Bögöte falu alig húszméteres dombjának tetején, pár percre a kéktúra útvonalától, egy apró kilátó hirdeti, hogy bár a legmagasabb pont fogalma erősen relatív, a csúcson időzni mindenhol egyformán felemelő lehet.
A Kemeneshát vidéke első olvasatra akár különleges, hegyes-völgyes vidéknek is tűnhet: a földrajzi szakkönyvek vulkáni tanúhegyekről, tufagyűrűkről és a Rába völgyének teraszairól mesélnek. Azonban akár a 8-as főúton, akár a rá merőleges kéktúrán érkezik a látogató, a látványos domborzati elemek helyett éppen csak annyi szintkülönbséget talál, amennyi megkülönbözteti a vidéket az Alföldtől. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen mint oly sok, elsőre egyszerűnek tűnő helyen, itt is igaz az, hogy a vidék csábító hatását felesleges számokkal - szintkülönbségekkel és dőlésszögekkel - leírni.
... pedig vannak itt dombok, csak kicsit keresni kell őket
A mindössze 280 lakosú Bögöte, a hasonló méretű, szomszédos Hosszúpereszteggel együtt, egykor virágzó uradalom része volt, és hazai mércével mérve szerencsére ma sem tartozik a szegény települések közé. A környék földesura Batthyány Ervin gróf, akinek kastélya is volt a falu határában, már a 19. század végén kis kilátót építtetett a szomszédos magaslatra.
A hegy immáron harmadik kilátója, 2001-ben épült
A tengerszint felett 173 méter magas István-hegy később cserkészek találkozóhelye lett, majd az 1940-es, 50-es években egy jóval nagyobb, katonai megfigyelőtorony állt a magaslaton.
A torony tövében is érdemes elidőzni
A hegytető a mai formájában 2001-ben éledt újjá: Németh Attila építész a hely jellegéhez igazodó, szerény, de egyedi kilátót rajzolt a dombtetőre. A munka azonban itt nem ért véget: egész iskolai osztályok befogadására alkalmas fedett beálló és vizesblokk is épült, esti világítással, és hálózati konnektorokkal, így a hely alkalmassá vált akár kisebb rendezvények megtartására is.
Nem gond, ha esik az eső
További praktikus részletek, ismert és ismeretlen művészek munkáival
Az egyetlen emeletből álló kilátó kis magassága éppen megfelelő arra, hogy a látogató a táj összes facsoportja fölött körbetekinthessen: a „magasból” végre megmutatják magukat a környék jeles hegyei is: a kőbányászat által jellegzetes formájúvá tett Ság hegy, és rejtőzködő szomszédja, a fiatal üledékes kőzetekkel még szinte teljesen betemetett Kis-Somlyó vulkáni dombjai.
... és a Kis-Somlyóra
A kilátó alatt, a fák takarásában most is jól látható a nemesi kastély; a magántulajdonban álló épületet azonban magas kerítés veszi körül, jó állapota ellenére jelenleg nem látogatható.
Hosszúpereszteg
A facsoportok között azonban a tavaszi táj más látványosságot is tartogat: jó időben a környező szántóföldeken mindig történik valami. Permetezőgépek, terepjárók felfedezőútjai, vagy épp egy-egy táblát teljesen átszínező traktorok; Bögöte falu hétköznapi életének színes hangjai, és kis szerencsével néhány előmerészkedő kisebb állat, az őket körözve figyelő ragadozómadarakkal: mind ismét arra emlékeztet, hogy aki a természetet és a tágas, szabad tereket szereti, sok száz méteres szakadékok nélkül is megtalálhatja.
Kapcsolódo cikkeink:
Kikötöttünk a Kisalföld lakatlan szigetén
Utazás a Kisalföld tűzhányójába
