Avagy a Kab-hegy egyáltalán nem csak egy megmászandó hegy, pazar kilátással. A hegylábon körbevezető erdészeti utakon egy könnyű bringatúrával fedezhetjük fel a különleges hegy rejtett kincseit.
S ahogy tekerünk, egyre inkább beigazolódik a térkép böngészése során felrémlő sejtésünk: a Kab-hegy valóban különleges hegy. Ezért jó az is, hogy előre tudatosítottuk magunkban, hogy itt most nem a kilométerek, hanem a – legalábbis számomra - ismeretlen látnivalók begyűjtése a cél. Így aztán az egyébként nem is hosszú túra (Ajka vasútállomásától, oda-vissza 41 kilométer a táv 530 méter szinttel, a cikkben ismertetett kitérők nélkül) simán egész napos programot kínál.
A vasútállomástól gyorsan kiérünk a Csinger-patak völgyébe, majd onnan az erdőbe
A Déli-Bakony kevésbé magas vonulataiból markánsan kiemelkedő, csaknem 600 m magas Kab-hegy több szempontból is különleges. Rendre feltűnik például az időjárás-előrejelzésben, hiszen köztudottan szeles hely, gyakran mérnek itt tekintélyes széllökéseket. Sőt, az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapja alapján jelenleg is a 2010. december 9-én itt mért széllökés tartja a rekordot hazánkban (172 km/h). Aztán ismert a csúcs messziről látható antennáiról (az egyik több, mint 200 méter magas!), rádiós táboráról és fenséges panorámájáról (egészen a Balatonig ellátni innen). A földtudományi értékek iránt érdeklődő természetjárók azt is tudják, hogy a dunántúli bazaltvulkánosság legnagyobb összefüggő képviselője a Kab-hegy, ami ugyanakkor nem tanúhegy, mint a kilátóból szintén látható Badacsony, hiszen a pliocén végén lezajlott vulkáni tevékenységből származó bazalt nem laza üledékekre települt, konzerválva az egykori felszínt, hanem a környezetéből már akkor is valamelyest kiemelkedő kemény karbonátos kőzetekre folyt ki.
A víz útja
A hegy felfedezéséhez kiváló kiindulópont hazánk első, szépen felújított szabadtéri műszaki múzeuma, bár ehhez az útvonalról kisebb kitérőt kell tennünk. A vonatozás után vágyunk már az erdőbe, úgyhogy mi a nap végén illesztjük be a programba. Már otthon, a térkép böngészése során feltűnt a források csoportosulása is a hegyen, ami egyébként szépen kirajzolja a környék földtanát is: mint ismeretes, a Kab-hegy felszínét egy mintegy 35-40 négyzetkilométernyi területen bazalttakaró borítja.
A Kab-hegy egy hatalmas pajzsvulkán, az itt lejátszódott vulkanizmust leginkább a ma Hawaii-on működő tűzhányók aktivitásához hasonlítják.
A lehulló csapadék a bazalt – például a kihűlésből származó - repedésein beszivárog, majd a gravitációnak engedelmeskedve a repedéshálózaton keresztül lefelé mozog, és a kiömlési rétegek határán jut újra a felszínre. Az állandó források zöme ott található, ahol az egykori lávaár megállt, azaz a bazaltpadok peremén, az üledékes kőzetek repedései mentén bugyognak fel a források.
Úton a Sárcsi-kúthoz
Első megállónk az egész hegy egyik legismertebb forrása, a hangulatos erdei tisztáson kialakított, padokkal, asztalokkal és esőbeállóval kiépített Sárcsi-kút. A vasútállomásról gyorsan kiérünk a felszámolt Jókai-bánya alatti völgybe, ahol ma már pihenőpark várja a kirándulókat, feljebb pedig a Hubertus-lak erdészháza. A játszótérről jut eszembe, hogy a Csingeri úton kerékpárút segít a közlekedésben, szóval ezzel és némi járdázás révén gyerekekkel is simán vállalható a városból való kitekerés. Az út a völgyben kellemesen emelkedik, aztán egy (valóban) rövid szakaszon jobban bele kell lépnünk a pedálba, bár ez sem vészes. Hamarosan megérkezünk a hegy palástján vezető erdészeti út körére, ahol mi most a Sárcsi-kút felé vesszük az irányt (de tetszőleges irányban bejárható a túra), ami még ebben az aszályos májusban is szépen csordogál.
Bizony jó számolni a Sárcsi-kút hűsítő vizével a túrán
A víz útja 2.
Csapadékos időszakokban a bazalt alól felszínre bukkanó víz nagy kiterjedésű mocsaras területeket is táplál. Ilyen például a Sárcsi-kúttól a sárga háromszög jelzésen elérhető, közeli Nyír-tó, de tekintettel a szárazságra, mi ezt most kihagyjuk. Utunkat az erdészeti aszfaltcsíkon a hegy déli oldala felé vesszük. Gyorsan változik az elsuhanó erdő hangulata, a bükköket a tölgyek tömeges jelenléte váltja fel.
Következő megállónk a Kab-hegy legrégebben felfedezett barlangja, a Bújó-lik látványos torka, amelyhez a hegyet délről kerülő betonútról az Öcs és Padragkút közötti országútra letérő erdészeti aszfaltúton kell egy mintegy 400 méteres kitérőt tennünk (a táblával is jelölt helyen a sárga sáv jelzésen gyalogosan érjük el az úttól kb. 80 méterre elhelyezkedő barlangot). Ha a víz útját követjük a Kab-hegyen, akkor azt tapasztaljuk, hogy a források táplálta kisebb vízfolyások karsztos területre érve hamar eltűnnek a völgytalpakon, a kiemeltebb szivárgási helyeken víznyelőket alakítva ki. Azaz csapadékos időben itt zubog be a hegy gyomrába a víz. (Az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyások karsztba történő elnyelődési helyét hívjuk víznyelőnek).
A Bújó-lik sötét torka
A Bújó-lik aktív víznyelőbarlangja a kutatások mai állása szerint mintegy 43 méter mély és 300 méter hosszú. A barlangászok azt feltételezik, hogy a Kab-hegy bazaltpajzsa alatti üledékek nagy kiterjedésű járatrendszert rejthetnek, amelynek nyílásai a palást környéki víznyelők. A bazalt repedésein át beszivárgó csapadék, illetve a felszínen lefutó vízfolyások egyébként 129 ismert víznyelőt és töbröt hoztak létre a Kab-hegyen. Ezek közül minden bizonnyal a hegy túlsó oldalán található Macska-lik a legimpozánsabb, de erről majd később.
Irány a csúcs!
Visszatérve a hegyet délről kerülő aszfaltcsíkra egy kellemes suhanás vár ránk a Som út elágazásáig: végre nem kell mindenféle látványos barlangokért kitérőt tenni. Bár a nagyon is sokatmondó nevű Bazaltkarszt nevű rész azért csábít egy kis gyaloglásra, de erről is majd később.
A Kab-hegyen körbefutó, kerékpározásra kijelölt erdészeti út edzőterepnek is kiváló
A Kab-hegyi kerékpáros körút igazából két útvonalat takar: vagy az egész hegyet kerüljük meg, ahogy ezen a túrán is (ez a hosszabb verzió), vagy a Som úton rövidíthetünk is, átkapaszkodhatunk rajta az északi oldalra, éppen az említett Macska-likhoz. Sőt, akár egy nyolcast formázva a kettőt kombinálhatjuk is.
Mi folytatjuk utunkat a déli úton: egy hosszú egyenesben keresztezzük a csúcsra tartó kék sávot, majd feltűnik maga a hegycsúcs is. Az egész körút nagyon kényelmes terepet jelent egyébként, de mi már előzőleg elhatároztuk, hogy bizony felkapaszkodunk a csúcsra is. (Ez elvileg nem része a körútnak).
A Kab-hegy tetején álló, sokak által ismert Kinizsi Pál-kilátó valóban lenyűgöző panorámát nyújt
Egyetlen jelentős emelkedőnk sajnos nyílt terepen vezet, ezért csak sikerül megizzadni ezen a hűvösebb májusi napon. Cserébe élvezhetem a Kinizsi Pál-kilátóból elénk táruló legendás panorámát. A Kab-hegy innen nézve valóban egy óriási palást, amelyből csak a csúcs szökell a magasba. A Kab-hegy felszíne sem egységes: a meredek esésű tetőrégió északi oldalán egy nagyobb, déli oldalán pedig egy kisebb kiterjedésű fennsík található.
A bazalttakaró egyébként három egymástól elkülöníthető, eltérő kiömlési időszakból származó rétegre osztható. A Kab-hegy bazaltköpenyének vastagsága átlagosan 20-40 méter, de a csúcs közelében eléri a 100 métert is, oldalát pedig minden oldalról eróziós völgyek szabdalják.
A bazaltkarszt különleges világa
Suhanás a csúcsról lefelé
A Kab-hegy csúcsára vezető nyílegyenes úton természetesen fékezés nélkül gurulunk le, majd az élvezet végeztével a második kanyarban balra térünk az erdészeti betonútra. Ez vezet minket vissza Ajka városa felé. Az úttól mindössze egy 400 méteres gyaloglással elérhető Tönkölyösi-víznyelő kevésbé látványos attrakció, ellenben a Macska-lik kihagyhatatlan látnivaló, ha az ember a Kab-hegyen jár. Az északi oldalon vezető út egy ponton jó minőségű (akár keskenyebb kerekű kerékpárral is járható) dózeres útba vált át. A barlang felkereséséhez erről kell letérnünk a Som út becsatlakozásánál északra, a kék kereszt jelzéssel együtt. Az úttól 850 méterre található a Kab-hegy leglátványosabb felszíni formája (egy ideig mehetünk bringával is a nyiladékban haladó nagy földúton, utána szerencsésebb talán gyalogolni).
A Macska-lik, ahogy a Kab-hegy barlangjainak jelentős része, a bazalt és a mészkő határán jött létre. A vízzáró bazalton végigfolyó víz időszakos vízesésként zubog a mészkő látványos kürtőjébe, amely egyben egy nehezen járható barlang bejárata is. Mindez egy szép bükkösben található, szóval tényleg vadregényes helyszín, csak ajánlani tudom.
Egyszer jó volna megnézni, amikor vízesés tűnik el a víznyelő sötét szájában
Az aszályos időjárás végett mi most az erdő megnyugtató csendjét hallgathatjuk a csorgás és zubogás helyett, a csöndben el is határozzuk, hogy visszatérünk ide felfedezni a Kab-hegy ritka bazaltkarsztját, a bazalttakaró ún. pszeudokarsztos depresszióit. Erről röviden csak annyit, hogy a bazaltfelszín esetenként megfigyelhető berogyásaira, dolinaszerű képződményeinek genetikájára többféle hipotézis született. Egyesek a bazalt alatt található, korábban karsztosodott kőzet beszakadásával, mások a már a bazaltréteg alatt meginduló és kifejlődő karsztosodás nyomán létrejött anyaghiány felszíni átöröklődésével magyarázza az adott esetben tekintélyes átmérőjű mélyedések kialakulását.
Visszatérés a Macska-liktól a kerékpárútra
Ez azonban gyalogos kaland, úgyhogy mi a bányászati múzeum felé vesszük az irányt. Így a nap második felében a sokadik egyenes lefutású, mesterséges tűzvédelmi irtásban haladva az is egyértelmű lesz végre, hogy miért írja a térkép, hogy csak nappal járhatók a Kab-hegy turistaútjai (a nyiladékokon haladó utak mellett számos magasles látható, úgyhogy gondolom éppen az utakon vadásznak).
Bányászok és betyárok nyomában
De a barlangokról sem kell végleg lemondanunk, ugyanis visszatérve a Hubertus-lak felé vezető erdészeti betonút elágazásába, egy 600 méteres kitérővel még becserkésszük a nevezetes Pokol-likat a sárga sáv jelzésen (a völgyben vezető úttól talán még könnyebben elérhető, csak onnan többet kell mászni).
A karsztos üreg a néphit szerint Savanyó Jóska búvóhelye volt. A barlang alacsony és szűk bejárata mögött zsákszerűen kiszélesedik. Bár ferde aljzata nem éppen kényelmes szálláshely, a belseje elég tágas, jó eséllyel elfért benne a források szerint mindössze 159 cm magas Savanyó Jóska, aki feltételezhetően itt is bujdosott a törvény elől.
Érdemes bemászni a Pokol-lik kissé szűkebb bejáratán
A Hubertus-laktól turistaúton is elérhető a szomszédos völgyben található bányamúzeum, mi bringával inkább körbe megyünk (a bányamúzeum meglátogatása a völgyből egy 2,2 km-es, 90 méteres emelkedéssel terhelt kitérőt jelent). A Csinger-patak mentén láthatjuk a bányásztelepeket, a völgyben vezetett iparvágány mentén kiállított csilléket és egy itt dolgozott gőzmozdonyt is.
Hogy Ajka iparváros volt, azt mindenki tudja. Talán azt is, hogy a város az 1878-ban megindult üveggyártásáról ismert, valamint, hogy a környék bauxitbányászatára alapozva timföldgyártás és alumíniumkohászat is zajlott itt. Az OKT miatt az is köztudott, hogy Európa egyik legnagyobb és hazánk egyetlen mangánérc bányája működött a szomszédos Úrkúton, s hogy ez tárta fel a Csárda-hegy csodálatos őskarsztját. Az ajkai szénbányászat szerintem kevésbé ismert, a Kab-hegy szoknyáján lévő geológiai és kultúrtörténeti érdekességek pedig végképp.
A szénbányászat műszaki és történeti emlékeit bemutató múzeum kifejezetten érdekes, ahol még a szomszédos Iharkút felhagyott bauxitbányájában 2000-ben megtalált, hazánk első dinoszaurusz maradványainak számító izgalmas leletekről is olvashatunk.
Én például itt értettem meg, hogyan is működött a liftakna, a bányák ikonikus épülete
1865-ben Puzdor Gyula földbirtokos nyitotta az első bányatelket Ajkán. Megbízásából Hantken Miksa, korának egyik legkiválóbb geológusa végzett kutatásokat, aki megállapította, hogy a megtalált, kréta korú szénképződmény bizony alapja lehet a szénbányászatnak. Így kezdődött az egészen 2004-ig tartó kőszénbányászat Ajkán.
A négy bányaterület egyikén, az ajkai szénbányászat 100. évfordulóján, 1965-ben nyílt meg a múzeum, amit azóta is folyamatosan bővítenek, így ma kifejezetten látványos külsővel várja a témától esetleg idegenkedő látogatókat is.
A múzeum központi elemének a Riethmüller Ármin bányafelügyelőről és igazgatóról elnevezett Ármin szállítóakna megmaradt gépháza, az aknaház, a kis kovácsműhely és az egykori transzformátorház számít. Később létrehozták a szabadtéri gépparkot – ahol láthatjuk azt a csillét is, amelyben az utolsó szénszállítmányt hozták fel 2004-ben - és a múzeum egyik különlegességét, az 54 méter hosszú, bejárható tárót is.
Az ásvány- és őslénytani érdekességeket a volt bányamentő állomás felújított épületében ismerhetjük meg. A múzeum épületei, valamint az 1903-ban gyártott, az aknaház liftjét működtető ikerdugattyús gőzgép műemléki védettségűek. A múzeum legutóbbi, 2019-es felújítása során adták át a geológiai foglalkoztató teret, a gyerekeket pedig digitális oktató játékokkal és kis geológus homokozóval várják.
A liftet működtető gép kifejezetten szép!
A múzeum is megemlékezik a szénbányászat helyi történetének legsúlyosabb balesetéről, az 1909 januárjában az Ármin szállítóaknában történt súlyos bányakatasztrófáról. A légaknában belobbant bányatűzben 55 csingervölgyi bányász vesztette életét. Láthatjuk a tragédia emléktábláját is, de nem messze az épülettől felkereshetjük az aknát is, ahol mindez történt.
A körtúra Ajka városában ér véget, amelyet egy korábbi cikkünkben mutattunk be.
A cikk Németh Róbert: A Kab-hegyi bazalttakaró depresszióinak vizsgálata (Karszt és Barlang 2000/2001) című tanulmányának felhasználásával készült.
A cikk először 2022 májusában jelent meg.
