete-barlang közege
A Benevár romjainál
A nyergen lefelé vezető köves ösvény két régmúltba vesző földvár sáncait is érinti, de ezeknél a történelmi nyomoknál sokkal látványosabb mementóra lelünk a Benevár-bérc 471 méter magas kiszögellésén. A vár története egészen a honfoglalásig nyúlik vissza. Árpád egyik vezére kapta ajándékba birtokként a területet, ahol kezdetben föld- vagy cölöpvár állhatott. A vezér unokája lehetett a névadó Bene, akit az első vártulajdonosként tartanak számon. A Magyarországot sújtó tatárjárás ezt az erődítményt sem kímélte. 1250-re sikerült újjáépítenie a Csobánka családnak, ekkor már kőből.
Rálátással a Gyöngyös melletti Sár-hegy 500 méter magas kúpjára
A korabeli írások az erősséget ötszögletű épületként mutatják be, ami várárokkal, vaskos falakkal és palotával bírt. Sajnos napjainkban csak az alapfalak látszanak, de ezek is tekintélyes méretű erősségre engednek következtetni. A vár több alkalommal is gazdát cserélt, de 1497-ben már romként számolnak be róla: feltehetőleg a szomszédos várban tanyázó husziták gyújtották fel. Sokáig állt gazdátlanul és elhagyatva; végül az 1980-as években régészek feltárták a maradványokat, megerősítették a falakat, és az egykori várkút helyén egy kútházat építettek.
Az erdő csendjében megbújó romoknál némi kilátásban is részünk lesz. A szemközti hegy felé tekintve a fák közül előbújik a sástói kilátó jellegzetes sárga tornya.
Bene-vár romjai nem mutatnak sokat az egykori erősségből, de hangulatos környezete megéri a pár méteres kitérőt
A Benevár romjaitól már csupán néhány száz méterre vagyunk mátrafüredi kiindulópontunktól. A csörgedező Bene-patak mentén bezárjuk a mindössze 12 km hosszú kört, de akár repetázhatunk is, ha még maradt felfedezőkedvünk. Mátrafüred környezetében ugyanis több mindent érdemes felkeresni: panorámás kilátók, kalandpark és a Sás-tó hangulatos kacsaúsztatója is megérnek egy körsétát. Ha pedig megéheztünk vagy frissítőre vágyunk, több vendéglátóegység közül is válogathatunk a környéken.
A cikk 2022 szeptemberében jelent meg.
