A pár héttel ezelőtti kisújszállási és túrkevei látogatásunk élményein felbuzdulva, úgy döntöttünk, felcsapunk mi is önkéntes bagolyszámlálónak. Elindultunk hát feltérképezni lakóhelyünk baglyos fáit. Élmények és tapasztalatok két részben, két helyszínről, Budapestről és Tiszafüredről.
Az idei országos erdeifülesbagoly-telelőhelyek felmérése január 28-tól január 31-ig tart. Hogy miért is van szükség az önkéntesek bevonásával zajló országos felmérésre? Egyrészt több szem többet lát, és minél többen számolnak, annál pontosabb információnk lesz az erdei fülesbaglyok elterjedéséről, ami nagyban segíti a fajvédelmi munkát. Másrészt az ilyen megmozdulások során nemcsak távolról figyelhetjük a természetvédők munkáját, de mi magunk is tevékenyen részt vehetünk benne, és megfigyeléseinkkel hozzájárulhatunk természeti értékeink védelméhez.
Szeretnék baglyokat számolni, de hol keressem őket?
Mivel eddig mi csak hobbi bagolylesők voltunk, ezért először is elmélyedtünk a „mit és hogyan” kérdésekben. Például abban, hogy a számlálás napjain milyen módon lehet az adatokat feltölteni. Ebben, ide kattintva, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldala nyújt segítséget.
Akinek ideje engedi, és számára ismeretlen környéken kapcsolódna be a számlálásba, érdemes előzetes terepszemlét tartani, hogy a felmérés napjain már ismerős legyen a terep. Pálvölgyi Kriszta kolléganőm Tiszafüreden, én pedig Budapesten indultam felderítőútra. A szülőfalumban és a környékbeli településeken több bagoly-nappalozóhelyet is ismerek, Budapesten azonban nem tudok biztos baglyos helyet.
De hogyan induljak el baglyokat számolni, ha nem tudom, hol vannak?
Első próbálkozásként megkértem Kovács Ágnest, az MME téli fülesbagolyszámlásért felelős koordinátorát, aki a baglyok téli fővárosaiban kalauzolt bennünket, hogy segítsen néhány tippel. Budapesten többségében Pest külső kerületeiből vannak megfigyelések, egy helyszínen egy-két madárról. Én a város másik részén, a budai oldal szélén lakom, és állandó időhiánnyal küszködve sajnos nem sikerült eljutnom ezekre a helyekre.
Következő próbálkozásként a 21. századi tudakozóhoz fordultam, és a Facebookon kérdeztem körbe, hátha van valakinek jó tippje. Sajnos, ez sem hozott eredményt, egy szegedi tippet kaptam csak, de legalább egy régen látott kedves volt kollégámmal ennek apropóján váltottunk pár szót.
Tű a szénakazalban, bagoly a fővárosban
Egy vasárnap délután aztán gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy lelkes természetbúvárként, magam fogok felfedezni baglyos nappalozóhelyeket, és nem mellesleg sétálok egy jót. A hazai telelőhelyeken többnyire egy vagy néhány tucat madár látható, a százas példányszám már ritka. Vagyis csak úgy nekiindulni a fővárosban, kicsit tényleg olyan, mintha tűt keresne az ember a szénakazalban.
A legtöbb erdei fülesbaglyot a téli időszakban az alföldi településeken találjuk, különösen a Nagykunságban, például Túrkevén, ahol 600 példányt számoltak, de Kisújszálláson, Karcagon, Mezőtúron is 300-nál több baglyot számoltak. Hogy miért épp itt, ezeken a nagykunsági településeken van az erdei fülesbaglyok téli központja, annak az az oka, hogy a környék nagy mezőgazdasági területein sok a mezei pocok, ami a baglyok fő táplálékát jelenti, és télen is hozzáférhető.
Vannak persze támpontok, ami mentén azért el lehet indulni. Ha például olyan fákat keresünk, amelyek potenciális pihenőhelyek lehetnek, mint az idős tuják, fenyők, ahol jól el tudnak rejtőzni a baglyok. A lombhullatók között is vannak olyan fajok, amelyek alkalmasak lehetnek, mert az ágakon maradt termések között jól elrejtőzhetnek a madarak, ilyen például a zöld juhar, a platán vagy a nyír.
Árulkodó jelek nyomában
Szóval elindultam egy vasárnapi családi ebéd után, és nekivágtam a pasaréti utcáknak. Megpróbáltam „bagolyszemmel” szemlélni a fákat, és rájöttem, hogy a 2. kerület tele van hatalmas örökzöldekkel, amik mind potenciális nappalozóhelyek lehetnének. De mire a Szilágyi Erzsébet fasorra értem, rájöttem, ha csak nem lesz valami nagy mázlim, így nem fogok baglyot találni, mer hiába a sok jó fa, távcsővel is nehéz belátni a fenyők és a tuják mélyére, ráadásul a magánházak kertjébe nem tudok csak úgy bemenni.
Taktikát váltottam, és az útba eső parkok fái alatt kezdtem el nézelődni. Ilyenkor két dolgot kell figyelni, a fehér madárürüléket és a baglyok által felöklendezett, zsákmányállatok szőre és csontjai alkotta köpeteket. Ez utóbbi tuti biztos jele a baglyok jelenlétének. De sajnos, ez sem hozott eredményt.
Miközben ezen búslakodtam, nagy madárricsajra lettem figyelmes. Távcsövemmel rögtön elkezdtem fürkészni a fákat, ahonnan a hangzavar jött, mert ez szintén lehet árulkodó jel. A kisebb madarak, főleg a feketerigók vagy a szajkók iszonyú nagy patáliát tudnak csapni, ha megneszelnek egy szunyókáló baglyot. De sajnos, ezúttal sem láttam semmit. A Városmajorba érve, bíztam benne, hogy végre sikeres leszek, de miközben ott sétáltam, rá kellett jönnöm, hogy itt nagyon kevés a baglyok számára alkalmas fa, inkább lombhullatók vannak.
Közben azonban felfigyeltem egy érdekességre, több olyan madárodúra, amelyekhez egy fura kis, műanyag virágcseréppel megtoldott terasz is csatlakozik. Azóta megtudtam, hogy a formabontó dizájn egy leendő kutatás eszköze lesz majd.
Séta a temetőben
Mivel közben nagyon eltelt az idő, felugrottam egy villamosra, és célba vettem a nap utolsó úti célját, a Farkasréti temetőt. Lehet, hogy így elsőre furcsának tűnhet ez a terv, de az az igazság, hogy a temetők meglepően gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont. Hatalmas parkként is gondolhatunk rájuk, ahol nyugalom és sok-sok idős fa van, főleg örökzöldek, ami bagolyéknak ideális nappalozóhelynek tűnik.
A temető főépülete mellett egy fenyő alatt fehér ürüléknyomokat vettem észre, ami arról árulkodik, hogy itt valamilyen madár vagy madarak rendszeresen pihennek, de baglyot sajnos ott sem láttam. Lehet, hogy balkáni gerlék szokták itt meghúzni magukat éjszakára. Csuszkákat, feketerigókat, fenyőrigókat viszont láttam, hallottam süvöltőket, és az az igazság, hogy a temető csöndje is jólesett kicsit a lelkemnek. Közben kezdett sötétedni, de maradtam még, hátha a szürkületi kihúzáskor összefutok néhány bagollyal.
Az esti kirepülés szintén jó alkalom a számolásra, különösen olyan nappalozófák esetén, ahol a sűrű ágak miatt egyébként nem lehetne észrevenni a madarakat.
De hiába vártam, egy bagoly sem indult esti vadászatra.
S bár előzetes felderítő sétáim Budapesten nem hoztak eredményt, de valójában meg mégis. Mert jó volt ezúttal nem robotpilóta üzemmódban közlekedni, hanem ráérősen sétálni a szokatlanul nyugis városban, jó volt a téli napsütésben fürkészni a fákat, és közben olyasmiket is észrevenni, amiket máskor, a napi rohanásban, egészen biztosan nem láttam volna meg. Szóval, én azt mondom, hogy a bagolyszámlálás akkor is szuper program, ha épp nem járunk sikerrel. És nem adom fel. Azóta is, bárhova megyek, már önkéntelenül is fürkészem az öreg tujákat és fenyőket, hátha egyszer visszanéz rám egy narancssárga szempár az ágak közül.
Az országosan összehangolt, egyidőben végzett szinkron számlálás 2022-ben január 28–31. között, péntektől a következő hét hétfőjéig tart.
A számláláshoz kézi távcső ajánlott, de lombhullató fákon, bokrokon akár szabad szemmel is pontosan meghatározható az erdei fülesbaglyok egyedszáma.
A baglyok számlálása közben tartsuk szem előtt a madarak nyugalmának biztosítását, és lehetőleg ne menjünk be a nappalozófák alá.
Ha azt tapasztaljuk, hogy az addig békésen, felborzolt tollal pihenő baglyok a testükhöz lapított tollakkal (ilyenkor a madarak vastagsága a felére-harmadára csökken), felmeresztett tollfülekkel kezdenek figyelni, húzódjunk még hátrább. Így tudjuk elkerülni, hogy a nappalozó baglyok megriadva felrepüljenek. Ha ez mégis megtörténik, hagyjuk ott a helyszínt, hogy a madarak néhány kör megtétele után vissza tudjanak ülni.
Aki először vesz részt az országos számlálásban, mindenképpen olvassa el az MME tájékoztatóját, mert innen minden, de tényleg minden felmerülő kérdésre választ kaphat.
